Profi zenészek számára is kiváltságnak számít, ha felléphetnek a világ egyik legismertebb hangversenytermében, hát még egy amatőrnek. Márpedig Lakatos János amatőr muzsikus, ahogy ő fogalmaz: orvos csellista. Családjával a Komárom-Esztergom megyei Kocson él, itt egy kardiológiai magánrendelőt vezet. A New York-i fellépés lehetőségét azzal nyerte el, hogy második lett az American Fine Arts Festival (AFAF) által kiírt nemzetközi zenei verseny felnőtt amatőr kategóriájában.

A páciensei közül sokan tudják, hogy szeret muzsikálni. Általában a rendelő sarkában pihen a doktor úr gordonkája. Napközben itt tartja, hátha akad két beteg közt néhány szabad perce, olyankor azonnal előkapja a vonót. Csak akkor érzi jól magát, ha naponta legalább két órát gyakorol, így aztán a lopott tízperceknek is jelentőségük van. Persze legtöbbször késő esti próba lesz a dologból: főként akkor gyakorol, amikor a családtagok – a felesége és a három lánya – már aludni tértek. Őket nem zavarja a csellózás, sőt örülnek, ha muzsikaszóra alhatnak el.

Idillinek tűnik a kép. Lakatos János szerint azért, mert valóban az. Úgy építette fel az életét, hogy abban harmóniában legyen egymással a gyógyítás, a zene és a család. Az ötvenéves doktor tagadhatatlanul kiegyensúlyozott személyiség benyomását kelti. Magas, szikár alkatához lágy hang és végtelen türelem társul, az állandó mosoly csak percekre tűnik el az arcáról. Olyankor, amikor játszik. Csellózás közben átlép egy másik világba, szemöldöke össze-összerándul, tekintete komorrá, szenvedélyessé válik. Ám ahogy leereszti a vonót, azonnal visszazökken a higgadt orvos szerepébe.

A kocsi kardiológus tavaly bukkant rá a világhálón a versenyfelhívásra. Egy ideje már kereste azt a lehetőséget, hogy olyanok ítéljék meg muzsikusi kvalitásait, akik még soha nem hallottak róla. Izgatta, milyen szinten áll a gordonkatudása, hova jutott el több mint negyvenévi csellózással. No meg a Carnegie Hall, egy ottani fellépés lehetősége is csábította.

A felnőtt amatőr kategóriában egy dél-koreai hegedűs lett az első. Azt nem tudni, hogy a győztes civilben mivel foglalkozik, de Lakatos doktort nem lepné meg, ha szintén orvos lenne. A kardiológus azt tapasztalta, a szakmájában különösen sokan hódolnak a zenei szenvedélynek. Ő maga azok közé tartozik, akik nem felnőtt fejjel, hanem még gyerekként indultak el a kettős úton. Igaz, aligha lehet tudatosnak nevezni, hogy a szülei egy ének-zenei általános iskolába íratták be: az volt legközelebb a lakásukhoz.

Munkáscsaládból származik, édesapja buszsofőr volt, édesanyja egy kovácsműhelyben dolgozott. Miután a szülei elváltak, két öccsével együtt az anyja nevelte fel. „A testvéreimből villanyszerelő és kárpitos lett, egyedül én jutottam el a diplomáig. Emlékszem rá, hogy egyszer nagyon beteg voltam, édesanyám elment vagont rakodni, hogy hálapénzt adhasson az orvosnak.”

Amikor a legidősebb Lakatos fivér befejezte a gimnázium harmadik osztályát, elment nyári munkára beteghordónak a fehérvári kórházba. A sebészeten kapott feladatot. Mást talán sokkolt volna az élmény, őt viszont lenyűgözte. Évekig úgy gondolta, traumatológus lesz belőle. Csak harmadéves egyetemistaként nyergelt át a belgyógyászatra, majd kötött ki a kardiológiánál.

A zenével való katartikus találkozás élményét szintén harmadikos gimnazistaként élte meg. Eredetileg zongorázni szeretett volna, ám nyolcévesen, amikor az iskolában választania kellett a hangszerek közül, már csak a gordonkára volt hely. – Amikor kijutottam egy kéthetes zenei táborba az NDK-ba, a zene új dimenziói nyíltak meg előttem – meséli. Akkor játszhatott először szimfonikus zenekarban, ráadásul a gyönyörű blankenburgi kolostorban. Annyira magával ragadta az élmény, hogy utána egy esztendő alatt háromévnyi csellótananyagot tanult meg. Hűséges típus, soha nem fordult meg a fejében, hogy hangszert váltson. Egyetemistaként csatlakozott a Budapesti Monteverdi Kórushoz, sokszor csellón is kíséri a többieket.

A kórusban ismerte meg énektanár feleségét, Ágnest is. A kocsi doktor hétvégéi ritkán szabadok, évente több tucat koncerten lép fel, jórészt jótékonysági rendezvényeken. Orvosként sokáig kereste a saját útját, évekig dolgozott a fehérvári kórházban, utána megpróbált egy kis faluban háziorvosként berendezkedni. Harmadik lányuk születésekor a feleségével úgy gondolták, az orvos-pedagógus párosítás túl kockázatos, nem tudják majd biztosítani a nagy család fenntartásához szükséges anyagiakat. Az ezredfordulón elment orvoslátogatónak.

– Szenvedtem, megalázónak éreztem az ügynöki munkát. Ismerőseim óvtak, azt mondták, nem vagyok kereskedőnek való, néhány héten belül úgyis otthagyom az egészet. Tévedtek. Valószínűleg a kommunikációs készségemnek köszönhettem, hogy az első pillanattól sikeres voltam – meséli. Hat évig csinálta, minden évben olyan összegű bónuszt kapott, amelyből lerakhatta egy egészségügyi magánvállalkozás alapjait. 2007-ben Kocson nyitotta meg ultramodern kardiológiai szakrendelőjét.

Utólag belátja, egy 2700 lelkes faluban magánrendelőt működtetni: nem kis kockázat. Mégis bejött, a betegek egymásnak adják a kilincset. Igaz, a páciensek jóval messzebbről keresik fel, mint eredetileg gondolta. A csúcsot egy orosz beteg tartja, aki Moszkvában él, ám amikor meglátogatja a magyarországi rokonait, megfordul Lakatos doktor rendelésén is. Itteni specialistát keresett, a kocsi orvost ajánlották neki.

Az AFAF által kiírt zenei versenyre egy maximum tízperces zenemű előadásáról készült DVD-vel lehetett benevezni. A doktor szerint Popper Magyar rapszódiája igazi versenyre írt darab: virtuóz, mutatós, változatos zenemű. Zongorakísérőnek Kolbe Ilonát kérte föl, aki civilben kutató gyógyszerész. A tatai zeneiskolában vették föl a klipet három különböző kameraállásból, a kész anyagot elküldték New Yorkba. Hónapok teltek el, mire az AFAF honlapján megjelent az eredmény.

A kardiológus muzsikus most úgy érzi, hogy többé nem indul zenei versenyen, a célját már elérte. „Bármilyen jótékonysági rendezvényen veszek majd részt, a meghívókra rákerülhet az a mondat: fellép Lakatos János, aki a Carnegie Hallban is koncertezett. Ha emiatt egy kicsivel többen jönnek el, és többet adakoznak bármilyen nemes célért, ez lesz az igazi nyeremény.” A kocsi orvos – érthetően – kissé izgul a virágvasárnapi produkció előtt. Muzsikusként léphet színpadra ott, ahol még nézőként sem járt. Sok ideje nem lesz nézelődni, a koncert délelőtt fél tizenkettőkor kezdődik, neki már negyed tizenegykor jelenése van a Carnegie Hallban. Valójában háromszor kell majd elővennie a csellóját Amerikában, meghívták játszani a washingtoni magyar nagykövetségre és a New York-i főkonzulátusra is. Az fel sem merült benne, hogy a tengerentúlon béreljen egy hangszert. Ragaszkodik a sajátjához, vett is neki repülőjegyet. Ott fog „ülni” mellette a gépen.

Névjegy

Dr. Lakatos János 1963-ban született Székesfehérváron, munkáscsaládban. Ének-zenei általános iskolába járt, nyolcéves kora óta csellózik. A SOTE-n szerzett orvosi diplomát 1988-ban, majd belgyógyász és kardiológus szakvizsgát tett. Kórházakban, falusi háziorvosként, később orvoslátogatóként is dolgozott, 2007 óta kardiológiai magánrendelőjét üzemelteti Kocson. Évente több tucat koncerten lép fel: szólóban csellistaként, a Bolyai vonósnégyessel vagy a Budapesti Monteverdi Kórus tagjaként. Énektanárnő feleségével három lánygyermeket nevelnek.