Zsebre vágott gyilkosok
Az Oriold és Társai Kiadó, illetve az Írók Boltja egy évvel ezelőtt hirdették meg Megakrimi címmel lélektani krimi, illetve pszicho-thriller pályázatukat. Kiderült, nemcsak igény lenne jó magyar művekre, de szerzők is akadnak bőven: közel száz kisregény érkezett, mind első kötetes krimiszerzőktől. Az első két helyezett műve már olvasható is.
– Az volt az érzésem, hogy a könyvet vagy nagyon fogja szeretni a zsűri, vagy egy csöppet sem. Ekkora sikerre nem számítottam – nyilatkozta lapunknak a Boszorkánypöröly szerzője. A 28 éves Busch Péter beteghordóként dolgozik, bár magyar irodalmat, vallástudományt és művelődéstörténetet is tanult. – Tízéves korom óta megszakítás nélkül írok. Sok műfajt kipróbáltam a haikutól a regényig – mesélte Busch, aki saját bevallása szerint „tulajdonképpen krimit még soha nem olvasott.” A Sherlock Holmes tévésorozaton kívül Mary Shelley Frankensteinje, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, illetve Truman Capote Hidegvérrel című regénye jelentettek neki forrást.
Busch nyertes műve két szálon fut: az egyikben egy tanár próbálja megírni saját és a kisközösség emlékeit egy titokzatos, lovon járó pszichopata –feltételezhetően pedofil – gyerekgyilkosról. A traumafeldolgozáshoz elengedhetetlen a falusi világ ismerete. A kívülállók számára gyakran érthetetlen elszólások, félmondatok közvetítője a tanár a Békés megyei Pusztaföldváron, ahol maga Busch is felnőtt. A másik szál a boszorkányüldözés történetét eleveníti fel. – Ezzel világítottam meg a gyilkosságok pszichológiai hátterét. A boszorkányüldözés sajátos feldolgozása egy sor képtelen ötlet, jelentéstöbblet és számos hangulatos epizód felé nyitotta meg a szöveget –tette hozzá.
Domokos Gábor Speedy-je inkább „városi” regény, sőt alvilági. Ugyan nem igazán illeszthető be a lélektani kategóriába, a zsűri (Felházi Anett pszichoanalitikus, Garaczi László író, Lévai Balázs szerkesztő, műsorvezető, Radnóti Sándor esztéta) azonban annyira jónak találta, hogy végül ő lett a második. Domokos csak krimiíróként első kötetes, a Speedy alaptörténete már egyik korábbi novellájában is szerepelt. Legtöbb idejét azonban nem a krimiírás köti le. – A magyar szakon éppen dramaturgiaórára jártam, amikor elindult a Barátok közt. A profi dramaturgok a hallgatók között keresgéltek. Több fordulóban próbajeleneteket kellett írni, így kerültem be az írógárdába. Tizennégy éve ez a fő bevételem, mellette dolgoztam reklámcégeknek, valamint novelláim, riportjaim is megjelentek különböző újságokban –mondta a szerző. A jogot is elvégezte, de három hónapnyi ügyvédbojtárkodás után rájött, ez nem neki való.
Az események kiindulópontja egy rablás: a fiatal, gazdag, pénzét nem éppen legálisan szerző vállalkozó villájába két betörő próbál behatolni. Az egyikőjüket brutálisan széttépi a két házőrző kutya, a másik elmenekül. A nyomozó gyanítja, hogy a vállalkozó valamit eltitkol, és mindketten az életben maradt betörő keresésére indulnak. A regény csattanóval zárul, a vállalkozó ugyanis nem azért akar rálelni a cigány fiúra, mert fél a bosszútól, vagy az ellene tett tanúvallomástól. Hogy miért, maradjon titok, annyit elárulhatunk, hogy „egy magyar álomért.”
Domokos nagyon örülne, ha fellendülne a „krimiipar”, amit piaci résnek tart. – Világéletemben krimiket olvastam. Ma alig vannak magyarok, például Leslie L. Lawrence vagy Vavyan Fable. Kondor Vilmos is hihetetlenül jó – mondta, hozzáfűzve: a régi olcsó könyvtári formátum feltámasztása remek ötlet volt. Sokszor gondolt arra, milyen jó lenne, ha ott lapulna a könyve egy-egy zsebben, és látná, hogy valaki őt olvassa a buszon. Ilyen még nem volt, de reméli, a Speedy után ez megváltozik.
