A vizslanő

Életében nem fizetett ki annyi pénzt idegeneknek Menhard Evelin, mint akkor, amikor Mosoly, a láncról leszedett vizsla nála lakott. Mosolynak mindig mosolyra állt a szája, ám amikor Evelinhez került, nem tudta, mi fán terem a szobatisztaság.

Félt a lifttől, nyüszítve menekült a saját tükörképe elől, a küszöböt csak többperces könyörgés után merte átlépni. Ha Evelin simogatni akarta, harapott. Leginkább ropival lehetett hozzá közeledni, mert mindig éhes volt, és nem hitte el, hogy itt valóban kap enni. Mindennap. Ezért mindent ellopott, ami csak eléje került. Egy idős nő kosarából elemelt egy pontyot. Lopott kiflit, kolbászt, fölette a földről a kiköpött rágógumit. Tizenegy hónapot töltött Evelinnél – ő volt a leghosszabb időre befogadott ideiglenes kutyája –, de új, németországi gazdái már egy olyan vizslát fogadhattak örökbe, akivel étterembe is el lehet menni.

Menhard Evelin
FOTÓ: MÓRICZ SIMON

Menhard Evelinnel, az Elveszett Állatok Alapítvány Vizsla Fajtamentő Csoportjának vezetőjével a VIII. kerületi állatorvosi rendelőben műtétre várakozunk. Borisz, a hányattatott sorsú kétéves magyar vizsla lesz az „áldozat”: ivartalanítják, s lesz egy kis szájplasztika is. Lefittyedő pofazacskójában meggyűlik a nyál, ami nem túl gusztusos, ráadásul szétmarja a száját. Kint zuhog az eső. Evelin hófehér pulóverben, farmerban, piros bőrcsizmában ül a békésen várakozó kutya mellett a fotelban. Furcsállva nézhetek rá, mert már mondja is:

– Azért, mert kutyát mentünk, még nem kell gumicsizmában és nyálvédő köpenyben szaladgálnunk. Egy vizsla egy négyéves gyerek szellemi szintjén áll, és egy négyéves gyerek nem keni a hajadra a fagyit. Ha jól van nevelve – jegyzi meg, és Evelinnél ez a kulcsszó. – Amíg a vizsla nem vásárol be és nem főzi meg az ételt, én vagyok a főnök – mondja. Látszik, ezt Borisz is tudja.

Evelinnek zsigeri érzéke van a kutyákhoz, számára a napnál is világosabb, hogyan kell reagálni egy vizsla „csínytevéseire”. Például arra, amikor a kutya gazdája távollétében lebontja a tapétát. Volt férjének egy ilyen „pokolfajzattal” akadt dolga, és nem tudott mit kezdeni vele. Evelin viszont meglepődve vette észre magán, nagyszerűen szót ért a kutyával. Pedig gyerekkorában sikítva menekült a túloldalra, ha szembejött vele egy kutya. A belvárosban nőtt föl, és nem akart semmilyen házi kedvencet. Édesapja rendőr alezredesként vonult nyugdíjba. Édesanyja szintén a Belügyminisztériumban dolgozott, de ruhaipari iskolát is végzett. Evelinnek csak ki kellett gondolnia, milyen ruhát szeretne, és már meg is varrta neki.

 – Legyen mindig tiszta a körmöd, folt ne legyen a cipődön, a táskádon ne lógjon a cipzár – nevelték belé a szülők az ápolt külsőt. Evelin egészségügyi szakközépbe szeretett volna járni, ám szülei gyorsan lebeszélték. – Te fogsz ágytálakat hordozni? – szegezték neki a kérdést. Nem alaptalanul: Evelin undorodós kislány volt. Amikor nyolcéves korában édesanyja arra kérte, válogasson szét öt kiló csirkehúst, ő gumikesztyűt húzott, majd a virslifogóval nekiállt végrehajtani a műveletet. – Végül az ötéves öcsém megelégelte a látványt, és kiporciózta a húst a mélyhűtőbe – meséli nevetve.

Közben Borisz altatót kap, leborotválják a pofaszőrzetét. Evelin szakszerű mozdulattal nyalábolja föl az elalélt vizslát, hogy segítsen az orvosnak átemelni a műtőasztalra. Az operációnál már nem lehetünk jelen, de dr. Kósa Zita állatorvos még Evelin segítségét kéri, ő pedig rutinosan fogja le egy beteg cica mancsát, amíg az állatorvos vért vesz tőle. Evelin nem először jár itt. A vizslamentők egyidejűleg mintegy negyven kidobott vagy elkóborolt vizsláról gondosodnak. A négy állandó önkéntessel és több tucat ideiglenes befogadóval dolgozó csapat minden kutyát ivartalanítva, beoltva és csippel ellátva ad örökbe. A legtöbb védencük komoly orvosi ellátásra is szorul.

Tavaly 178 vizslának szereztek új gazdát: felüknek Magyarországon, a többinek Angliában, Németországban és Ausztriában. A kutyák addig sem töltenek egy percet sem kennelben – egy vizslának, a „kanapéspecialistának” az börtönnel ér fel. Ideiglenes befogadók saját otthonaikban viselik gondjukat, amíg a vizslamentők megtalálják az új gazdákat. Evelin is ideiglenes befogadóként kezdte. A gimnázium után cukrásznak tanult. Igazi szerelem volt, de hamar kihűlt, mert Evelin unalmasnak találta, hogy zsinórban gyártsa le a krémeseket. Egy békásmegyeri cukrászdában komoly karriert futott be zsizsegő természetével, mégis váltott. Férjhez ment, autókereskedésben dolgozott.

Ekkor lépett be életébe az első vizsla is, a „pokolfajzat”, akinek hamarosan – a férfi döntése alapján – távoznia kellett. Evelin megdöbbent: majd a gyereküket is elhagyja, ha nem viselkedik megfelelően? Pár év múlva el is vált a férjétől. Előbb még befogadtak egy ír szettert, amelyet öregkori betegsége miatt végül el kellett altatni. Evelin akkor az állatorvosi rendelőben látott egy hirdetést: gazdát keres egy vizsla. Rögtön magukhoz vették Plútót. Innentől kezdve nem volt megállás: ha Evelin bánatos vizslaszemekkel találkozott egy gyepmesteri telepen, már intézkedett is. Megesett, hogy a bevásárlásból üres kosárral, ám egy újabb vizslával tért haza.

Volt idő, amikor egyszerre hét vizsla állomásozott nála átmenetileg. Mindehhez megtalálta azt a férfit, azt a társat is, aki nem csupán hóbortnak tekinti a vizslamentést, hanem valóban megérti, hiszen Evelintől fogadta örökbe Mayát, az idős vizslalányt.

Evelin már meg sem tudja mondani, az elmúlt hat évben hány kutyát fogadott be ideiglenesen: ötvennél abbahagyta a számolást. – Rendkívül népszerű kutyafajta a magyar vizsla, de nincs sok becsülete: pár ezer forintért szórják őket a „szaporítók” – magyarázza. Közkedveltségét a többi között a Frakk című rajzfilmnek köszönheti. Bálint Ágnesnek a veje kutyája adta az ihletet a címszereplőhöz, aki a valóságban egy sintértől megmentett vizsla volt, és nehezen illeszkedett be a családba, a macskák közé. A rajzfilmből kiderül, sokaknak mégis túl későn esik le, hogy a vizsla rendkívül „agyas” és nagy mozgásigényű kutya. Ha nem kötik le intellektuálisan és fizikálisan, akkor azt a gazda és a lakás bútorzata bánja.

Evelin szerint a kutya nem megfelelő viselkedéséért a gazda a felelős. A vizslamentők megpróbálják kijavítani ezeket a hibákat – a magányában otthon „éneklő” kutyát webkamera segítségével, a bicikliseket megtámadó vizslát kerékpárosoktól érkező jutalomfalatokkal nevelték le a helytelen szokásokról. Van, hogy etológus és kutyakiképző segítségét is kérniük kell. Az elmúlt hat évben mindössze két vizslán nem tudott segíteni: róluk hosszas vizsgálatok után kiderült, agyi fejlődési rendellenesség miatt agresszívak, el kellett őket altatni.

– Evelin nem bigott állatvédő. Racionális, két lábbal áll a földön. Ész nélkül nem gyűjti maga köré a kutyákat, hanem tervez – kapcsolódik be a beszélgetésbe Kósa doktornő. – Előzetesen felméri, milyen ellátásra lesz szüksége a kutyának, tudják-e azt vállalni. Addig új kutyát nem vesz a gondozásába, míg az előzőnek nem talált befogadót – magyarázza a 2012 elején alakult Vizsla Fajtamentő Csoport vezetője. Evelin és társai azért szervezték meg magukat, mert egyetlen vizslát – se magyart, se németet, se weimarit – sem akartak a gyepmesteri telepen hagyni. Az sem szerették volna, hogy a vizslák – ha csak átmenetileg is – kennelsoron éljenek. Miért pont a vizsla? – Nézz csak rám! – válaszolja nevetve. Egy csinos fiatal nőt látok, aki szélsebesen magyaráz, folyton csörög a telefonja, intézkedik, mocorog, arcáról pedig sugárzik az önbizalommal teli optimizmus.

 – Volt egy örökbefogadó buli, ahol sok vizslás megjelent. Egyszer csak azt vettem észre: rajtam nevetnek a többiek. Úgy szaladgáltam föl-alá mindenkit üdvözölve, hogy még a fülem is szinte úgy lobogott, mint egy vizsláé – erősíti meg Evelin is a sztereotípiát, miszerint a kutya pont olyan, mint a gazdája. – Egy vizsla mindig király marad. Vadászkutya ugyan, de nem kötelező beletenni a fenekét a tócsába. Elég, ha imitálja a fegyelmezett ülést – von újabb párhuzamot. Csörög a telefonja: útlevelet kell átadnia egy Németországba készülő vizsla számára. Este visszajön Boriszért a rendelőbe: hazaviszi, őt megtartja. Mert vele ez szerelem.

Névjegy

Menhard Evelin 1980-ban született Budapesten. A Pesti Barnabás Gimnáziumban érettségizett, majd elvégzett egy cukrásztanfolyamot. Jelenleg ingatlanértékesítőként dolgozik. 2006 óta a Futrinka Egyesület Magyar Vizsla Fajtamentésnél dolgozott önkéntesként, 2010-ben vezetője lett. Innen 2012 januárjában kivált, és létrehozta az Elveszett Állatok Alapítvány Vizsla Fajtamentő Csoportját, amelynek jelenleg vezetője.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.