A győztes – két másik megfejtéssel együtt – huszonkilenc perc elteltével tette le a zsűri asztalára. Természetesen hibapont nélkül.

Imponáló részidő, pláne, hogy itt még jön egy sor pláne. Ugyanez a nyertes egy másik rejtvény-összeállítással is elsőként végzett – hatvanhat versenyző közül, huszonnégy perces eredménnyel – , egy harmadikban az ötödik lett, egy negyedikben a hetedik, az ötödikben a tizenegyedik, és folytatta volna, ha nem fogyott volna el az ideje. Nem mellékesen: hősünk életében most először vett részt bármiféle rejtvényfejtő versenyen. Előtte még soha sem mérte meg, mennyi idő alatt küzd meg egy feladvánnyal.

Pedig nem sok híja volt, hogy Szomolányi Beáta (képünkön) kimarad a háromórás összecsapásból. Késve adta be a jelentkezési lapot a Füles és a Rejtvényfejtők Országos Egyesülete által szervezett versenyre, így végül csak szerencsével, várólistáról került be a több mint kétszázas mezőnybe. Megjegyzendő, hogy az első díjakat a kezdőknek meghirdetett kategóriákban nyerte el, viszont az is, hogy a többi helyezésével haladókat is megelőzött. Ráadásul, ahogy visszaemlékszik, különösebb erőfeszítés nélkül.

Az egyik barkácsáruházlánc központjának tizenöt éve töretlenül kitartó recepciósa nagyjából negyvenöt éve, tehát zsenge általános iskolás korában kötött szoros barátságot a rejtvényekkel, köszönhetően részben annak, hogy nem volt televíziójuk, amely általában komoly akadályokat tud gördíteni az efféle barátságok szárba szökkenése elé. Az első impulzusokat szintén szenvedélyesen fejtő édesanyja adta neki, nem sajnálva tőle a Fülest. A második és a harmadik „hullám” a két – időben egymástól hét évre eső – gyesen töltött terminusban érte, ekkortájt lett még több érkezése a rébuszokban való elmélyülésre. Megkértük, hogy saccolja meg, manapság körülbelül hány rejtvényen rágja át magát egységnyi idő alatt, és az jött ki, hogy hetente úgy hetvenen.

Szinte minden nap tollat ragad, de a legtöbb idő, amit együltében fejtésre szánt, nem volt több három óránál. Kizárólag otthon veszi elő az újságot, munkahelyen soha (!), de még utazás közben sem fog neki a fejtörőknek – máig tartja magát édesanyja intelméhez, miszerint a mozgó járművön való olvasás rontja a szemet.

Bárhogy próbáltuk vallomásra bírni, nem sikerült kicsikarni belőle, mi a titka, trükkje. Beáta azt mondja nincs neki ilyen, egy ponton hozzáfog a betűk beírásának és egyszer csak végez, egy átlagos feladványt tekintve úgy tíz perc alatt. Nem használ se lexikont, se internetet. Sőt, még jegyzeteket sem készít, mint családja egyetlen rejtvényfejtő tagja, tudniillik az anyósa, aki a ritkább meghatározásokat egy füzetben gyűjti. Pedig ő is megakad időnként – árulta el – például, ha olyasmit kérdeznek, hogy „kortárs örmény író, tíz betű” „vagy mélységi magma, nyolc betű”. A második találkozáskor azért már ezek sem fognak ki rajta.

Szomolányi Beáta a versenyen két ezüstösen csillogó kupát nyert és választhatott, hogy a Fülest kiadó cég kiadványai közül melyiket kéri egy éven át. A Fülest választotta: még soha nem volt a rejtvénylap előfizetője.