Éhes vándorok a nappaliban
A Restaurant Day ötlete Helsinkiben született 2011-ben, amikor is lelkes civilek – hangsúlyozottan nem az éttermi szakmában mozgó bennfentesek – elhatározták, hogy egy napra bárki nyithat éttermet. Azóta évente négy alkalommal a világ egyre több városa kapcsolódik be a mozgalomba. A finnek annyira megkedvelték a városjárás e kulináris formáját, hogy múlt novemberben ötszáz „egynapos étterem” kínálta fogásait.
Budapesten a már több gasztronómiai kutatást is jegyző Based on Pig csapat vállalkozott arra, hogy népszerűsíti a programot. Sipos Melinda, a csoport egyik tagja elmondta, hogy 2012 májusában Budapesten is a finnek, a nagykövetség munkatársai indították el az első helyszínt kísérleti jelleggel. Most vasárnap közel harminc hazai helyszín közül választhatnak a mások házi kosztjára kíváncsiak.
A szervezők nem az étterem létrehozásában segédkeznek, hiszen az – civil mozgalomhoz hűen – a csatlakozók dolga. Melinda és társai platformot teremtenek az eseménynek a közösségi oldalakon, és tartják a kapcsolatot a helsinki központtal. A www.restaurantday.org oldalon ki-ki maga regisztrálhat és népszerűsítheti saját (lakás)éttermét. A finnek szerint a programnak már van kimutatható hatása a városfejlesztésre.
A legutóbbi Restaurant Day-en felkeresett helyszínek közül például az egyik csapat a budai Feneketlen-tónál terített le néhány plédet és kempingasztalról addig árulták az előtte két napon át készített süteményeket, tortákat és kekszeket, amíg a készlet tartott. Volt, aki tudatosan érkezett a programra, de akadtak, akik meglátva a színes forgatagot, spontán kapcsolódtak be a kóstolgatásba. Egy óbudai lakásban pedig anya és lánya készítették az ebédet, miközben a kapucsengőnél e sorok írója és kísérője egy finn párral várakozott bebocsátásra. Az ebéd utáni kanapés üldögélésben (mert ilyet is lehet), hamar kiderült, az emlegetett követségi munkatárs, a budapesti meghonosító, Tommi Antero volt az egyik finn vendég, aki örült a hazájából indult ötlet budapesti terjedésének.
A számla rendezése leggyakrabban becsületkasszás alapon működik, de akadnak helyek, ahol terített asztal és beárazott étlap vár a vendégekre. Sokan készülnek olyan ételekkel – például tapasokkal, zöldségkrémekkel, süteményekkel –, amelyek kibírják a négy-nyolcórás nyitvatartási időt. Mások rendeléskor főzik meg az ebédet vagy vacsorát. Viszont mindenhol a készlet erejéig kóstolhatunk, ezért érdemes akár több helyszínt is érinteni, többféle hangulatba belekóstolni. Az izgalmas városszociológiai rezdülések mellett van még egy nyomós érv a gasztrovándorlás mellett, ez pedig a mások konyhájába, receptjeibe, szokásaiba való bepillantás lehetősége. Az ételeken keresztül rengeteg történetre fény derülhet, ki miért tesz vagy nem tesz egy-egy alapanyagot az adott fogásba, miért sósan vagy édesen készíti. Ahogy Vogel Diana, az egyik vasárnapi helyszín házigazdája mondja, az ételeken keresztül egy életérzést szeretne közvetíteni.
Szerinte meghatározó a miliő, így esett választása egy táncstúdióra, ahol van annyi titok, szenvedély, kíváncsiság és odaadás, mint egy konyhában. Diana szerint az étel kommunikációs eszköz, amivel elő lehet hívni elfelejtett emlékeket, érzéseket, de lehet teljesen új, meglepő élmények hordozója is, s ezekből később újabb ízemlékek lesznek – magyarázza, miért nyit ki ő is egy napra. A menüt is a hely inspirálja, hiszen amíg máskor itt tangó koppan, addig a Restaurant Day-en részben budapesti, részben pedig Buenos Aires-i ihletésű ételek közül választhatnak majd a vendégek. A felkészülés, a menü tervezgetése valójában izgalmas játék, amiben kíváncsiság, érzékiség, koncentráció és várakozás keveredik – mondja az alkalmi éttermes. Éppen úgy, mint a tangóban.
