Sanzon a szomorú padlásról
Az Elefánt nem csupán stílusa miatt egyedülálló. Kevés együttes története kezdődik ugyanis egy hétszázötven éves apátság falai között. – Jákon nőttem fel, gyakorlatilag a templomkertben, ahol a helyi általános iskola szolgálati lakásai vannak. Édesanyám iskolaigazgató, amiből több különös helyzet is adódott. Elég furcsa volt például a saját anyámtól igazgatói intőt kapni. Énekelni viszont szerettem, minden vasárnap ott voltam az egyházi kórusban. Az innen hozott motívumok jelen vannak a zenénkben is. Némi gregorián és egy kevés kozmikus-rokokó – meséli mosolyogva Szendrői Csaba.
A kórusból kilépve alapította meg első saját zenekarát, az Alvó Kutyákat. A következő állomás az U.B.A. volt: a gimnazistákból álló társaság főként B. B. King, Jimi Hendrix és John Lee Hooker számait játszotta. Egészen 2007-ig, amikor Szendrői és Tóth András gitáros Szombathelyen létrehozta az Elefántot.
A nyugat-magyarországi városban rendezik minden évben az egyik legjobb hazai dzsesszfesztivált, a Lamantint. A koncertek után a zenészek összegyűlnek a főiskola padlásán, ahol reggelig tart a jammelés. A színpadra bárki felmehet, így történt, hogy az akkor húszéves Szendrői és a tizenhét esztendős Tóth is hirtelen ott találta magát. – Annyira izgultam, hogy nem mertem a közönségre nézni. Elkezdtünk a Summertime témájára improvizálni. Amikor néhány perc után kinyitottam a szemem, azt láttam, hogy Csabi mellett ott áll Harcsa Veronika, és együtt énekelnek. Aztán a chicagói Boney Fields, az egyik legjobb tengerentúli dzsessztrombitás termett a bal oldalamon, rám vigyorgott, majd belekezdett egy szólóba – mesél Tóth András az egyik első sikerről.
A duó ezután alkalomszerűen működött,mivel a gitáros külföldre került: Dániában közgazdaságtant, Skóciában dzsesszgitározást tanult, míg Szendrői az egyetem után egy ideig újságkihordóként dolgozott Ausztriában. Tavaly tavasszal már mindketten itthon éltek, amikor az énekes egy mese tervével kereste meg az Akkezdet Phiai zenekar tagját, Závada Pétert. Bár a mesét végül nem írták meg, az ötletelésből barátság lett. Závada pedig beajánlotta a fiúkat a Kodály Method produkciót működtető Szimler Bálintnak és Rév Marcellnek. A magyar alternatív könnyűzene emblematikus figuráit megörökítő klipsorozatba így került a Magányos című sanzon.
A kisfilm, melyben az Elefánt a budapesti Madách téren keresi a fotelek és a szerelem közti összefüggéseket, hamar népszerű lett. A duó szextetté alakult, az új számok már Horváth Bence Ede, Kovács Zoltán, Kunert Péter és Németh Szabolcs közreműködésével készültek. Például a címszereplőiről félelmetesen pontos leírást adó Budapesti lányok, a másnapos párkapcsolatokat ritmusba szedő Körbelátó, vagy a felfordult eget megéneklő Mona Lisa.
A hallgatónak az is feltűnik, hogy a szövegeknek van értelme. Egy-egy sallangmentes, okos mondat valódi felüdülés a magyar nyelvet erősen törő popzenészek korában. Talán a legjobb példa a Bordahajtogató egyik sora: „A naplemente az giccses, de mindig gyönyörű. S a gyönyörű valahogy picit mindig szomorú.” Ami pedig egyszerre giccses, gyönyörű és szomorú, az magától értetődően filmszerű is. Nem véletlen, hogy az Elefánt ars poeticája is a mozi világához kötődik.
Az alapító páros megfogalmazásában ez egész pontosan így hangzik: – Filmzenéket írunk egy filmhez, melyet soha nem fognak leforgatni.
