Két évtizede, hogy Gergő, a bátyját követve („mint farok a kutya után”) amatőr rockzenésznek állt, ám húszévesen ritka betegséget diagnosztizáltak nála. Műtét, élet-halál harc ide, kemoterápia, húszszázalékos tüdőkapacitás oda, az elszánt veszprémi csibész talpra állt. Sőt, túlkorosként kezdett magánének szakra járni, hogy a sorstól kapott méretes csomagot úgymond a zenébe pakolhassa.

Gyerekkori cimboráival a Bakony szívében Hollywood’s New Blood néven nyomultak. Az ifjú Trócsányi hiába próbálta ki magát hírlapárusként, sofőrként, piaci, bútorbolti eladóként, mi több, kikötőőrként is, azt a „beletemetkezős önkifejezést”, amit a (funk-rock) muzsika nyújtott neki, hasztalan kereste másutt.

A zene az igazi kábítószer – énekelte később, mikor a banda Hollywoodoo-ra rövidítette a nevét, és felköltözött a fővárosba szerencsét próbálni. Mivel „gitárral a kézben jól lehetett csajozni”, Gergő nemcsak csípte a vékony testalkatú lányokat, de nagydarab srácként is rendre megtalálta köztük, aki mackós pasira vágyott. Megjelent az első lemez (Stabil Oldalfekvés), amit sikerült „jóra hallgatni”, toplistát vezetett az első klip (Kívánj tízet), s hősünk máris a zenélésből élt.

Meg a reklámokból, rádióból, filmezésből. Úgy véli, testi adottságai, „színészi szüzessége” okán választhatták ki a Taxidermia főszerepére – a produkciót szerette, a feladatra jutalomjátékként tekintett. A főcsapás, a Hollywoodoo műhelye további két hagyományos (Karmolok, harapok; Az Istenlába) és egy különleges kiadványt (Light) szállított – az utóbbi a saját számok eltérő zenei stílusokba mixelt színes koktélja.

Az egészségével azonban továbbra is hadilábon állt. Gergő tizenhat év alatt nyolc különböző műtéten esett át. Vérnyomása, túlsúlya és cukorbaja révén a halál előszobájában érezte magát. Ízületi panaszai miatt a koncerteket pirulákkal bírta csak végig, fizikálisan a szakadék felé araszolt, mivel rohanni nem tudott.

Barátai segítségével perselybe gyűjtötte azon speciális beavatkozás költségét, amely során sebésze mindössze féldecis gyomrot varrt neki. Az operáció hatására szervezete kémiája megváltozott, az időzített bomba megszűnt ketyegni. A páciens előtte százhatvanöt kilót nyomott – mára megállt nyolcvanhatnál. Jó kedélyét jelzi, hogy darabokból összefércelt bádogemberként aposztrofálja magát, „aki újra működik, s ezzel visszanyert egy életet”.

Gergő ma bringázik, konditerembe jár, lassan, többször és keveset étkezik. A fődíj: tizenhat év után újra léceket csatolt a lábára („mint kutyának a csont!”), s ahogy lefelé döngetett az eplényi sípályán, ordítani tudott volna örömében. Jack London regénye, A vadon szava után szabadon, a funk-rocker hallva a hívó hangot, visszaköltözött Veszprémbe, mert „közel a negyvenhez nem baj, ha az ember hazatér és otthon kamatoztatja, amit tanult a világban”.

A nyolc általánossal és teherautósofőri papírral bíró, lokálpatrióta művész jelenleg a Vekkord helyi összművészeti egyesület alelnöke, emellett a Hangadók értelmi sérült fiatalokból álló zenekart vezeti – sikerre. A repertoár Quimbytől a Rolling Stonesig terjed. Sokoldalú a banda: hol gasztronómiai fesztiválokon húzzák a csülökpörkölthöz a talpalávalót, hol kiállítások megnyitóján muzsikálnak. Az ifjak csapatmunkája kiemelkedő, némelyikük ép társait is lezongorázza. Írországi látogatásukról 2184 km címmel útifilmet forgattak, keresik azt a tévécsatornát, amelyik le is vetítené.

A Hollywoodoo – az Érzések Boltja minialbum óta – a frontember újjászületése, a többiek ház- és családépítő projektjei miatt kicsit megpihent, de már hangol a folytatásra. Különben is: „minden tisztességes rockzenésznek kijár egy rehabilitáció az életben”. Gergő a sajátját sikerrel abszolválta.

Trócsányi Gergely