Móczárt jeles szakmai múltja emelte az előkelő székbe. A számos sikeres kórusmozgalmi vállalkozás megszervezésére méltán büszke szakember a honi ernyőszervezet, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége (KÓTA) tagjaként már 2003-ban kapcsolatba került a ECA-EC-vel elődjével, az Európai Ifjúsági Kórusok Szövetségével. Két évvel később ő lett a szervezet budapesti központú Kelet-közép-európai Regionális Irodájának vezetője, 2009 óta pedig a KÓTA delegáltjaként a szervezet elnökségi tagja. Nyilván: ő volt az a bizonyos, aki a szavazástól ezúttal tartózkodott.

Miként – ahogy mondják – a legjobb magyar bonbonkészítők sem cukrászként kezdték, így Móczár Gábor sem a professzionális zeneművelők köreiből lendült neki. A piarista gimnázium után a Műegyetemre ment, onnan okleveles gépészmérnökként jött ki. Az édesapjával közösen alapított cégben dolgozott közel tíz évig: volt olyan időszak, amikor a földgáz-nyomásszabályozással foglalkozó vállalkozás alkalmazottainak száma elérte a kilencvenet, árbevétele pedig az 1,75 milliárd forintot. Mindettől függetlenül mindig is igen közel állt hozzá a zene, amelyhez olyan nagyságok vitték még közelebb, mint általános iskolai énektanára, ifjabb Sapszon Ferenc és az ugyancsak kitűnő karnagyok: Ugrin Gábor, majd később Kollár Éva. Nem mellesleg: felesége ének-karvezetés szakos tanár.

Az 1968-as születésű Móczár már első elemistaként lelkes kórustag volt és ezt a passzióját a középiskolában, az egyetemen, sőt azután sem adta fel: 1992-ben felvételt nyert a jó nevű Budapesti Monteverdi Kórusba. Élete egyik legszebb korszaka volt ez, meghatározó élményekkel. A máig legemlékezetesebb az 1995-ös goriziai kórusversenyen érte, ahol Bachtól egy kétkórusos motettát, a Der Geist hilft unser Swachheit auf című művet adták elő. Annyira pazarul, hogy talán sem azelőtt, sem azután nem volt része ennyire összecsiszolt előadásban. A zsűri mégsem osztott ki első díjat – mire a közönség és a nézőtéren ülő többi énekkar éktelen füttykoncertben tört ki. Egyébként máig Bach kórusművei állnak hozzá a legközelebb és egy kortárs szeneszerző, Gyöngyösi Levente egyik dalműve, a Te lucis anta terminum.

Az éneklés mellett később szervezői feladatokat is vállalt. Voltaképpen ekkortájt kezdődött kultúrmenedzseri pályafutása: ő volt a nagy sikerű 1996-os Monteverdi Kórusok Nemzetközi Fesztiváljának fő koordinátora, később pedig – már az együttes elnökeként – a másodiké (2001) és harmadiké (2005) is, immár a megfelelő képesítéssel a zsebében. Tízéve sikeres projekt-együttműködést hozott létre a pomázi önkormányzattal és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság között, ennek eredményeként újult meg egy nagyjából hárommillió eurós uniós pályázat nyomán a pomázi Teleki–Wattay-kastély. Itt 2007-től bajor mintára komplex szolgáltatásokat nyújtó, szakmai háttérintézmény működik, Magyar Kóruskastély fantázianéven. Móczárt Telkiben 2002-ben (független) önkormányzati képviselővé, majd 2006-ban alpolgármesterré választották. E minőségében leginkább a tavaszonként megrendezett összművészeti Telki Fesztiválra büszke, amelyen persze rendre ott vannak az ország legjobb kórusai is.

Az európai szövetség elnökeként mindenekelőtt a kórusmozgalom állami finanszírozási helyzetének javításáért, az amatőr zeneművészet elismertségének növelésért lobbizik majd. A hatékonyság érdekében az ECA-EC mindent megtesz, hogy meggyőzze a kontinens politikusait: az amatőr, össznépi karéneklés nemcsak örömforrás és kultúrélmény, hanem társadalmi, sőt gazdasági szempontból is fontos tényező. Mint azt számos felmérés bizonyítja, a kórusmuzsikálás jó hatással van az egészségre és mentális állapotra. Az amatőr dalnokok könnyebben találnak munkát, ha megtalálták, könnyebben illeszkednek be, könnyebben oldják meg a váratlan problémákat, empatikusabbak. Mindemellett kísérletek igazolják: azok az iskolások, akik az átlagosnál több zenei ismeretet és élményt kapnak, más tantárgyakból is jobbak, mint a többi gyerek.