Szeretetgombóc
A tekintélyes szaklap korábban egyetlen bornak sem adott maximális pontszámot. E kivételes ital készítője, Áts Károly 2012-ben is jó évet zárt. Elnyerte a Borászatok Borásza kitüntetést, s nemrég neki ítélték a hazai borásztársadalom legnagyobb presztízsű elismerését: Az év bortermelője címet.
– Szentül hiszem, hogy mindenki küldetéssel érkezik a földre, és minél hamarabb rátalál a saját küldetésére, annál szerencsésebb – mondja Áts Károly, szélesen mosolyogva. Ő elég gyorsan megtalálta a magáét, de hogy miért éppen erre az útra lelt, ma sem tudja pontosan. Sárospatakon született, Tarcalon, szőlőtőkék mellett nőtt fel, gyerekként boroshordók, tartályok között kergetőzött a haverokkal. Közhely, de igaz: a bor sorsa a szőlőben dől el. Édesapja aprócska mádi ültetvényén, a köves talajon folyton kicsorbuló kapa helyett úgynevezett kétágúval kell a talajt lazítani, az meg úgy feltöri az ember tenyerét, hogy megemlegeti, amíg él.
Áts Károly úgy emlékszik, egyik szomszédjuk Budafokra, a borászati szakközépiskolába járt, s ez neki valamiért nagyon tetszett. Mikor nyolcadikos korában ballagott haza a jelentkezési lapokkal, édesapját, aki mindig rengeteget dolgozott, véletlenül otthon találta. Mondta neki, dönteni kellene, és hogy Budafokra gondolt. Az édesapja azt felelte: ő is, írja csak be nyugodtan. Ezzel meg is beszélték. Náluk mindig így mentek a dolgok, hagyták, hogy a gyerek azt csinálja, amihez kedve van.
Nem csalódott. A budafoki évek alatt értette meg, mit jelent az elhivatottság. Sokat köszönhet a Kertészeti Egyetemnek, bort kóstolni is ott tanult meg igazán. Ma azt vallja, mindennek a kóstolás az alapja. Legénykorában, amikor a barátokkal sűrűn iszogatták egymás borát – meg korábban, amikor még titokban tették ugyanezt –, felfigyelt rá, hogy a tarcali borok már a szüret utáni év elején elkészülnek. Ezzel szemben az édesapja mádi ültetvényén termett bor egy-másfél évig is érlelődik a hordóban, mire érdemes meginni. Ahányszor az okot firtatta, édesapja mindig csak annyit válaszolt: mert az mádi.
Az akkor érthetetlen válasz hosszú évek múltán nyert csak értelmet, s most, közel negyedszázados borászmúlttal a háta mögött kezdi Áts Károly valóban érezni a tokaji borvidék sokarcúságát, a történelmi dűlők különleges karakterét. Bort termelni persze máshol is lehet – néha el is játszik a gondolattal, milyen lenne a Somlón, Egerben vagy Badacsony környékén borászkodni –, de igazán mindig arra vágyott, hogy megmutassa, mire képes Tokaj. Az a vidék, ahol született és felnőtt, amely számára az otthont, a biztonságot jelenti. Ahol szinte minden követ, minden fűszálat ismer.
Diplomával a zsebében belépett a tokaji borkombináthoz. Pincemunkásként kezdte. – Megérkeztem a Rákóczi pincébe, és szóltam, hogy jöttem dolgozni – mesél az első munkanapjáról. A pincemester, Porkoláb János rögtön hozott egy kefét meg egy rongyot azzal, hogy az újonc mehet hordót mosni. Akkor megdöbbent, talán még kicsit meg is sértődött, de mamár áldja a pincemester nevét. Mert a borászatban nincs megalázó munka, aki jó szakember akar lenni, annak mindent tudnia kell. Hordót mosni is. Végigjárt minden lépcsőfokot, már pincevezető volt, amikor huszonkilenc évesen felkérték a Royal Tokaji Borászat főborászi pozíciójára. Elvállalta. Jól döntött.
A pincészet beindult, pályára állt, megszülettek az első komoly szakmai és üzleti sikerek is. A nemzetközi tulajdonosi körbe tartozó két híres angol borszakember, Hugh Johnson és David Bird rendszeresen ellátogatott a pincészetbe, hogy tanácsaival segítse a szakmai munkát. Áts Kátoly óriási szerencsének tartja, hogy velük együtt kóstolhatott, hogy két ilyen komoly szaktekintély mondott rendszeresen véleményt a borairól.
A két brit „nagyágyúról” azt mondja, rendkívül érzékeny, nagy szaktudású, ugyanakkor kicsit félelmetes emberek. Mindent megéreznek a borban, előttük nincs titok. Sokszor csak figyelte a vonásaikat, mert az együtt töltött évek alatt megtanulta, hogy az elragadtatást nem lehet eltitkolni. Áts Károly úgy tartja, a boron mindig átüt a borász személyisége, az ő boraiból például sugárzik a boldogság és az életigenlés. Megpróbál mindig optimistán gondolkodni. Ha nem így tesz, úgy véli, nem megy át a borba az öröm. Mert jó bort csak boldog borász készíthet. Ha véletlenül nincs jókedve, jobb, ha be se teszi a lábát a pincébe.
Abban nőtt fel, hogy a családnál és a természetnél semmi nem fontosabb. Legfeljebb még a jó ételek. A nagymama csárdásasszony volt, igen jól főzött. Az édesapja pedig rendszeresen magával vitte gombát szedni, magvakat gyűjteni, sőt még vadászni is, bár ez nem volt rá nagy hatással. Annál inkább a horgászat! Ha pihenni, gondolkodni szeretne, ma is sokszor fogja a gombaszedő kosarát, vagy kapja a horgászbotot, és indul az erdőbe, a folyóra.
Vagy tölt magának egy pohár bort, és gyönyörködik a lemenő napban. Esetleg tölt még egy pohárral, és leül beszélgetni valamelyik gyerekével, mert azok is felnőttek közben. Egy fiú, egy lány. A fiú az idén kapta meg a gépészmérnöki diplomát, a lány a Kertészeti Egyetemre felvételizik. Úgy döntött, apja nyomdokaiba lép, borász lesz.
És ez az a pont, amikor Áts Károly elérzékenyül. „Még egyetemista voltam, amikor egy barátom esküvőjén megismerkedtem a feleségemmel. Már akkor megmondtam az édesanyjának: tessék figyelni, mert egy év múlva ugyanitt találkozunk, csak más felállásban. Három napot tévedtem.” Felesége azóta is a biztos pont az életében. Vele volt minden nehéz helyzetben, elviselte, hogy Károly csak a borászatnak él, derűsen intézte a család ügyeit, a gyerekek nevelését, és ma is mellette áll. „Talán itt lenne az ideje, hogy felnőjek végre, de úgy érzem, addig lesz igazán jó nekem, amígmeg tudom őrizni a gyermeki énemet. Amíg őszintén rá tudok csodálkozni a világra. Szeretném ezt a tisztaságot megtartani. Minél tovább.”
Névjegy
Áts Károly 1965-ben született Sárospatakon. Tanulmányait a budafoki borászati szakközépiskolában, majd a Kertészeti Egyetemen végezte. 1994-től a Royal Tokaji Borászat főborásza. 2002-ben elkészítette a róla elnevezett késői szüretelésű tokaji édes bort, az Áts cuvée-t. 2006-ban a Wine and Spirit amerikai magazin 100 pontosra értékelte az általa készített 1999-es eszenciát, Tokaj-Hegyalján megválasztották Az év borászának. 2009-ben a Népszabadság Top 100 Bor versenyében a 2003-as Betsek aszúbora abszolút győztes, 2007-es száraz furmintja kategóriagyőztes lett. 2012-ben megkapta a Borászatok Borásza elismerést, és elnyerte Az év bortermelője címet.
