Egyszerű, tiszta rockzene, kelta életérzéssel, a romantikus közhelyek határát néha súroló dalszövegekkel.

A külsőségekre csak keveset adnak, a dobos rendre ujjatlan trikóban ül a bőrök mögé, de a basszusgitárosnak is mintha csak két inge lenne: a fellépős meg az otthoni. Egyedül az énekes ad kicsivel többet magára, igaz, ő „importáru” Kanadából.

A skótok nem kedvelik a felhajtást. Ők vendégségbe, buliba jöttek, méghozzá telt házasba. Persze ez elsősorban a brit szigetországra, a skandináv régióra és Németországra érvényes; Magyarországon vélhetően alig tucatnyian ismerik csak a jövőre negyvenedik születésnapját ünneplő zenekart. Az előbb említett régiókban nincs szükség különösebb reklámra, elég az együttes honlapján közzétenni a turnémenetrendet, fogynak a belépők. S viszik az együttes logójával díszített ajándéktárgyakat, például az egyedi csomagolású sört és skót whiskyt is.

Hogy a banda közel négy évtized után is így zakatol majd, a hetvenes években még bizonyos nem hitték volna a Külső-Hebridákról származó alapítók. A Runrig együttest ugyanis (a név a skót gael nyelv „raon ruith” kifejezéséből ered, ami vetéssort jelent) még 1973-ban alapította két testvér: Calum és Rory Macdonald, valamint barátjuk, Blair Douglas. Eredetileg esküvői háttérzenekarnak indultak, idővel azonban tömegek tetszését nyerték el a gyakran – a repertoár egynegyedében – az ősi gael nyelven megszólaló dalok. Alig néhány tagcsere történt, de a személyi kérdésekbe a politika is beleszólt. A korábbi énekes, Donnie Munro a Runriget munkáspárti képviselői karrierre cserélte, szolid sikerrel. Nem úgy a korábbi billentyűs, aki viszont két ciklust is lehúzott a brit parlamentben, konzervatív színekben.

Apropó politika: a Runrig tagjai vállaltan nacionalisták, de nem a magyar „nemzetirockos” értelemben. Büszkék skótságukra és támogatják a jelenlegi kelta kabinet függetlenségi törekvéseit, dalaikban viszont ez alig, vagy csak könnyen emészthető áthallással jelenik meg. Munro helyére egyébként jó ideig nem találtak megfelelő utódot. Végül egy skóciai felmenőkkel bíró kanadai – egészen pontosan Nova Scotia-i – énekes, az azóta több angolszász zenei-szakmai díjat is besöprő Bruce Guthro mellett döntöttek.

Koncertjeik megszokott forgatókönyv szerint zajlanak, az utolsó szám mindig a Loch Lomond című népdal külön tapskoreográfiával kísért feldolgozása. A nóta – amelynek magyar fordítása nemrég jelent meg egy skót–magyar verseskötetben – nemrég elnyerte a legjobb skót dal címet, nincs olyan válogatott focimeccs, amelyen a közönség ne énekelné el.

– Nem vagyunk már mai gyerekek, de hálával tartozunk a közönségünknek, hogy még mindig ilyen szeretettel nézik, ahogy egyre csak öregszünk a színpadon – fogalmazott nemrég egy berlini koncert után lapunknak a dobos, Iain Bayne. A Runrig jövő nyáron a skót felföldön, Muir of Ord mellett rendez jubileumi koncertet, az egész napos fesztiválra több tízezer embert várnak. A whiskyimádatáról (is) ismert Guthro azt nyilatkozta: reméli, valamelyik neves gyártó ezúttal is megtiszteli őket azzal, hogy jubileumi Runrig-párlatot dob a piacra. Ő már kicsit unja a tíz évvel ezelőtti készletet.

Semmi felhajtás, csak egyszerű zene