A hivatalos verzió szerint azért, mert a gazdasági válság éppen azokat érinti leginkább, akik a korábbi években a művészeti élet támogatásában látták az ország előrehaladásának, fejlődésének egyik legfontosabb zálogát. A 2004-ben létrehozott Summa Artium hírlevelében legalábbis ezzel indokolja, hogy nem kerülhetett sor nyolcadik alkalommal a „kultúra magántámogatásának ünnepére”. Nincs pénz. Vagy mondjuk inkább ki, hogy a kultúra felkarolására nincs pénz? Sem a 150 leggazdagabb magánember büdzséjéből, sem az állami megbízásokkal egyre gazdagodó üzleti szereplők kasszájából a művészet patronálására nem telik? Mert például a kiemelt sportágaknak milliárdok jutnak innen is, onnan is.

Ez ismét csak egyféle magyarázat vagy inkább magyarázkodás. Hiszen lehetséges az is, hogy ahol még van egyfajta CSR-stratégia, ott sürgősségi sorrendben, a mélyszegénységben élők jutnak elsőbbséghez, azok a civilszervezetek, amelyek megpróbálják pártfogoltjaikat új modellek alapján kenyérkeresethez juttatni. Mindkét indoklás igaz. Kultúrafinanszírozással ma nem lehet jó pontokat szerezni ott, ahol pályázatokról döntenek. A művészeti misszióknál pedig előbbre való az éhezés megszüntetése. A Summa Artium hat hónapig próbálta megtalálni a művészeti élet idei pártfogóit.

Ősszel kénytelenek voltak feladni. Mecénásokat – idén – nem találtak. Nincs Magyarországon 10-12 millió arra, hogy árverést rendezzenek. Pótmegoldásként arra az elhatározásra jutottak, hogy 2013-ban, a Budapest Music Center márciusi nyitása előtt, februárban adják ki a 2012. évi Summa Artium-díjakat, így erre még az év utolsó napjáig lehet nevezni. Árverés ekkor sem lesz, talán majd novemberben. Ám aligha a Műcsarnokban. Ott más célokra kell a hely. Olyan eseményekre, amelyre jut majd pénz is, támogató is. Új, divatosabb témákra. Nemzeti igék hirdetésére. Amiről még tudni, mennyire gyarapítják az ezeréves állam mítoszát.