Öt másodperc a megsemmisülésig
Manapság az IMF-ről egészen másra asszociálunk, a sorozat világában ez az Impossible Missions Force (Lehetetlen Küldetések Alakulata) rövidítése. A minden eshetőségre felkészített titkos ügynökök kis csoportja részről részre olyan bűnszövetkezetekkel vagy diktatúrákkal veszi fel a harcot, amelyek ellen hagyományos keretek között lehetetlen volna fellépni.
Az 1968-ban indult és hét évadon át, egészen 1973-ig vetített eredeti sorozat részei ugyanúgy indulnak: a csoport vezetője (az első szezonban Dan Briggs, a későbbiekben Jim Phelps) lehallgat egy üzenetet, mely vázolja a küldetést, és felhívja a figyelmet arra, hogy az IMF tagjai kizárólag magukra számíthatnak, ha fogságba kerülnének. Végül elhangzik a híres zárómondat: „Az üzenet öt másodpercen belül megsemmisíti önmagát.”
Ezt követi a főcím Lalo Schifrin (Bilincs és mosoly, Bullitt, Piszkos Harry) immár legendás zenéjével: egy kéz gyufával meggyújtja a kanócot, és amíg az leég, egymás után gyorsan vágott akciószekvenciák pörögnek a sorozatból: bemutatják a szereplőket.
Az első részben az IMF-nek két nukleáris töltetet kell hatástalanítania valahol a Karib-szigeteken, mielőtt a helyi diktátor rossz célra használná fel őket. A csapat inkognitóban száll meg abban a szállodában, ahol a diktátor is tartózkodik, és az egyik akciócsoporttag széftörő tudományának nagy hasznát veszik. A rész érdekessége, hogy az elején a küldetésről szóló felvételt nem kazettán, hanem bakelitlemezen hallhatjuk – a hanghordozó a későbbiekben többször változott, de költségvetési okokból volt rá példa, hogy a sorozat eleji tájékoztatón korábban már látott felvételeket használtak ismét.
Mivel a Mission: Impossible – az akkortájt a mozikban Sean Connery főszereplésével nagy sikereket arató James Bond-filmekhez hasonlóan – egyértelműen magán viselte a hidegháború nyomait, magyarországi televíziós sugárzásról szó sem lehetett. Szerencsére a rendszerváltás után nem sokkal megismerkedhettünk vele – igaz, nem az eredetivel, hanem az 1988-as változattal. Az eredeti után 15 évvel később játszódó új sorozathoz Jim Phelps szerepére ismételten sikerült megnyerni a karakter egykori megformálóját, Peter Gravest (aki egyébiránt majdnem az első Tom Cruise-os mozifilmben is feltűnt, de a forgatókönyv elolvasása után visszautasította a felkérést). Phelpset egykori mentora meggyilkolása után nyugállományból hívják vissza, hogy álljon az IMF élére. Csapatának tagjai közé tartozik egy színész, egy profi harcművész, egy modellből lett ügynök és egy technikai szakember. Az első részben a gyilkos után erednek, végül Phelps úgy dönt, az akciócsoport vezetője marad a későbbiekben is.
A nyolcvanas években számos sorozatban szerepeltek különleges, akkori szemmel nézve rendkívül előremutatónak ható technikai kütyük. A Mission: Impossible még a Knight Rider (1982–1986), az AirWolf (1984–1986) és a MacGyver (1985–1992) árnyékában is tudott újat mutatni, azok erényeit A szupercsapatéival (1983–1987) ötvözte. Főszereplői olyan képességekkel bírtak, melyek nélkülözhetetlenek a küldetés végrehajtásához, az ellenfél mindig nagyágyú, gonosztevő, és ehhez társultak a már-már sci-fibe illő, a csapat munkáját segítő kütyük.
Bár a mozifilmek sikerét látva egyértelmű, hogy a Mission: Impossible bármelyik korban megállja a helyét, a sorozat újraindítását a kényszer szülte. Elhúzódóban volt a forgatókönyvírók sztrájkja, a csatornáknak sürgősen szükségük volt új alapanyagra. Írók hiányában bevált recepthez nyúltak, ezért a M:I epizódjai – eleinte – korábbi részek újraforgatásai, a kornak megfelelően aktualizálva. Eredetileg a szereplők a régi nevükön szerepeltek volna, de amikor Peter Graves igent mondott a felkérésre, megváltoztatták a többi karakter nevét, és úgy módosították a sztorit, hogy ne újrafeldolgozás, hanem folytatás legyen. Végül a sztrájk a vártnál előbb véget ért, így csupán néhány epizód lehet korábbról ismerős, a többi új történet. Az 1988-as Mission: Impossible magán viseli a korszellemet, miközben még ma is szórakoztató. Erről megbizonyosodhatunk a TV2 friss adóján, a Pro4-en, ahol minden hétköznap 16.15-kor látható.
ADATLAP
Az eredeti sorozat 1966 szeptemberében indult a CBS adón, és hét évadon, összesen 171 részen át tartott. Az újraindítás 1988-ban az ABC-re került, és két évadot (35 részt) ért meg, amiért főleg a csatorna hibáztatható: a második évadban elkezdtek kísérletezgetni a vetítési időpontokkal és napokkal, aminek hatására a sorozat nézettsége rohamosan csökkent. Később már nem lehetett menteni a helyzetet, és még az sem segített, hogy költségvetési okokból inkább Ausztráliában forgattak az Egyesült Államok helyett. Szerencsére az újabb folytatásra alig több mint fél évtizedet kellett várnunk, ekkorra a kis képernyőről a mozivászonra költözött a sorozat.
A MOZIFILMEK
A második széria mérsékelt sikere ellenére 1996-ban nagy költségvetésű mozifilm készült Tom Cruise főszereplésével, és beváltotta a hozzá fűzött anyagi reményeket – annak ellenére, hogy hálátlanul közelített az alapanyaghoz. Nem elég, hogy a film elején az akciócsoport legtöbb tagja jobblétre szenderül (ezáltal egyértelműen a szupersztár lesz a főszereplő), de Jim Phelps karakterét illetően a későbbiekben olyan fordulatra derül fény, mely szentségtöréssel ér fel. Ezzel kapcsolatban a sorozat egykori színészei – köztük Graves – többször hangoztatták rosszallásukat. Az első filmet Brian De Palma (A sebhelyesarcú, Aki legyőzte Al Caponét) rendezte, a második részt John Woo (A bérgyilkos, Ál/ Arc), a harmadikat a tévés közegből érkező J. J. Abrams (Alias, Lost – Eltűntek), a negyediket pedig az animációs filmes Brad Bird (A hihetetlen család). A filmek vitathatatlan érdeme, hogy más-más stílusban készültek, és megállják a helyüket önállóan, az előző mozifilmek vagy a sorozatok ismerete nélkül, de azért természetesen a jól ismert főcímzene egyikből sem hiányozhat.
I!
CÍM: Mission: Impossible – Az akciócsoport
ÉVADOK SZÁMA: 2
EPIZÓDOK SZÁMA: 35
HOL LÁTHATÓ: Pro4