Krammer Anett azonban huszonhét évvel ezelőtt született Budapesten, a család Bicskén élt, édesanyja orvosi asszisztens, édesapja víz- és fűtésszerelő. Bár Anett, mint fentebb írtuk, repülőgép- és űreszköztervező lett, senki ne gondolja, hogy egész gyermekkora azzal telt, hogy papír repülőgépeket hajtogatott, melyeket aztán átszellemült mosollyal hajigált a lebukó napkorong felé. Egy ideig fényképész akart lenni, később régész, aztán jó ideig a tanácstalanság lett úrrá rajta.

Ha szabad ezt a kissé ódivatú fordulatot: jó tanuló, jó sportoló volt. Kosarazott, atletizált, egy ideig kézilabdázott, ami életének egy későbbi szakaszában mulatságos félreértés forrása lett. Amikor az Egyesült Államokban tanult, és az egyik sportközpontban a benne felhabzó nosztalgikus emlékek hatására kézilabdázni szeretett volna, a szertáros előbb kicsit értetlenkedve nézett, majd a kezébe nyomott egy tenyérnyi kislabdát: Tessék! Kézi!

Életében az első nagyobb fordulópont az volt, amikor 17 évesen az országos középiskolai tanulmányi versenyen földrajzból hetedik lett, s így lehetőséget kapott, hogy ösztöndíjasként Norvégiában tanuljon, illetve érettségizzen az United World Colleges-ben. A lehetőségnek megörült, az utazást megelőző teszteken lelkesen vett részt, bár fogalma sem volt arról, mibe is kezd bele. Addig csupán egyszer járt külföldön, sohasem utazott repülőgépen, mindössze egy visszatérő álmára emlékszik: a startra várva ül egy kifutón veszteglő repülőn, de a repülő nem indul el, ő pedig csak vár és vár és vár. Ezúttal azonban nem várt hiába, a repülő elindult, Oslóig meg sem állt, onnan már csak tízórányi buszozás várt Anettra, hogy egy világvégi tanintézetben nyolcvan ország kétszáz diákjával kétéves továbbképzésen vegyen részt, felkészüljön a nemzetközi érettségire, amely után az ott végzettek előtt kinyílik a nagyvilág.

Különös helyen volt ez az iskola, hegyek, fjordok ölelésében, távol a világ zajától. Még a legközelebbi, amúgy csak háromszáz lelkes falu is nagyon messze volt, a kisközértbe a diákok nyáron kajakkal jártak, télen meg sílécen. A társaság sokszínűsége miatt ez a két év erős multikulturális hatás is volt egyben. Volt, aki háborús övezetből jött, volt, aki jól szituált környezetből, a vallási, kulturális kavalkádtól pedig csak kapkodták a fejüket a diákok. Ám egy idő után már senki sem csodálkozott, amikor az egyébként nyitott, a kultúra iránt érdeklődő arab fiatalember a mozifilmek bizonyos jeleneteinél szemérmesen eltakarta a szemét, és senki nem lepődött meg a sokféle vallási igényt figyelembe vevő büfé kínálatán. A vallási szokásokon töprengve Krammer Anettnek egy régi történet is eszébe jutott. Jelesül, amikor az általános iskola első osztályában jelentkezett hittanra, s az első órán azt kérdezték tőle, hogy mi az, ami mindig körülvesz bennünket és mindig ott van velünk. Akkor ő a többiek legnagyobb mulatságára azt válaszolta: a levegő.

Norvégiában tehát sok minden kavargott benne, viszont arra gondolt: ha tanulmányai révén nem jut el ebbe az iskolába, nem kerül ebbe a regényes helyzetbe, akkor talán sohasem tudja meg, hogy a világ milyen sokszínű, és sohasem jön rá arra, hogy ha ezt a sokszínűséget nem toleráljuk, akkor nem élünk. Csak tolakszunk itt a bolygón. Az iskola végeztével egy furcsa véletlen folytán rájött arra is: a világ nemcsak a Föld palástján végigtekintve tűnik ilyen borzongatóan végtelennek, de a csillagok felé tekintve is. Amikor felmerült, hogy Amerikában tanulhatna tovább, a University of Florida tűnt esélyesnek, mivel egyedül ott lehetett teljes ösztöndíjas oktatást kapni, márpedig Krammer Anettnek nem volt pénze arra, hogy a fizetős helyek között válogasson. Akkoriban a meteorológia tudománya és a viharvadászat foglalkoztatta, de pechére, a floridai egyetemen ilyesmit nem tanítottak, noha akadt ott sok furcsaság. Ez akkor derült ki, amikor Anett lapozgatni kezdett egy katalógust, amelyben a lehetőségeket sorolták föl, és a lehetséges tantárgyak között talált is egyet, amelynek tárgya a meteorológiához hasonlatosan az ég felé tekintett. Ez volt az aerospace engineering, amit körülbelül úgy lehet pontosítani: repülőgép- és űreszköztervező. Krammer Anett korábban nem járta a csillagvizsgálókat, nem bújta a tudományos-fantasztikus irodalmat vagy az űrrepülés történetét, kislányként nem állt sorban Farkas Bertalan közönségtalálkozóin autogramért. Mint már oly sokszor, ezúttal is a megérzéseire hagyatkozott.

Amerikában, az ottani iskolarendszernek megfelelően nem kellett azonnal nekiesnie választott tudományának. Előbb egyéb szakokkal ismerkedett, és ismét csak a megérzéseire hagyatkozva az átlagos tantárgyak mellett három igen különöset is választott: a törvényszéki nyomozási technikát, a taekwondót és az orosz nyelvet. Krammer Anett törvényszéki nyomozás, taekwondo és orosz szakos hallgató jól érezte magát ebben a váratlan, új helyzetben is. A törvényszéki nyomozást egy olyan professzor oktatta nekik, aki a Helyszínelők (CSI) című népszerű tévésorozat szaktanácsadója volt, mellesleg FBI-ügynököket képzett ki. Talán maga is részt vett bizonyos akciókban, mert néha igencsak zaklatottan jelent meg az előadóteremben. Ott aztán fújt egy nagyot, az égre emelte tekintetét, és megkönnyebbülten azt mondta: de nyugis itt. Ne csodálkozzunk, hogy távolabbi ismerősei időnként még ma is kérdezik Anettől: „Akkor te most FBI-ügynök is lehetnél?”

Hanem ami mégiscsak a legfontosabb: Krammer Anett végül repülőgép- és űreszköztervező lett, 2010-ben hazajött Amerikából, miközben tisztában volt azzal: ez a végzettség Magyarországon viszonylag csekély lehetőségekkel kecsegteti. Azért mostanában valamivel mégiscsak. Részt vesz ugyanis a Puli Space Technologies nevű hazai csapat munkájában. A csapat egy nemzetközi pályázatra jelentkezett, melynek célja, hogy a Google Lunar X Prize verseny keretében 2015 végéig egy járművet juttasson a Holdra. Jelenleg 24 csapat van még versenyben, a győztes jutalma körülbelül 20 millió dollár, ami nagyjából a költségeket fedezi. Bár a magyar jármű földi tesztelésre szánt prototípusa már többé-kevésbé elkészült, a Holdra utaztatása drága mulatság lesz. Egy kiló hasznos teher űrbe juttatása 10-20 ezer dollár körül van, és akkor még hol van a Hold?

Akinek ez a projekt amolyan úri huncutságnak tűnik, az nem érti ezt az egészet. Sőt, a jövőt sem igen érti. Hiszen az űrkutatás ma már mindinkább arról szól, hogy az ember rövidesen talán más bolygókon keresi majd a túlélés lehetőségeit, de addig is kutatja az erőforrásokat és azt a felettünk elterülő kékesfekete világot. E kutatásnak a haszna a tudományok világában nagyon is kézzelfogható. Magyar győzelem esetén nálunk is elkezdődhetne a jövő, beépülhetnénk az űrkutatásba, nálunk is fantasztikusan jövedelmező, új iparágak ereszthetnének gyökeret. Még az is lehet, hogy előbb-utóbb valósággá válik, hogy az emberek kalapot emelve távoznak a széthasznált, kifosztott földgolyóról, szép volt, jó volt, három… kettő… egy… start!

Egy dologról eddig szemérmesen nem beszéltünk. Arról, hogy Krammer Anett felettébb csinos lány, nehéz őt összevetni a komoly mérnökökről kialakult mohos és közhelyes képpel. S hogy a dolog még egy fordulatot vegyen: az m1-en futó Hacktion című sorozat írói a történet egy bizonyos pontján (némileg megbolondítva persze) a fentebb említett Puli Space projektet is belefogalmazták a történetbe. S belefogalmazták Krammer Anettet is, az egyik karaktert róla mintázva.

Szóval csak kapkodjuk a fejünket Krammer Anett történetének hallatán, és kapkodjuk is, amíg lehet. Mert jön december 21-e, s ha a maják nem tévedtek, akkor a fejünket már nem csak kapkodjuk majd, hanem el is fogjuk veszíteni, és akkor nem marad utánunk semmi, csak egy bánatos puli a Holdon.

Névjegy

KRAMMER ANETT 1985-ben született Budapesten, a tatai Eötvös József gimnáziumba járt, ezt követően a norvég Red Cross Nordic United World Collegesbe.

2005–2010 között a University of Florida ösztöndíjasaként aerospace engineering és orosz szakon tanult.

2011-ben űrrepülés és űrkutatás nyári egyetemet végzett Kirunában, a svéd UMEA egyetem fizika tanszékének szervezésében. Jelenleg a Puli Space csapat tagjaként tevékenykedik egy magyar holdjáró építésén és űrbe juttatásán.