A kormányos

Nem lehet elég későn kezdeni. Láng Róbert úgy lett mára a hazai vitorlázás egyik meghatározó alakja, hogy negyvenéves koráig eszébe sem jutott vízre szállni.

Miért is tette volna? Hétköznapjait kitöltötte az autóalkatrész-üzlet, míg a kikapcsolódást a síelés és a síoktatás jelentette. Jól érezte magát a havas terepen, a társaság is a hegyekhez kötötte. Ám a sorsfordító születésnapra éppen barátai lepték meg egy visszautasíthatatlan ajánlattal: mancsaftnak, magyarán legénységi tagnak hívták egy hajóba.

Az első élmény olyannyira adrenalindúsra sikeredett, hogy kénytelen volt átértékelni korábbi sommás véleményét. Addig a vitorlázást unalmas, „ülősportnak” gondolta. Ettől kezdve, ha csak tehette, járta a tengereket. Nem csak a szabad idejében, mert a vállalati csapatépítésben is hamar szerepet kapott a vitorlázás. Elsőként a saját menedzsmentjét vitte Görögországba egy hajós túrára. Ahogy meséli, abból a társaságból korábban senki sem vitorlázott.

Mégis tökéletesen bebizonyosodott, hogy a fedélzet remek terep egy úgynevezett „outdoor” tréningre. A hajón ugyanis azok, akik az irodában évek óta egymással szemben ültek, három nap alatt többet tudtak meg önmagukról és a kollégáikról, mint amit valaha is gondoltak volna. Mert alkalmazkodniuk kellett egymáshoz, méghozzá úgy, hogy hihetetlenül kis területen, teljesen idegen környezetben, nem kevés stressz alatt voltak összezárva.

Láng Róbertnek szenvedélyévé vált a vitorlázás. Nem csak saját hajót vett, amit azért sok üzletember megtesz, aki szereti ezt a sportot. Az üzletember nevéhez fűződik a Balaton legendás zászlóshajójának felújítása is. Az 1990-es évekre teljesen leromlott állapotba került Nemere II. arról híres, hogy 1955-ben elért 10 óra 40 perces Kékszalag-rekordját csak ötvenhét év elteltével, az idén tudta túlszárnyalni a tókerülő versenyen egy kéttestű katamarán.

A gyönyörű Nemere II. a magyar tenger legelegánsabb hajója, amelyet tizenkét éve bocsátottak másodszor vízre. Láng azonban még ennél is továbbment. Az ezredforduló után eladta szárazföldi üzletét, és a pénzét az Adrián egy vitorlásvállalkozásba fektette. De ne szaladjunk ennyire előre. A Láng-sztori egy családi vállalkozással indult a rendszerváltás előestéjén, amikor még szó sem volt vitorlázásról. Ahogy meséli, akkoriban lehetett először korlátozás nélkül behozni a régóta vágyott használt nyugati autókat.

Miután neki autójavító műhelye volt, Láng Róbert ugyanúgy ki volt szolgáltatva az alkatrészhiánynak, mint az öreg járgányok tulajdonosai. Meglátta az üzleti lehetőséget, a szervizről átállt az alkatrészimportra. A háromfős „garázsüzletből” néhány év alatt háromszáz alkalmazottat foglalkoztató, milliárdos árbevételű vállalattá fejlődtek. Láng Róbert ebben az időben váltott át az egyszemélyes menedzsmentről, vagyis a „one man show”-ról a csapatépítésre. Kénytelen-kelletlen.

Mert korán kelő, örökmozgó, energikus emberként addig természetes volt számára, hogy mindenben egymaga döntsön. A maga építette szervezet egy idő után azonbanmázsás teherként nehezedett rá. Kapóra jött az is, hogy az egyik multinacionális piaci szereplő ajánlatot tett az üzletére. Külföldi tőzsdei bevezetéssel kecsegtették, ezért első körben csak a cége ötvenegy százalékától vált meg. Ahogy a parkettre vezetés lekerült a napirendről, végül a kisebbségi tulajdonrészét is eladta.

Vitorlásvállalkozása, az Adriatic Challenge a kezdetektől csapatot kívánt. S nem csupán azért, mert egy ilyen cégnek a hajó az üzemi területe. A kétlakiság is sokat nyomott a latban. Láng irodája Budapesten van, kölcsönözhető hajói pedig a horvátországi Biogradban. Hatszázötven kilométert mégsem lehet ingázni, de kiköltözni sem akart. Nem volt mese, meg kellett osztania a feladatokat. A vitorlásversenyzés jó iskolának bizonyult. Éles (verseny)szituációkban a hajótulajdonosnak sem szégyen átadnia a kormányt egy gyakorlottabb kormányos kezébe, hogy a csapat jobb eredményt érjen el. Vagy túlélje a tenger szeszélyeit.

Európában egyedülálló szolgáltatást nyújtanak, de világviszonylatban is csak néhány cég üzemeltet teljesen egységes, úgynevezett „one design” nagyhajós flottát. Az elgondolás lényege, hogy a tengeri nagyhajós bajnokságokat, regattákat is egyenlő feltételek mellett lehessen rendezni. Hét év után ott tart az üzletág, hogy már nem csak a közép-európai „szárazföldi” országok rendezik ezzel a flottával a tengeri bajnokságaikat, gyakran a tengerpartiak is Láng hajóit veszik bérbe.

Sokan belebuknak, ha a hobbijukból üzlet lesz. Elvégre nem lehet minden területen professzionális szintet hozni. Mások megkeserednek, mert egy dolog a hét végi passzió, s egészen más tészta a napi robot. Láng Róbert azt mondja,máig nem érzi munkának, amivel hivatás szerűen foglalkozik. Tegyük hozzá, az alkatához is jobban illik ez – az öltözködésében is – lezser ágazat. Kevesen látták őt öltönyben, nyakkendőben. A kezdeti buktatót, a sokat emlegetett tanulópénzt azonban ő sem úszta meg. A hajók megvásárlásába, felszerelésébe fektetett 4 millió eurós tőke majdnem elúszott az indulás évében. Az első flotta vadonatúj hajóiról egy sajnálatos baleset folytán a bemutatkozó szezonban kiderült, hogy típushibásak.

Pontosabban ezt akkor még nem lehetett biztosan tudni, mert folyt a vizsgálat, majd hosszadalmas per indult. Ami hiába zárult kedvezően, s vásároltak új flottát, akadt azért egy olyan szűk esztendő, amikor egyforintnyi árbevételük sem volt. A számlákat viszont fizetni kellett. Hogyan élte túl ezt a bizonytalan időszakot? Láng Róbert nem kertel, mondván, ilyenkor a tulajdonosnak két választása van. Lehúzza a rolót, vagy mélyen a zsebébe nyúl, s a tartalékaiból finanszírozza a vállalkozását. Ez utóbbit választotta, mert hitt az igazában. Az álmáról nem volt hajlandó lemondani.

Decemberben az Adrián is lecseng lassan a szezon. A bütykölések hónapjai jönnek. Látszólag érdektelen, valójában fontos időszak. A tervezett nagy túrák előtt, az alapos felkészülés idején a vitorlázóknak sem árt magukban újra „lefuttatni” az átélt eseményeket. Láng Róbert legemlékezetesebb esete egy atlanti-óceáni éjszakához kötődik. Hajójuk és annak vitorlája a verseny során „letapadt” a vízre. Hosszú percek teltek el, mire nagy nehezen visszabillent a soktonnás test.

A filmekben ilyenkor lepereg az ember szeme előtt az élete, de Láng szerint a valóság egészen más. Profi csapattal mentek, szigorúan beosztott őrségváltásokkal. Mindenki tette az ilyen vészhelyzetekre előre begyakorolt dolgát. Merengésre, töprengésre egyszerűen nem jutott idejük. Azt csak utólag, a vészhelyzeten jóval túl tudták végiggondolni, hogy mi történt velük. S belegondolni abba, hogy mi is történhetett volna.

Névjegy

Láng Róbert 1955-ben született Hódmezővásárhelyen. Makón érettségizett, 18 éves kora óta Budapesten él. Volt számítógépes operátor, majd gyógypedagógiai nevelő tanár lett, de tömegkommunikációs szociológiai felmérésekben is dolgozott. Később taxisvállalkozó és síoktató. 1984-ben nyitott egy autójavító műhelyt, 1989-ben megalakította a Láng Autóalkatrész Kft.-t. A háromfős családi vállalkozást tíz év alatt 300 fős, sokmilliárdos árbevételű alkatrész-kereskedelmi hálózattá fejlesztette. Az ezredforduló után cégét eladta, tőkéjét a vitorlásüzletágba fektette. 2005-től az Adriatic Challenge alapító tulajdonosa. A cég báziskikötői a horvátországi Biogradban és Balatonfüreden vannak. Nős, három gyermek édesapja.

Láng Róbert
FOTÓ: REVICZKY ZSOLT
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.