Lefőzte a világot
Színes körforgás az élet, és a 49 éves Hervé szereti ezt. Változnak az országok, változnak a nagykövetek, a menü is mindig más. Nap mint nap neki kell kiötlenie, mit tálal fel a vendégeknek, és ebbe a diplomaták rendszerint nem szólnak bele; közbeszólni legfeljebb az tud, hogy milyen összetevőket sikerül beszereznie. A mostani nagykövet, Roland Galharague teljes szabadságot hagy neki – meséli széles mosollyal.
Nagykövetként tevékenykedik Hervé Aubry is, csak éppen ő a francia gasztronómiát képviseli, bármerre jár a nagyvilágban. Tisztában van vele, hogy ez komoly felelősség, mégsem nyomasztja. Egyébként is a könnyedség híve, a főzésnél például a mediterrán konyha hagyományait követi: hatalmas ízválaszték, könnyű ételek, sok hal. A húsok közül elsősorban a bárányt és a borjút kedveli.
Franciaországból hozatott eleinte bizonyos hozzávalókat, mert még nem ismerte jól a budapesti üzleteket, de ma már mindent helyben vásárol. Tengerpart híján a friss halak beszerzéséhez nagyobb találékonyság kell, ám Hervé ehhez is fellelte a megfelelő boltot. Különben sem akarja megtalálni ugyanazt, mint Franciaországban. Meggyőződése, hogy a helyi termékekből is lehet ínyenc ételsorokat alkotni. S megszokta már, hogy minden országban egyedül kell boldogulnia; egy nagyköveti rezidencia zárt világ, itt nem lehet csak úgy megkérdezni a kollégákat, mint egy nagy szállodában.
Segít persze az információcsere is: a francia konyhaművész hamarosan az amerikai nagykövetség séfjével találkozik, aki egy jó hentes címét ígérte neki. Nem éppen mediterrán vidéken nőtt fel Aubry, Franciaország keleti részén, Nancy közelében született. Vendéglátó-ipari iskolába a világháborús csatamezőről ismert Verdunben járt. A katonai szolgálat után beadta a pályázatát a külügyminisztériumba, ahol külföldi nagykövetségre kerestek séfet: így kötött ki már tizenkilenc évesen Jordániában.
Kezdő konyhafőnökként önbizalmat adott neki, amikor Georges Pompidou volt francia elnök – hivatalos látogatáson lévő – feleségének kellett főznie. Madame Pompidou kihívatta őt a konyhából, hogy gratuláljon neki. Jordániából Mexikóba ment, ahol húsz évet töltött, majd következett Marokkó, ahol hat évig maradt. Előfordult, hogy százfős vacsorán kellett elkápráztatnia a meghívottakat. Rabatból érkezett tavaly szeptemberben a magyar fővárosba.
Mexikóban nemcsak a nagykövetségi rezidencián jeleskedett Hervé, gasztronómiai kurzust tartott egy egyetemen, sőt saját éttermet is nyitott. Odautazott az öccse, hogy besegítsen az étteremben, majd összeházasodott egy mexikói nővel; nemrég főzőiskolát nyitott, amelyről a Budapesten élő báty érezhető büszkeséggel mesél.
Teljes őszinteséget kér minden új nagykövettől Hervé Aubry: mi ízlett neki, és mi nem. Csak így alakulhat ki köztük megfelelő munkakapcsolat és bizalom. A budapesti nagykövetségen kellemes meglepetésként érte, hogy az asztalra kirakott menükártyák aljára az ő nevét is odaírták. Amúgy is jó érzéssel tölti el, amikor kiléphet a névtelenségből, és a vendégek – gyakran híres emberek – a főztjét dicsérik. A tűzhely mellett szolgálja a francia diplomáciát.
