Vérszívó a kávéházban
A Saint-Germain grófjaként is bemutatkozó hullafehér alak nem mellesleg vámpír. Sok száz éves tapasztalattal a háta mögött próbálja visszafogni gonosz énjét. A fiatal, feltörekvő író-újságírón kívül senkinek sem árulja el titkát, így még Ady Endre sem sejti, hogy egy szokványos kávéházi estén egy valódi vámpírral találkozott.
Benedek Szabolcs, A vérgróf és A vérgrófnő című könyvek szerzője is csak később jött rá, hogy a története színhelyéül választott Budapest század eleji utcáin egy vámpír ólálkodik. – Nem úgy ültem le, hogy írok egy vámpíros könyvet. Olyan regényt akartam, ami a századelőn játszódik. A vámpír csak véletlenül érkezett, írás közben – nyilatkozta lapunknak a szerző, aki nem a vámpírdivatot akarta kihasználni. Igazából nem is érdeklődik az újabb művek iránt. – Erre mindenki rákérdez. Ezért kezdtem el forgatni ezeket a könyveket. Iskolás koromban elolvastam néhány klasszikus vámpírregényt, de nem nevezném magamat megszállott vámpírrajongónak.
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a közgázon végzett szerző fordított egy vámpíros könyvet. – Nagyjából tíz évvel ezelőtt egy magyar származású argentin írónak, Federico Andahazi-Kasnyának megjelent egy regénye. Ebben azt írja meg, ahogy egy éjszaka a Genfi-tó partján Byron, Shelley és még sokan mások rémtörténeteket mesélnek egymásnak. Ekkor írta meg Byron titkára, John Polidori az első modern vámpírelbeszélést az urbánus vámpír alakjával. Elkezdtem rákeresni erre a szövegre, de nem találtam meg magyarul, úgyhogy lefordítottam – meséli az író, akinek nem lett volna könnyű dolga, ha magyar előzmények után kutat. Hiába van viszonylag közel a vámpírok szülőhazájának tartott Erdély és Havasalföld, Drakula nem sokszor mozgatta meg a magyar írók fantáziáját.
Benedek Szabolcsnak van erre egy teóriája. – Most már van ilyen könyv, Szécsi Noémi Finnugor vámpírja tíz éve jelent meg, de ő is iróniával próbálta ezt az egészet megfogni. A modern magyar irodalmat szerintem a századelő Budapestje alkotta meg. A vámpír és a hasonló dolgok azonban a népi babonák világába tartoztak, éppen ezért nem foglalkoztak ezzel – nem tartották sem modernnek, sem városiasnak.
A francia forradalom alatt vámpírrá vált Rákóczi Lipót Budapest utcáin sétálgat. Szállási Titusz újságíró egy jó sztori reményében szegődik a gróf segédjének. Megmutatja neki a kávéházi életet, olyan figurák tűnnek fel, mint Ady és a Titusznak szállást adó Molnár Ferenc. A nemesi családok csillogó világa mellett végigjárjuk a főváros bordélyait is, ahol a nyomortól menekülő lányok csak arra jók a gróf számára, hogy jóllakjon belőlük. Azonban nem a gróf a gyilkos, ő nem öl. Hogy ki a tettes, az maradjon titok a jövendőbeli olvasók számára.
Nagyváros ide vagy oda, a második rész már nagyrészt Erdélyben játszódik az első világháború idején: az önmagával vívódó Rákóczi Lipót elindul felkeresni Drakulát. A több száz éves tapasztalattal rendelkező gróf bedől Bram Stoker regényének, és behemót segédjével, Mihállyal évekig a törcsvári kastélyban ás, hátha felfedezi a havasalföldi fejedelmet.
Egy jelenkori vámpír használhatná-e kézikönyvnek Benedek Szabolcs regényét? – Inkább az akkori irodalmi művek által ábrázolt világ volt az, ami megragadott. De pár dolognak utánanéztem. Például A vérgrófnőben van egy MTK–FTC mérkőzés, ott valóban azok a játékosok szerepeltek, akiket én megjelenítettem. Az azonban már a fikcióhoz tartozik, hogy az egyik szereplő rúgja a győztes gólt.
A második rész rejtéllyel végződik: mi történt Drakula és Saint-Germain grófja között Erdélyben? Titusz és vámpírvadász barátnője megdöbbenve figyelik, amint a Rákóczi-sarj az eleinte luxusprostituáltként és az újságíró szerelmeként szereplő, majd a híres focista szeretőjeként feltűnő Etelkát egy sátáni esküvő keretében összeadja a kegyetlen Drakulával Vajdahunyad várában, megszámlálhatatlanul sok vámpír előtt.
Az első könyv inkább egy bűnügyi történet, még akár vámpír nélkül is megállná a helyét, a második már misztikusabb, de milyen lesz a trilógia harmadik része, A vértanú? – Megpróbálok nem egy újabb bőrt lehúzni a történetről, az utolsó már nem lesz olyan démoni. Drakula alakján keresztül próbálom majd megragadni a magyar–román viszonyrendszert, visszanyúlva egészen a középkorig.
