Növénymentés a fagyok előtt
A vezetékek, medencék, csobogók víztelenítése mellett ugyanakkor van még idő néhány új növény telepítésére is és a takarításra is. A kert lakói majd tavasszal meghálálják, ha alapos volt az októberi végi „nagytakarítás”.
Az öntözőtömlőt már össze lehet tekerni, s el lehet rakni, hogy ne a fagyos hóban várja a tavaszt. Erre a munkára nem árt azokat az órákat választani, amikor kisüt a nap, és nem olyan merev a műanyag. A tömlő tavaszig megmarad feltekert állapotában. Ha vízzáró gyorscsatlakozó is van a csövön, azt le kell szerelni vagy egy csatlakozóelemet beledugni, hogy a víz távozhasson. Az öntözőfejeket is érdemes karbantartani. A finomabb részeket vízkőoldóval lehet tisztítani, ami a búvárszivattyú vízkőmentesítésére is alkalmas. Egy nagyobb vödörben vagy lavórban kell híg oldatot készíteni s ebben néhány óráig áztatni a szivattyút, majd járatni, hogy az oldat a belsejét is jól átjárja. Ezután következzen az öblítés és a kiszárítás. Nagyon hasznos kenőanyag és vízkiszorító a WD 40.
A föld alatt lévő öntözőrendszer csöveit, ha igényesen készítették, a fagyhatár alá ásták. Sokan használnak ilyeneket a balkonnövények csepegtető öntözésére. Nem baj, ha télire kint maradnak. Ajánlatos azonban lecsavarni a csepegtetőfejeket.
Több a munka a medencék, tavak, dézsák téliesítésével. Akadnak olyan medencék, amelyekben a víz megmarad télire. A medencék felkészítésekor a kivitelező – vagy a gyártó – használati utasítására érdemes hagyatkozni. A tó télre történő felkészítéséhez akkor érdemes hozzáfogni, ha a víz már nem melegszik 8 fok fölé. Ha úszkálnak télálló halak a tóban, ilyen időben a tó aljára húzódnak, lelassulnak, készülnek az alvásra. Ha 5 fok alá süllyed a hőmérséklet, megdermednek. A téli oxigénellátás miatt nem szabad levágni a vízinövények szalmásodó szárát. A szár ugyanis légzőcsőként szolgál a befagyott vízben. Ha a halak sorsa elrendeződött, a mesterséges levegőztetést és az etetést abba lehet hagyni, s bizakodva várni a tavaszt, amikor újraélednek a tavacska lakói. (A kényesebb halakat ki kell halászni s egy melegebb akváriumba telepíteni.)
A balkonládák telet túlélő lakóit pihenőhelyükre kell cipelni. Az előrejelzések szerint csak éjszakai fagyokra lehet számítani, ezért a kidobásra ítélt egynyári növények edényeit érdemes a falak közelébe húzni, azok ugyanis annyi hőt sugároznak magukból, amennyi elegendő a túléléshez. Ha marad a nappali fagymentes idő, akkor így meghosszabbítható az életük.
Ha előbb érkezik a fagy, mint ahogy sikerült előkészíteni az átteleltetésre alkalmas helyet, akkor egy-egy fagyos éjszakán – ha a hideget nem követik nappali mínuszok – elegendő alkalmi védelmet biztosít egy, a növényekre dobott takaró. A téli fagyos napokon is lehet virágos növényeket tartani. Ezzel is ki lehet használni a drága balkonládákat. Egészen májusig virágoznak a különböző árvácskák. A kisebb virágúak jobban bírják a fagyos, szeles időt, de a havat óvatosan le kell róluk söpörgetni.
Az évelő téli díszek számára jobb, ha külön edényekben élnek. Ezeket nyáron a kert hűvösebb, árnyékos részein lehet tartani. Ilyenkor télen viszont a fő helyre kerülhetnek. Az erikák, csarabok vagy callunák, lassan növő, apró hangaféle cserjék, szép apró leveleikkel és sokféle virágszínben díszítenek.
Jól mutatnak a telet is túlélő százszorszépek. Mókás téli dísz az apró díszkáposzta. Díszítőértékét leveleinek köszönheti. A kövirózsák is változatos téli szépségek, és sok varjúháj is teljes levéldíszben éli túl a telet.
A jövő héten a szobanövények decemberi virágoztatásáról írunk.
Temetőkertészet
A családok ilyenkor mindig rendbe teszik, megtisztítják, új növényekkel díszítik hozzátartozóik sírját. A temetőkertészet a kertkultúra külön szakágának számít. Az élő növények elhelyezését többnyire kőtálak, vázák könnyítik meg. Arra ügyelni kell, hogy felesleges víz ne pangjon az edényben, vagyis legyen lyuk az alján. A kőtálakba csak szárazságtűrő sziklakerti növényeket vagy egynyáriakat szabad ültetni, mert általában kevés a föld. Ha a sír alkalmas a beültetésre, akkor törpe növényeket érdemes választani: örökzöldeket, kúszóborókákat vagy alacsony cserjéket. Hogy a gyökér ne keresgéljen vizet a földben, jobb, ha egy nagyobb, földbe ásott edényben marad. A fajta kiválasztásakor ügyelni kell a vízigényre, mert a rendszeres öntözést nem mindenki tudja megoldani.
le="c�E:r"_vX0); font-family: Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 10px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px; -webkit-text-size-adjust: auto; -webkit-text-stroke-width: 0px; ">Az öntözőtömlőt már össze le-
het tekerni, s el lehet rakni, hogy ne a fagyos hóban várja a tavaszt. Erre a munkára nem árt azokat az órákat választani, amikor kisüt a nap, és nem olyan merev a műanyag. A tömlő tavaszig megmarad feltekert állapotában. Ha vízzáró gyorscsatlakozó is van a csövön, azt le kell szerelni vagy egy csatlakozóelemet beledugni, hogy a víz távozhasson. Az öntözőfejeket is érdemes karbantartani. A finomabb részeket vízkőoldóval lehet tisztítani, ami a búvárszivattyú vízkőmentesítésére is alkalmas. Egy nagyobb vödörben vagy lavórban kell híg oldatot készíteni s ebben néhány óráig áztatni a szivattyút, majd járatni, hogy az oldat a belsejét is jól átjárja. Ezután következzen az öblítés és a kiszárítás. Nagyon hasznos kenőanyag és vízkiszorító a WD 40.
A föld alatt lévő öntözőrendszer csöveit, ha igényesen készítették, a fagyhatár alá ásták. Sokan használnak ilyeneket a balkonnövények csepegtető öntözésére. Nem baj, ha télire kint maradnak. Ajánlatos azonban lecsavarni a csepegtetőfejeket.
Több a munka a medencék, tavak, dézsák téliesítésével. Akadnak olyan medencék, amelyekben a víz megmarad télire. Amedencék felkészítésekor a kivitelező – vagy a gyártó – használati utasítására érdemes hagyatkozni. A tó télre történő felkészítéséhez akkor érdemes hozzáfogni, ha a víz már nem melegszik 8 fok fölé. Ha úszkálnak télálló halak a tóban, ilyen időben a tó aljára húzódnak, lelassulnak, készülnek az alvásra. Ha 5 fok alá sülylyed a hőmérséklet, megdermednek. A téli oxigénellátás miatt nem szabad levágni a vízinövények szalmásodó szárát. A szár ugyanis légzőcső-
ként szolgál a befagyott vízben. Ha a halak sorsa elrendeződött, a mesterséges levegőztetést és az etetést abba lehet hagyni, s bizakodva várni a tavaszt, amikor újraélednek a tavacska lakói. (A kényesebb halakat ki kell halászni s egy melegebb akváriumba telepíteni.)
A balkonládák telet túlélő lakóit pihenőhelyükre kell cipelni. Az előrejelzések szerint csak éjszakai fagyokra lehet számítani, ezért a kidobásra ítélt egynyári növények edényeit érdemes a falak közelébe húzni, azok ugyanis annyi hőt sugároznak magukból, amennyi elegen-
dő a túléléshez. Ha marad a nappali fagymentes idő, akkor így meghoszszabbítható az életük.
Ha előbb érkezik a fagy, mint ahogy sikerült előkészíteni az átteleltetésre alkalmas helyet, akkor egy-egy fagyos éjszakán – ha a hideget nem követik nappali mínuszok
– elegendő alkalmi védelmet biztosít egy, a növényekre dobott takaró. A téli fagyos napokon is lehet virágos növényeket tartani. Ezzel is ki lehet használni a drága balkonládákat. Egészen májusig virágoznak a különböző árvácskák. A kisebb virágúak jobban bírják a fagyos, szeles időt, de a havat óvatosan le kell róluk söpörgetni.
Az évelő téli díszek számára jobb, ha külön edényekben élnek. Ezeket nyáron a kert hűvösebb, árnyékos részein lehet tartani. Ilyenkor télen viszont a fő helyre kerülhetnek. Az erikák, csarabok vagy callunák, lassan növő, apró hangaféle cserjék, szép apró leveleikkel és sokféle virágszínben díszítenek.
Jólmutatnak a telet is túlélő százszorszépek. Mókás téli dísz az apró díszkáposzta. Díszítőértékét leveleinek köszönheti. A kövirózsák is változatos téli szépségek, és sok varjúháj is teljes levéldíszben éli túl a telet.
A jövő héten a szobanövények decemberi virágoztatásáról írunk.
Temetőkertészet
A családok ilyenkor mindig rendbe teszik, megtisztítják, új növényekkel díszítik hozzátartozóik sírját. A temetőkertészet a kertkultúra külön szakágának számít. Az élő növények elhelyezését többnyire kőtálak, vázák könnyítik meg. Arra ügyelni kell, hogy felesleges víz ne pangjon az edényben, vagyis legyen lyuk az alján. A kőtálakba csak szárazságtűrő sziklakerti növényeket vagy egynyáriakat szabad ültetni, mert általában kevés a föld. Ha a sír alkalmas a beültetésre, akkor törpe növényeket érdemes választani: örökzöldeket, kúszóborókákat vagy alacsony cserjéket. Hogy a gyökér ne keresgéljen vizet a földben, jobb, ha egy nagyobb, földbe ásott edényben marad. A fajta kiválasztásakor ügyelni kell a vízigényre, mert a rendszeres öntözést nem mindenki tudja megoldani.
