Kezdetben az édes kísértés egyáltalán nem játszott szerepet az életében. Az általános iskolától kezdve informatikusnak készült, a csipek és bitek töltötték ki az életét. Egy évet járt az ELTE programtervező informatikus szakára, mire rájött, nem ez az ő útja. Érdekelte a dietetika is, de mikor a Semmelweis Egyetemen többedszerre sem sikerült az anatómiavizsgája, úgy érezte, váltania kell megint. Beiratkozott hát egy szakács-cukrász szakképzésre: itt történt a végzetes találkozás.

Sabrina, azaz Varnyú Judit. Csapong, de nem a csokival

– Jellemző rám a csapongás – meséli a 24 éves Judit. – Amit nem szeretek, hamar abbahagyom, a képzésnek is csak a cukrász ágát fejeztem be. Úgy érzem, a csokival hosszú távra szól a kapcsolatunk.

A tanfolyam alatt szerveztek egy kísérleti bemutatót, ahol krémekkel kellett megtölteni bonbonhüvelyeket. Gyakorlatilag semmit nem tudott a csokifeldolgozás rejtelmeiről és buktatóiról, hazaérve mégis rögtön ki akarta próbálni az órán látottakat. Profi eszközök hiányában kényszer szülte megoldásokkal teltek a bonbongyártás első hónapjai. Kezdetben csokimelegítője egy kis bögre volt, a polikarbonát kiöntőformáról akkor még nem is hallott. A csoki beleragadt a kezdetleges házi bonbonhüvelybe, a végeredmény pedig minden lett, csak nem mutatós.

És mégis: Judit végleg eljegyezte magát minden édességek legkacérabbikával. Pedig a bonbonnak bonyolult lelke van, nem adja magát könnyen. Amilyen kicsi, olyan csalafinta. A meghódításához kézügyesség, arányérzék, fantázia és végtelen türelem kell. Judit két évig gyűjtötte az információkat az interneten imádatának tárgyáról, s csiszolta módszerét. Bővítette eszköztárát is, nem ritkán elég kalandos módon: a temperáláshoz szükséges márványlapot egy sírkövestől szerezte be.

Saját receptekkel kísérletezve alakította ki a csak rá jellemző bonbonprofilt. Márkája és egyben alteregója nevét kedvenc kamaszkori tévésorozata, a Sabrina, a tiniboszorkány főhősétől kölcsönözte. Kézműves bonbonjaihoz minőségi belga csokoládét használ, mellőzi a tartósítószert és nagy hangsúlyt fektet a dizájnra. A kínálatban szerepel kókuszos krémbonbon, fehér csokis, mákkrémmel töltött és tejcsokis finomság, narancsos ízesítésű, natúr és konyakos-kávés marcipános csemege. No meg levendulával, narancsvirággal, jázminnal és mangóval megbolondított édesség és olyan különlegességek, mint a törkölypálinkás vagy szarvasgombás bonbon.

Lényeg, hogy a kis golyó és a benne rejlő lágy csokoládékrém teljes összhangban olvadjon össze a szájban, a látvány pedig a kóstolás előtt is okozzon kellemes pillanatokat. A bonbonok tetejét Judit, vagyis Sabrina kis szívekkel, körökkel, kandírozott rózsaszirommal díszíti, hogy a vásárlók szeme is jól lakjon. Kértek már tőle dizájnbonbont Náray Tamás divatbemutatójára, s megesett, hogy egy éjszaka alatt ötszáz darabot kellett elkészítenie egy étterem sürgős megrendelésére. Leginkább ilyenkor mutatkozik meg a hithű bonbonista természete: aki igazán elkötelezett, az élvezi az alkotás minden fázisát, a csokikrém kikeverésétől a csomagolás utolsó percéig.

Sabrina számára az is kikapcsolódás, amikor éjjel be kell masnizni ötszáz bonbonosdobozt. Készít fényképes csokoládét is. A megrendelők által küldött fotókat –némi elektronikus feljavítást követően – „csokoládényomtatóval” varázsolja táblás csokoládéra. A nyomtatás során kakaóvaj- és tejporalapú A4-es lapra kerül rá a kért kép, legyen az Audrey Hepburn vagy Darth Vader a Csillagok háborújából. Informatikus múltjához sem lett teljesen hűtlen, de a jövőt csakis a bonbonokban látja. Jelenleg egy csokoládéboltban eladó, nagy vágya a saját műhely. Nem túl édesszájú párja pizzás bonbonért nyaggatja. Lehet, hogy a fiatalember kérését csak viccnek szánja, de Sabrina ezen a fronton nem ismer tréfát. Neki a bonbon egy életre szóló kapcsolat.