A fűszeres csillag szentélye

A Wesselényi és a Rumbach Sebestyén utca sarkán álló házon olvasható szó leginkább talán talján hangulatokat idéz, de voltaképpen japán kifejezés. Túlórát jelent, ami ez esetben igen jellemző ugyan, ám mégis csak véletlen: Zoltán, Angi és Olga rakta össze és egy családi csokoládémanufaktúra nevét adja ki, amelyet most már éppen ideje volna leírni: Zangio.

A budakeszi cég több szempontból is különleges. Kiötlője, Pap Zoltán (a családfő) bő tíz éve még álmában sem gondolta volna, hogy egyszer csak egy pult mögött fog állni és a saját bonbonját árulja, bár ki tudja, álmodik az ember néha mindenfélét összevissza. Közgazdászként indult, majd az MSZMP KB égisze alatt működő Társadalomtudományi Intézet munkatársaként működött közre különféle szociológiai vizsgálatok számítógépes feldolgozásában. Később a Posta, utóbb Matáv piacelemzőjeként hasznosult.

Menet közben azonban, biztos ami biztos, posztgraduális alapon még beszerzett egy diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is, a színházelmélet szakon. Színházi ember nem lett belőle, ehelyett, a Matávtól való távozása után, 2003-ban saját piacelemző céget alapított. A csokihoz egy házi összejövetel vezette el: meglepetésként trüffeleket alkotott az egybegyűlteknek, és ezekkel akkora sikert aratott, hogy arra jutott: ez az ő útja. Mindent elolvasott, amit a csokoládéról lehet, majd a világhírű francia Valrhona csokoládégyárban, utóbb pedig a szintén franciaországi LeNotre gasztronómiai szakiskolában képezte magát tovább.

A műhelyt, a Zangiót ugyancsak közgazdász végzettségű feleségével, a gyártást vezető Kelemen Olgával 2010-ben alapította; az Angi középtag tizenkét éves lányukra, Angélára utal. A vállalkozás a tavalyi csokoládéfesztiválon tűnt fel először a publikumnak, másodszor, ugyancsak a múlt évben a Wesselényi utcai üzlettel, igaz semmiképp sem a méretével: a szentélyben megfordulni se könnyű, alig tizennégy négyzetméter. A manufakturában ez idő tájt 25-féle bonbon készül, a legerősebb időszakokban (tehát semmiképp sem nyáron), a pralinék jellemzően 9-10 grammosak.

Valamennyi saját recept alapján előállított egyedi termék, itt – egy kivétellel, de arról később – nincsenek újrafeldolgozott klasszikusok. Az összes ínyencségről nyilván nincs módunk részletes leírást adni, emeljük ki tehát azt, amit a mester is kiemelt, miután megkértük, hogy emelje ki. Mindenekelőtt a mákkal, szilvával és jázmingyöngy teával készült bonbonokat említette, majd rögtön ezután a maracujával, fűszerpaprikával és tabascóval komponált „borkorcsolyát”, aztán a paradicsommal, fűszerpaprikával és más fűszerekkel gyúrt „fűszeres csillagot”.

Érdeklődésünkre a rejtélyes „nemtudom” című ínyencség titkát is felfedte: ennek a bonbonnak a lelke a Tisza és a Szamos árterén tenyésző szilva, amelyet tájnyelven nemtudomnak hívnak, mert minek nevezzék. Az idei Édes Napok Csokoládéfesztiválra a Zangio fő attrakciója (ennek bemutatására kértem feljebb némi időt) a flódni nevű készítmény lesz, amely pont abból áll össze, mint a flódni nevű sütemény, csak apró bonbon formájában, csokoládéburkolatban. A családi vállalkozás egyelőre erősen mínuszban van, de Pap Zoltán hosszabb távra tervez és meggyőződése, hogy ígéretes piaci rést talált.

A pesti közönség, még ha nagyobb része mostanában nehezebb időket él is, egyre fogékonyabb a rendhagyó, meghökkentő ízekre, rá adásul – legalábbis most még – a fővárosi piacon jó, ha egytucatnyi hasonló kis cég működik, bár ezek közül is legfeljebb ha hármat-négyet tekint méltó versenytársnak. Kértük, fejtse ki kicsit bőven, mit ért ezen, és ki is fejtette: a többiek bonbonja egyszerűen nem ízlik neki. Egyébként úgy látja, hogy a legjobb csokoládésok zöme – hozzá hasonlóan – más pályáról érkezett, vagyis kevés kivétellel nem képzett cukrász.

Különös, de íme a magyarázat: a cukrászok képzésekor kevés szó esik a csokoládéról, mint olyanról; a tananyag ugyanis egy fél évszázados (azaz az általános csokoládéhiány keserves időszakában írodott) receptkönyvön alapul, a hallgatók tehát sokkal inkább találkozhatnak olyan kifejezésekkel, mint pl. „csokoládés anyag”, „mártógyurma” vagy „tunkmassza”.

A tehetséges műkedvelők ezzel szemben eleve a csokoládé felől közelítik meg a mesterséget, ami ugyebár máris jobb. A kézi bonbon Magyarországon ma luxus –négy félfalatnyi darabért csaknem 900 forintot fizetett az orrom előtt egy hölgy –, de ez sajnos természetes. Ezek az ínyencségek nem futószalagon készülnek, a legnemesebb, tehát legdrágább csokoládé az alapanyaguk, és kizárólag természetes összetevő van bennük, valamint rengeteg túlóra (zangio). A cégvezető mindemellett vallja: az ember, ha ritkán is, de engedjen meg magának egy kis luxust.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.