„Nem vagyunk túl hangosak”
Bár 2009-es fennállásuk óta számos fellépésen vannak túl, a tetőtől talpig feketébe öltözött huszonévesek még mindig félénken lépnek a színpadra. A rajongók viszont lelkesítik a triót. – Amikor látjuk, hogy az emberek elveszítik a fejüket, az felbátorít minket. A fellépéseken mindig elég idegesek vagyunk, de erőt ad, hogy a közönség élvezi a zenénket – vallja be a fiús hajú, gitáros-énekesnő Romy Madley Croft a Pitchfork Media internetes zenei magazinnak.
Pedig a nagyszámú közönséghez ideje lesz hozzászokniuk. Bensőséges zenéjüket eredetileg klubokban és szórakozóhelyeken adták elő, de később már a szabad ég alatt is játszottak. Idén nyáron a Sziget Fesztivál nagyszínpadán mutatták meg tehetségüket a többezres, nemzetközi közönség előtt. Szeptemberben emelték a tétet: a brit Wight-szigeten megrendezett Bestivalon játszották el melankolikus dalaikat.
A két gitáros-énekes, Oliver Sim és Romy kicsi koruk óta jóbarátok. Már két-három évesen együtt homokoztak a játszótéren, tizenévesen egy középiskolába jártak. Mindketten tizenöt évesek voltak, mikor elkezdtek közösen zenélni. Később csatlakozott hozzájuk egy újabb basszusgitáros lány, Baria Quareshi is, majd a lemezlovasként működő Jamie Smith. Ekkor még egyikük sem töltötte be a húszat, ezért is nevezték el csapatukat a két ikszből álló római húszas számról.
A dalszövegek különös módon születtek: Romy és Oliver külön-külön írta meg a maga változatát. A próbák alatt felváltva vagy éppen egyszerre énekelték el szövegüket. A kísérletből rendhagyó duett fogant, amely furcsamód mégis működött. Hamar felkarolta őket a Young Turks nevű független brit lemezkiadó, ki is adták az első, garázsban rögzített lemezüket – „xx” néven, szigorúan kisbetűkkel. Ugyan szemtelenül fiatalon kezdték, a kritikusok mégis elismerően írtak róluk. A halkszavú korong a toplistákra is feltornászta magát, majd az együttest olyan exkluzív zenei fesztiválokra invitálták meg, mint a chicagói Lollapalooza vagy a kaliforniai Indióban megrendezett Coachella. Számaik felbukkantak tévéműsorokban, közülük a legemlékezetesebb a BBC 2010-es választási adásának promóciós videója volt.
A siker közepette Baria kilépett a csapatból. Hogy miért tette, máig nem tudni. Oliver elmondása szerint a lány nem jött ki jól velük. A trió viszont nem csüggedhetett, 2010-ben átvették az év legjobb brit albumának járó Mercury-díjat, a lemezeladásuk is megugrott. A két gyerekkori barát, Romi és Oliver a világkörüli turné ellenére se unt egymásra. Alig várták, hogy Londonba visszatérve dolgozhassanak az új albumon. A három barát rájött, nincs szükségük külön stúdióra, megteszi egy csendes lakás is. – Nem hangszigetelt, és nem is egy csicsás stúdió. Csak egy szoba néhány zenei berendezéssel, ahol sok időt együtt tölthetünk. Nem vagyunk túl hangosak, de a szomszédaink türelmesek velünk. Más bandával roszszabbul jártak volna – mesélte Romy az Irish Timesnak.
A második, Coexist címet viselő album még a bemutatkozó lemeznél is minimalistább lett. Az ütem ráérősebb, a dalok pedig még visszafogottabbak. A borítón is megmaradt az X betű, de ezúttal az ikszben vízzel keveredő olajat látunk, mely a szivárvány színeiben váltakozik. Romy a Grantland.com weboldalnak elárulta, azért ezt a képet választották, mert az olaj a vízzel nem tud teljesen elvegyülni, de a két anyag békésen megfér egymás mellett. Ahogy azt a lemez címe, Coexist (Egymás mellett létezni) is mutatja.
Az énekesnő szerint a víz és az olaj együtt sokkal szebbet alkot, mint külön-külön. Túl a második ikszen Romy, Oliver és Jamie is rájött, csakis együtt lehetnek jobbak.
