Ha csak a praktikus oldalát nézzük a kérdésnek: „Egyedül élni rossz, drága és egészségtelen” – vallja Kánya Kata, aki társközvetítőjével gondolt azokra is, akik második vagy sokadik esélyt keresnek. A színésznő szerint az érett társkeresők legalább annyi kihívást, mint könnyebbséget jelentenek a társközvetítőnek. Egy egészséges ötvenes már kialakult, autonóm személyiség, aki elérte kitűzött céljait az életben, ismeri a saját erényeit és hibáit, ízlését és bogarait, tudja, hogy mit akar és főleg hogy mit nem akar. Ez a könnyebbség. „A nehézséget ugyanez a hosszú lista jelenti, amit pontról pontra össze kell fésülni a lehetséges partner paramétereivel.”

Lakóhely, végzettség, munkahely, kereset, anyagi egzisztencia, hobbi és még tucatnyi fontos szempont. „Ráadásul egészen más fontos a nőknek, és más a férfinak – ezt kell összehangolni lehetséges párkapcsolattá”, vázolja Kata. Hát igen, megint a régi nóta, mindenki mást akar: a férfi a nőt, a nő a férfit, csak épp másképp. Már a társkeresés célja sem azonos. A nők jellemzően szabadidőhöz keresnek partnert, akivel el lehet menni színházba, koncertre, kirándulni, nyaralni.

Az együttélés már rázósabb terep, amit a férfiak sokkal szívesebben bevállalnak – nekik ez fontosabb, erősebb szövetséget keresnek, akár házasságban is készek gondolkodni. „Azt hihetnénk, de nem feltétlenül a tiszta ing és a meleg vacsora miatt van ez így”, összegzi évtizedes tapasztalatait Kánya Kata. „A férfiak egyszerűen szeretik, ha valaki ott molyol mellettük a lakásban, míg a nők jobban elvannak egyedül, őket egy találka, egy esti program jobban érdekli.”

A nemek közötti különbségek nagy kihívást jelentenek a keresőknek és a közvetítőknek is. Ott van mindjárt az egyszerű tény: a magyar nők átlag nyolc évvel élik túl férfi kortársaikat, ötven és hatvan között erősen nyílik az olló. Mit szépítsük, eleve kisebb a felhozatal. Tovább rontja az esélyeket, hogy a férfiak nehezen szánják rá magukat, hogy társkeresőn keresztül találjanak párt. A végeredmény: minimum 1-4 a férfiak javára. A hölgyek matematikai hátrányát még tovább abálják a társadalmi konvenciók: kevés férfi jelöli meg, hogy nálánál idősebb partnert keres, ezzel szemben a nők kínosan ügyelnek arra, hogy a potenciális társ egzisztenciálisan legalább az ő szintjükön legyen.

„Nem egy esetben a hozzánk forduló nők éppen egy náluk 5-10 évvel fiatalabb férfivel szakítottak, tehát a fordított korkülönbség nem lenne kizáró ok, mert a szimpátiát és vonzalmat nem években mérik. De ha társkeresésre kerül a sor, minden férfi fiatalabb nőt szeretne találni.” Ha sikerül társat találni, jön a következő megpróbáltatás: a család. A társközvetítő tapasztalata szerint a nagyobb gyerekek és fiatal felnőttek általában örülnek, ha a magányos szülő végre társa lelt. Egészen más a helyzet ott, ahol már unokák vannak, és a párkereső nagyszülő, akire számítanak a gyerekei – vigyázni a kicsikre, vagy hozni-vinni őket. Ilyenkor nem vágynak plusz családtagra, aki elviszi mamát vagy papát moziba.

Az esélyt igen, a sikert garantálni nem tudja. Volt már olyan is, aki nyolc éve itt talált boldogan párra, most pedig válás után újra regisztrált. Hátha. Megfelelő partnert lehet találni, de hogy ő lesz-e az igazi, azt az idő dönti el. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem bíznak többet a véletlenre, miért nem szerveznek csoportos programokat, ahol a keresők azonnal szimpátia alapján szemelhetnék ki egymást. „Megpróbáltuk ezt is,” mondja Kánya Kata, „de egyáltalán nem működik. Nem jönnek el a férfiak. Ez nem magyar sajátság. El kell fogadnunk, hogy ilyenek. Az a leghatékonyabb, ha megkérem a már nálunk kereső urakat: győzzék meg a barátjukat, nincs mit veszíteniük, ha eljönnek.” Kell a férfi az adatbázisba, de nem mindenáron. A társkereső felelősséget vállal a jelentkezőkért, a regisztráció része egy alapos beszélgetés Katával, aki szigorú: „nős emberek és kalandorok kíméljenek”.

Különbségek

Ötven felett a nők zöme sokkal jobban tartja magát, mint a magukat gyakran elhanyagoló férfiak. Egészségesebben élnek és táplálkoznak, sportolnak, vagyis inkább adnak magukra – tapasztalja a társközvetítő. A férfiak viszont könnyebben szánják rá magukat az együttélésre, sőt a házasságra is, mint női kortársaik.