Bob Dylan kereken ötven évvel első szólóalbuma után elkészítette a harmincötödiket, és a Tempest (Vihar) ugyanolyan legényesen szól, mint a legelső. Persze ez már nem vinil, sőt, már CD is alig, az iTuneson lehet letölteni. Az ember nem csak csinálja a forradalmakat, azok egyike-másika csak úgy megtörténik vele.

Bob Dylan – a letöltős korszakban is forradalmat akar csinálni

Ami meg a hangzást illeti, azzal Dylannek mindig is baja volt. Pár évvel ezelőtt egy virginiai egyetemi arénában megadatott élőben hallani – nagyjából háromnaponta koncertezik valahol a világban, igazán nem viselkedik öregemberesen – pironkodva kellett beismernem, egy szavát sem értem. Amerikai ismerősök nyugtatgattak: ők sem nagyon. A stúdió azonban más, a Tempest tíz dala az angolul tudóknak jól érthető, ha nem is könnyen befogadható.

Hosszúak is, a leghosszabb, az album címadó szerzeménye, a Titanic tragédiájáról szóló ballada 45 versszaka 14 percig tart. Dylan már régóta nem elsősorban énekes, inkább költő, aki dalol is. Kicsit olyan, mintha Bereményi Géza dalszövegeit nem Cseh Tamás adta volna elő, hanem maga a szerző, s persze ő írta volna a zenét is.

Seregnyi díja, közte a 11 Grammy és az 1-1 Oscar, illetve Golden Globe. Meg az idén elnyert Szabadság Elnöki Érdemérem, a legmagasabb amerikai polgári kitüntetés mellé már csak az irodalmi Nobel hiányzik. A nemzedéke hangjának tartott bárd állítólag évek óta rendre felmerül az esélyesek között, hogy aztán másnak adják az elismerést.

Nem mintha nagyon érdekelné a dolog. A legfrissebb Rolling Stone magazinban külön kitért azokra, akik Judásnak kiáltották ki, csak mert elektromos gitárt ragadott és ezzel modernizálta a korábban csak akusztikus hangszereken játszott amerikai népzenét: „És miért? Csak mert elektromos gitáron játszottam? Mintha ez egyenlő lenne az Úr elárulásával és keresztre juttatásával. Az összes gonosz anyab… ó megrohadhat a pokolban!”

Na, így kell vihart kavarni, ha már egyszer Tempest címmel ad ki valaki albumot! Az üzlethez mindig értett, nem véletlen, hogy az új dalok megjelenése előtt a The Wall Street Journal külön cikkben foglalta össze a karrierből levonható tanulságokat: 1. Mindig szenvedéllyel tedd, amit teszel! (Már semmire sincs szüksége, mégis dalokat ír és koncertezik, érezni rajta, hogy szereti és ezt szeretik az emberek.) 2. Tartsd szemed előtt a nagy célokat és kerüld a könnyű pénzeket! (Pályája kezdetén a kor nagy csillagával, Bobby Vee-vel lépett fel New Yorkban, de a folkot nem áldozta be a popért, és ez végül jó döntésnek bizonyult.) 3. Ne félj felrúgni a szokásokat! (Amikor 1965-ben átváltott az elektromos hangzásra, sok kritikusa művészileg halottnak nyilvánította, végül kiderült, hogy neki volt igaza.) 4. Meríts ihletet másokból! (Kezdetben a legendás Woody Guthrie szolgált forrásul, aztán jött a The Greatful Dead és a Traveling Wilburys.) 5. Tudd, hogy mikor kell visszatérni az alapokhoz! (Ha kifulladsz, nyúlj vissza a kezdeti sikerekhez, ami akkor működött, most is fog! Az 1990-es évek elején Dylan karrierje hanyatlani látszott, de két akusztikus folkalbummal megint a csúcsokra ért.)

Az odesszai és litván nagyszülők Minnesotában napvilágot látott unokája (eredeti neve Robert Allen Zimmerman) nem elégszik meg azzal, hogy önmaga emlékműve legyen. Még mindig tud mit mondani Amerikáról, a világról, az életről – és még mindig nem hajlandó popot játszani.