A magyar színészek természetesen alkalmasak a filmezésre, de a mostani iskolákban mégis elsősorban a színházra készítik fel őket. Így indokolja Salamon András filmrendező (képünkön), miért alapít több művésztársával éppen most új színészképzőt.

Pontosabban filmszínészképzőt, amelynek a korszellem jegyében a Go To Casting nevet adta. Salamon azt mondja, hogy a világ filmes fővárosaiban mindenütt vannak efféle képzőhelyek, ahol a mozi speciális körülményeire gondolva oktatnak. Miért? Sorolja: érdemes a filmeket elemezve feltárni, mitől lesz egy fimszínész sztár. Vagy azt, hogyan kell a jövendő filmszínésznek a forgatókönyv-olvasást elsajátítania, és eközben megfejtenie a maga feladatát.

A kamera előtti mozgás is más, mint a színpadi. Jó, ha a filmszínész képes a rögtönzésre. Ezért lesz az iskola tantestületében, stáblistáján ismert színész, elismert író, filmrendező, vágó, operatőr. Tanítanak éneket, mozgást és angolt is.

Angolt? Salamon azt mondja, hogy nemcsak statisztaként, de kisebb-nagyobb szerepekre is szívesen alkalmaznak magyar színészeket a nálunk forgató nagy filmes cégek. Feltéve, ha képesek megszólalni idegen nyelven. Azt állítja: nincs túlkínálat olyan fiatal színészekből, akik tudnak kamera előtt létezni, játszani, és még angolul is tudnak, ha kell. Hogy pont filmszínészekre van-e kereslet? A rendező szerint a filmkészítési apály idején is készülnek azért érdekes produkciók.

Azon búsong közben, hogy nemcsak a pénzhiány (finanszírozási nehézségek), hanem a társadalmi szokások változása is sújtja a magyar filmet. Az emberek letöltenek, esetleg tévéznek, és egyre ritkábban járnak moziba. Kérdezem tőle, miért a casting (színészválogatás) került az iskola nevébe? Nevezhetnék szerényen sztárképzőnek is? Salamon azt gondolja, az iskola feladata az is, hogy a növendékekből kihozza a bennük rejlő tehetséget, és ezt úgy tegye, hogy már a meghallgatás, a casting rövid ideje alatt is kiderüljön: velük érdemes dolgozni. Legyenek meggyőzők, a válogatók érezzék meg, hogy képesek eljátszani a szerepet. Erre akarják egyebek között trenírozni a hallgatókat, végig a képzés hat félévén. Munkát persze nem ígérhetnek, de arról gondoskodnak majd, hogy fél év után a hallgatók bekerüljenek a castingügynökségek adatbázisába.

Miért akar tanítani? – tudakolom.

– A filmkészítés helyett itt hasznosítanám felszabaduló energiáimat – vágja rá. De aztán kiderül, az ötvenhat éves rendező egész élete a mozi körül forgott. Kisiskolásként gyerekszínész volt, de játszott a Sorstalanságban is, már meglehetősen kész emberként. Volt operatőr, s íróként is kapott komoly elismerést. Salamon András évek óta készít dokumentumfilmeket, rádióban dolgozik, most éppen egy ifjúsági rádiójáték-sorozatot rendez a Magyar Rádióban. Éveken át tanított is a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol jelenleg DLA-értekezést ír a kompetenciák fejlesztéséről. Azt mondja, ez az iskola is erről szól majd: hogyan lehet létező képességekre építeni? S ha ennek hatására néhányan felkerülnek a filmvászonra, esetleg nagy külföldi produkciókban is szerepet kapnak, az mindenképpen tiszta haszon.

FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS