Megtanulták használni a szemüket
A túra Győrből indult, és a kerékpárosok a minap Brüsszelben álltak meg pihenni, ahol Andor László EU-biztos munkatársai az Európai Bizottság székházában üdvözölték őket. A négy gyengén látó és egy teljesen látássérült, vak hobbibiciklista, Baráth Mária, Matis Mónika, Horváth Norbert, Komsa István és Mittnacht József augusztus kilencedikén vágtak neki a túrának, és a tervek szerint 29-én érkeznek az angol fővárosba. Céljuk ugyanis az, hogy bejussanak a paralimpia megnyitóünnepségére.
Naponta 100 kilométert tesznek meg, s azt mondják, a menetidőt nem az ő „lassúságuk” növeli, hanem az eltévedések. A GPS ugyanis nem jelzi a kerékpárutakat, ezért ők sokszor az autóutat választották a gyorsabb haladás miatt. De így is több mint hatvan százalékban a bicikliseknek fenntartott úton tudtak közlekedni. Feltérképezték Európát: tapasztalataik szerint Németországban és Ausztriában a legtöbb és a legjobb minőségű a kerékpárút, és a közlekedési kultúra is ezekben az országokban a legfejlettebb. Ahogy Horváth Norbert mesélte, a német és osztrák területeken a kamionos hajlandó akár kilométereken át kísérni a biciklistát, mire az előzéshez elegendő helye lesz, míg Belgiumban inkább az jellemző, hogy „leszorítják” a kétkerekűeket az útról.
Egy láncszakadáson és pár defekten kívül nagyobb műszaki gondjuk nem akadt az úton. A legkeményebb szakaszként a Rastatt és Saarbrücken közötti utat élték meg, ahol még a meleg is rekkenő volt. A kisbusszal velük tartó Rónaszéki Katalin felidézte: indulásnál sok barát, támogató kísérte őket, és majdnem mindenhol kisebb fogadással várták a biciklistákat. Győr testvérvárosában, a németországi Sindelfingenben kerékpárosok és látássérültek részvételével ünnepséget tartottak a városházán. A luxemburgi határon pedig harmincan fogadták őket, köztük Kim Kirchen, volt Tour de Franceos versenyző is, akikkel együtt gurultak be a nagyhercegség fővárosába.
Az európai túra ötlete Mittnacht József fejében született meg. Hallott arról a szegedi testvérpárról, akik négy éve elkerekeztek Pekingbe (róluk 2×2 keréken Pekingbe címen 2008. szeptember 14-én jelent meg cikkünk – a szerk.), és arra gondolt, 2012-ben ők is megpróbálhatnák, ráadásul London közelebb van. A gyengén látó József gyógymasszőrként dolgozik Győrben (persze biciklivel jár munkába). A kilencvenes években a Bécs–Pozsony–Budapest szupermaratonon gyógymasszőrként látott először tandemeket. A kétszemélyes bicikli annyira megtetszett neki, hogy 2006-ban feleségével lekerekezték a szupermaraton távját, amit azóta többször megismételtek, még akkor is, ha a hivatalos verseny elmaradt. Mittnacht József ezután alapította meg a győri Tandem Látássérültek Kerékpározását Segítő Egyesületet. Amikor arról faggatom, hogyan csinálja, egyszerűen annyit felel: „Megtanultam használni a szemem”. Tanácsként azt teszi hozzá, hogy a gyengén látó gyermekeket az első négy évben érdemes speciális iskolába küldeni, de utána muszáj integrálni őket a látók világába.
A kerekezéssel azt szeretnék megmutatni, hogy a fogyatékkal élő emberek, köztük a látássássérültek is sportolhatnak, és nem kell lemondaniuk a nagy kalandokról sem. A bátor kerékpározók saját biciklijükkel indultak neki az útnak, a költségeket, többek között az utánfutót, a benzint, a szállásokat adományokból rakták össze, testvérvárosok, klubok segítenek nekik. Mi pedig szurkolunk, hogy bejussanak a paralimpia megnyitójára: megérdemlik.
