Gyakran nincs akkora baj, mint amilyet a küszködő növények mutatnak, de nem árt tudni, hogy a sekélyen gyökeresedők többsége csak ideig-óráig képes túlélni a forró napokat. Az ilyeneket árnyékosabb helyen és biztos vízközelségben kell tudni. A víz nélkülmaradt gyep is gyakran hozza a frászt a tulajdonosra, de amelyik jó karban van, ha teljesen sárga is lett, néhány alapos öntözés vagy kiadós zápor után képes újra kizöldülni.

A forróságra fel lehet készülni. Aki tudja, hogy nyáron a füve sokáig magára maradhat, jó, ha eleve szárazságtűrő keveréket választ. Nedvességtartó trükk: a nyári vágás maradéka vagy annak legalább egy része a gyepen maradjon. Ez mulcsként óvja a kiszáradástól a talajt, de a hajnali harmatot is összeszedi, és ezzel a délelőtti órákban némi párát ad a növényeknek. A cserjék alja, a virágágyás is betakarható a lekaszált fűvel, ami a gazt elfojtja, miközben a nedvességet megtartja.

A legdrágább, de legjobb szolgáltatást a telepített automatikus öntözőberendezés biztosítja. Egy négyszáz négyzetméteres, sokféle növénnyel telepített kert felszerelése – ha szakember végzi a munkát – több százezer forint is lehet. Mindez saját kezűleg sokkal olcsóbban is megoldható. Érdemes vidéki gazdaboltot felkeresni az alkatrészvásárláskor, bővebb és olcsóbb lehet a választékuk, és hozzáértő eladók segítenek válogatni.

Az automata öntözés a növények számára is kényelmes: hamar megtanulják, hogy biztos időben érkezik a nedvesség, ezért csekély gyökeret fejlesztenek. Az automatával öntözők úgy állíttassák be a vezérlést, hogy az csak két-három naponta, de nagyobb adagokkal juttassa ki a vizet.

Ahol csak vezetékes víz van, ott a takarékos – csepegtető vagy mikro-vízkijuttatást lehetővé tevő – módszert kell választani. A növényeknek a legkedvezőbb a kora hajnali öntözés, utána következik a kora esti időpont. A legjobb a saját kútból öntözés, amely túl azon, hogy egy szivattyút is kell vásárolni, némi adminisztrációt is igényel. A családi ház kertjének öntözési szándékát be kell jelenteni az önkormányzat jegyzőjének. A talajvizet a felhasználás előtt nem árt megvizsgáltatni, hogy miféle anyagokat tartalmaz.

Ha anyagi okok miatt kell spórolni, vagy eleve kevés az öntözésre használható víz, akkor túlélési sorrendet kell felállítani, s elő kell venni a metszőollót. Kézi vagy slagos öntözéssel porciózni szükséges a vízadagokat. Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy jobb a ritkább, de több víz, mint a többször kevés.

Ha szembesülnek a bajjal, a vélt kiszáradással, akkor előbb higgadtan fel kell állítani a diagnózist, s csak utána cselekedni. Egy-egy hosszabb távollét után, még ha késő este térnek is haza, érdemes azonnal hozzákezdeni a növényrevízióhoz és az öntözéshez, mert amelyik növény életben marad, az reggelre már megmutatja ezt. Enyhe víz hiány esetén a növény lankadt levélzetével, szárrendszerével jelzi a szomjúságot. Ha még zöld, és próba alkalmával a levélnyelek nem pattannak le, akkor egy alapos zuhany segít, de csak finoman, ilyenkor nem ajánlott a bőséges, pláne hideg vizes nyakon öntés. A kerti és balkonnövényeket esőztető fokozatra állított locsolóval öntözzék. A zuhany után néhány órával már alaposan meg lehet öntözni a cserepes vagy a szabadban álló növényt. A kiszáradás következő fokozata, amikor a levelek, vagy a hajtások elpusztulnak. Szélsőséges esetben előfordul a teljes kiszáradás. Az érzékeny, vízzel telt szárú szobanövényeknél, ha a segítség későn érkezik, már nincs menekvés. A kánikulát igencsak megszenvedik a maroknyi földbe ültetett balkonnövények. A nyaralásról hazatérők növényeik helyett gyakran már csak sárguló leveleket, fonnyadt szárakat találnak. Ilyenkor dönteni kell: megmenthető a növény, avagy egyszerűbb újat vásárolni.

Nagyivók

A növények meglepően sok vizet igényelnek. Egy-egy átlagos növényről elmondható, hogy egy kilogramm szárazanyag (levél, szár, virág, gyökér, termés) előállításához több száz, esetleg ezer liter vízre van szüksége. Például a dísztökféléknek 800 liter vízre van szükségük ahhoz, hogy egykilónyi tököt neveljenek.

A szabadban elő növények esetében egyszerűbb a helyzet, mert a terjedelmes, hosszú gyökérzetükkel alaposan behálózzák a rendelkezésre álló területet. A vízkedvelő pistikék, begóniák, muskátlik a melegebb napokon egy-másfél liter vizet is igényelhetnek, vagyis májustól októberig 150-200 litert is elfogyasztanak. A lágy szárú kerti növények alkalmankénti vízigénye 20-30 liter négyzetméterenként.

A mostanihoz hasonló kánikulában, csapadék hiányában hozzávetőleg kéthetenként szükséges a mélyebb gyökérzetű fás növényeket is immár négyzetméterenként száz liter mennyiségű pótlólagos vízhez juttatni.

A vízinövények a kánikulában sem sínylették meg a meleget