Istennők főszerepben
A harmincas évei vége felé járó Sharmistha, mondhatni, a tánc nagykövete, a világ sok országában turnézott már a hagyományos indiai kathak táncot megújító produkcióival. Mint lapunknak elmondta, ennek a táncnak a neve a katha szóból ered, ami a történetmesélés művészetét jelenti. A „katha károk” valaha helységről helységre jártak Indiában, és énekeik révén élőszóval örökítették nemzedékről nemzedékre a múltbéli események emlékét és a tradíciókat. Ebből kifejlődött egy táncforma is, amely napjainkban a hagyományos előadásmódot megújítva alkalmas akár olyan kortárs témák kifejezésére, mint például a környezet tisztelete vagy a női érdekérvényesítés.
Sharmistha is komponált már formabontó táncdarabot Rabindranáth Tagore költeményére, de Bach zenéjére is. Társulata magyarországi előadásának címe A NŐ, így csupa nagybetűvel. A produkció a női princípium előtt tiszteleg. Epizódjainak szereplői az ősi Rigvédában szereplő istennők, akik ott mellékszereplők ugyan, de itt középpontba kerülnek mint hatalmas természeti és természetfeletti erők, képességek megtestesítői. Így megjelenik Aditi, az anyaistennő, Vács, a beszéd istennője, Bhúmi, a földanya, Aranjáni, az erdő istennője, Rátri, az éjszaka és Usasz, a hajnal istennője. Ez az interpretáció összefügg a nők társadalmi szerepének változásával is, de Sharmistha megmarad a hagyományos keretek között.
A klasszikus indiai táncokat egyébként férfiak művelték (egyet, a Mohiniattam nevű táncot kivéve), s a leghíresebb tanárok ma is férfiak, a legnagyobb közülük Pandit Birju Maharaj. Az idők azonban változnak,mondja, ma már a női táncosok száma meghaladja a férfiakét, kiváló és jól ismert tánctanárnők jócskán vannak a több mint 1,2 milliárd lakosú dél-ázsiai országban.
Sharmistha Újdelhiben tanulta művészetét, s családja nagyon is támogatta ez irányú törekvéseit, ahogy egyéb művészeti tevékenységeket is. Édesanyja is kiválóan énekel és fest, árulja el, bár mindezt nem professzionálisan műveli. Ami a politikát illeti, ő maga sohasem vett részt a politikai küzdelmekben, édesapja mellett sem lépett fel aktívan támogatóként, bár ennek ellenére úgy véli, a Nemzeti Kongresszus színeiben politizáló apja nagyon jól csinálja, amit csinál.
A család egyébként régóta szereplője az indiai politikai életnek, nagyapja a gyarmati uralom idején az Indiai Nemzeti Függetlenségi Mozgalom szabadságharcosa volt, később pedig képviselő lett szülőföldjének, Nyugat-Bengáliának a törvényhozásban. Édesapja India egyik legtapasztaltabb politikusa, államfővé választása előtt miniszterként irányította már a pénzügyi, védelmi, illetve a külügyi tárcát.
Aki megnézi Sharmistha Facebook oldalát, meglepve láthatja kedvencei között az argentin labdarúgó-válogatottat. Kérdésünkre elmondja, Diego Maradona nagy rajongója volt, ezért került ki a csapat képe, de nem követi a futball eseményeit, kivéve a világbajnokságokat.
A táncban is szerteágazó az érdeklődése, kedveli a balettet és a flamencót, s figyeli a kortárs nyugati táncművészetet is: kedvenc koreográfusa Martha Graham és Pina Baush. Több táncról szóló filmet rendezett, sőt művészeti íróként is dolgozik a The Sunday Standard Magazine-nak.
Magyarországot vajon ismeri-e? –kérdeztük Sharmistha Mukherjeét. Kiderül, hogy néhány évvel ezelőtt járt már nálunk, s nagyon szeretett itt lenni. Ahogy mondja: szerelembe esett Budapesttel, ezzel a bámulatos várossal, de utazott a Balaton körül is (nyilván járt Füreden, ahol sétány őrzi a szintén bengáli származású költő, Tagore nevét).
Hamarosan újabb magyar vidékeket fedezhet fel, társulatával Kaposváron és Debrecenben is megfordul, s Budapestet sem hagyja ki. Reméljük, szerelme nem lesz múlandó.
