Szemét a szomszédban
A ritka, értékes kincsektől kezdve a hétköznapi holmikon át a szó szoros értelmében vett szemétig bármi lehet a gyűjtőszenvedély tárgya. Bármit fel lehet olyan mennyiségben halmozni, hogy az veszélyes szemétté váljon. A túlzsúfolt lakásban a rendrakás és a takarítás is nehézkes, az ilyen lakások kitűnő menedéket biztosítanak a kártevőknek, s a szagok elárasztják a lakásokat, folyosókat is. A túlzsúfolt, kacatokkal teli ingatlanban fokozódik a tűzveszély, s még sorolhatnánk a negatív hatásokat, melyek nem állnak meg a beteges gyűjtő otthonának ajtajában, hanem egész közösségeket veszélyeztetnek.
A hétköznapi hobbigyűjtőt a kényszeresen cselekvőtől az különbözteti meg, hogy míg az előbbi racionálisan szemlélve gyűjteményét tervezetten bővíti, rendszerezi, rendben tartja, és időnként hajlandó selejtezni is, a kényszeres gyűjtögetőnek szinte kizárólag a mennyiség számít, akkor is, ha holmija kiszorítja őt saját lakásából. Bár semmi szüksége tárgyaira, azok elvesztésének lehetősége mégis szorongást vált ki belőle.
– A jelek már gyermekkorban jelentkeznek – mondja Kökényes Marianna pszichiáter főorvos. A kényszeres gyűjtögetésre hajlamos ember már kiskorában is gyűjt valamit, de túlzott pedantéria, rend- és tisztaságmánia jellemzi. A kényszeresség akkor bontakozik ki, amikor az illető már önállóan él, külső kontroll nélkül. Kökényes doktornő szerint tévhit, hogy magának a gyűjtögetőnek ne lenne betegségtudata: szenved is tőle, tudja, hogy környezete nem tolerálja az életmódját. A kezelést az nehezíti a legjobban, hogy a legtöbben nem keresik a segítséget. Ha a beteg elég intelligens, meggyőzhető a takarítás szükségességéről, de eleinte jobb, ha ettől távol marad.
Egész más a helyzet azokkal, akik a szó szoros értelmében szemetet gyűjtenek. Őket is a szerzés és a birtoklás kényszeres vágya hajtja, mely olyan tárgyra irányul, ami nem kerül pénzbe, és másnak már nem kell. Beszerzőkörutakra indulnak, módszeresen feltúrják más szemetét, de ez az állapot sokszor szellemi leépülés kísérőjelensége.
Mivel nemcsak a gyűjtögető, de a környezete is szenved az áldatlan állapotoktól, fontos kérdés, hogy létezik-e megoldás a helyzet konszolidálására még a beteg életében. Kökényes Marianna szerint mindez a környezet hozzáállásán, összetartásán is múlik. A pszichiáter szerint bizalmasabb viszonyt kell kialakítani a „kényszercselekvővel”. A fenyegetőzés, az agresszivitás nem célravezető, mivel csak ellenállást szül. Az a legjobb, ha a lakóközösségből egyvalaki óvatosan megpróbál bizalmi viszonyt kialakítani a szemétfelhalmozóval. Természetesen nem a gyűjtögetés ürügyén: az lehet egy apró ajándék elhelyezése (például sütemény, cserepes növény vagy hasonló, ami szomszédok közt megszokott), vagy közös kávézás, s ha sikerül meghívást kapnia a lakásba, már óvatosan felajánlható a segítség. Nem jó úgy nyitni, hogy „na, itt aztán jól ki kellene takarítani!” A küldetés azonban kitartást és sok önuralmat is kíván.
– Egyetlen takarítás nem hoz tartós eredményt. Folyamatos odafigyelés híján a lakás két hónap múlva ugyanúgy fog kinézni, a gyűjtési kényszer nem szűnik meg. Egyre gyakrabban érkeznek panaszbejelentések a lakosság részéről a hatósághoz pincében, padláson, erkélyen vagy lakásban felhalmozott hulladékkal kapcsolatosan – tájékoztatta a Népszabadságot Homor Zsuzsanna fővárosi és Pestmegyei tiszti főorvos. –Ha a felhalmozott hulladék bűzös, kedvező feltételeket teremt a rovarok, rágcsálók elszaporodásának, s a közegészségügyi hatóság hivatalból eljárást indít, kötelezve a hulladék tulajdonosát a lomtalanításra és a takarítással egybekötött kártevőirtásra. Ha járványveszély nincs, a helyi önkormányzathoz kell fordulni segítségért. Ha feltételezhető, hogy a hulladékgyűjtőnél esetlegesen pszichés megbetegedés áll fenn, a kerületi és kistérségi tiszti főorvosok felveszik a kapcsolatot a hozzátartozókkal s – a kezelés érdekében –a beteg háziorvosával – válaszolta Homor Zsuzsanna.
