András nagy lapja
Nagy fegyvertényről van szó. Nemcsak azért, mert András az egyedüli, aki nem amerikaiként ülhet asztalhoz az októberi döntőben, hanem azért is, mert előkelő helyen, a második legtöbb zsetonnal várhatja a megméretést – azaz a hajtóvadászatot az elsőnek járó 8 527 982 dolláros (közel kétmilliárd forintos) fődíjra.
A WSOP fénypontjaként megrendezett verseny, a Main Event tízezer dolláros nevezési díját minden évben több ezer ember fizeti be. A nyeremény egyharmadáért ugyan azonnal bejelentkezik az amerikai adóhatóság, az IRS, de így is tekintélyes összegekről van szó. Ha a döntőben elsőként, a kilencedik helyen esik ki, András markát akkor is több mint 750 ezer dollár (potom 172 millió forint) üti, ami ráadásul balszerencse lenne, hiszen nála több zsetonja csak egy játékosnak, Jesse Sylviának van. (Azon kívül, hogy a döntő asztalon csak egy nem amerikai játékos van, nő sem jutott a legjobb kilenc közé: egy francia hölgyet, Gaelle Baumannt éppen András búcsúztatta a tizedik helyen. Baumann 590 ezer dollárral vigasztalódhatott.)
Arany karkötővel is jutalmazott világbajnoknak lenni mostanában már nem sokkal több pünkösdi királyságnál. Amióta ugyanis a játék tíz-egynéhány éve hódító útra indult – nagyrészt a Pókerarcok című 1998-as hollywoodi kasszasikernek köszönhetően –, robbanásszerűen fejlődik a stratégia is: egyre több a jó játékos, a hatalmas mezőnyből kitűnni pedig a tehetség és a rutin mellett szinte szükségszerűen csak szerencsével lehet. A póker népszerűsége azóta is töretlen, és bár a gazdasági válság némileg csökkentette a szerencselovagok számát, a Main Eventre idén több mint hatezer-ötszázan fizették be a tízezer dolláros nevezési díjat. S hogy a szerencse mily forgandó, azt ékesszólóan jelzi, hogy korábbi világbajnok vagy más nagy név a döntő asztalnak a közelébe sem került. Menet közben elvérzett a 12 világbajnoki karkötővel rendelkező Phil Hellmuth, de Gus Hansen, Johnny Chan, Phil Ivey, valamint az internetes pókergeneráció sztárjai közül Tom Dwan és Viktor Blom is.
A fejlődéssel párhuzamosan a póker megszűnt a félig törvényen kívüli kalandorok sportja és megélhetési forrása lenni. Sőt. Jellemzően az a milliónyi középosztálybeli tinédzser és huszonéves kapott rá az ízére, aki most naphosszat az interneten kergetheti a szerencséjét. (Az élő játékot, főleg a készpénzes versenyeket mindenhol – Magyarországon is – többé-kevésbé szigorú törvények szabályozzák, de amíg van pénz az ember zsebében, hogy gyalog hazamenjen, játszani szinte mindenhol lehet.)
Ami a szerencsét illeti, az nagyon kellett Andrásnak is: az egész versenyét az a játékfelügyelő mentette meg, aki az utolsó pillanatban hagyta, hogy a magyar játékos dobottnak számító lappárja mégis játékban maradjon. András erről a pillanatról azt mondja, utána kezdte úgy érezni, hogy nem veszíthet semmit sem. Az örömtől elmondása szerint még mindig eksztázisban lévő fiatalember bánja, hogy három hónapot kell várni a világbajnoki címről döntő végső megméretésig. Ezt október utolsó napjaiban tartják – a hagyományos időpontnál egy héttel korábban, az amerikai elnökválasztás miatt.
Pókerben egyébként jók vagyunk: Andrásnak – aki informatikus volt, mielőtt hat éve profi játékosnak állt volna – 2010-ben Los Angelesben volt már egy már rangos tornagyőzelme, amivel 1,7 millió dollárt söpört be. Tóth Richárd évek óta a legnagyobb online pókerterem, a Poker-Stars profija, Kaló Dénes brókerként nyert 1,1 millió eurót 2008-ban a második helyével egy monte-carlói versenyen, de ült már asztalhoz – és jutott messzire – nemzetközi versenyen nem kisebb személyiség is, mint az ország egyik leggazdagabb embere, Demján Sándor.
