Márkus György egri champagne szakértő nem számolgatja, hány százezer forint „csúszott le a torkán”, amikor egy ilyen palack Veuve Clicquotból kóstolhatott egy nemzetközi csapat tagjaként nemrégiben Reimsben, a kelet-európai térséget egyedüli magyarként képviselve angol, francia, svéd, német társai között.

Az isteni nedű rejtélyes körülmények között került elő két évvel ezelőtt. Mégpedig a Balti-tenger mélyéről, a Finnországhoz tartozó Aland-szigetek közelében, ahol egy közel 170 évvel ezelőtt elsüllyedt hajó roncsai között bukkantak rá az italszállítmányra. A hír meglehetős izgalmakat keltett: ha bebizonyosodik, hogy tényleg ez a világ legrégebben készült, ma is iható állapotban maradt pezsgője, akkor egy-egy árverésen akár több százezer euróért is elkelhet palackja. Tavaly már eladtak belőle egy üveggel, méghozzá 30 ezer euróért, nagyjából kilencmillió forintért. A világrekordot egészen addig egy 1959-es Dom Pérignon tartotta, ezt 2008-ban 42 ezer dollárért (7,6 millió forintért) értékesítettek. Aland kormányzója – miként azt több hírportál is közreadta – a különleges kincset a sziget tulajdonának tekinti. Azt tervezik, hogy a butéliákat elárvereztetik, az így befolyt összeget pedig jótékony célra fordítják.

– Richard Juhlin világhírű svéd szakértő, akit felkértek a vizsgálatra, nekem azt mondta: 160 palack Clicquot volt a rakományban, amelyből 60 maradt fogyasztható állapotban. Másféle márkákat is találtak, néhány tíz darab Juglart, s ennél is kevesebb Heidsiecket – sorolja Márkus György. A palackokat eredetileg 1841-esnek hitték, végül évjáratukat 1839-esnek állapította meg a pezsgőház saját történésze.

A Veuve Clicquot háznak kétéves diplomáciai és gazdasági erőfeszítésébe került, hogy egykori tulajdonából két palackot visszakaphasson, s idén május végén az 1839-es évjáratú champagne-t nagyszabású ünnepség keretében kóstolhatta meg a nemzetközi szakértőkből álló csapat. Hogy kellő tiszteletet adhassanak a világ eddigi legrégebbi pezsgőjének, méltó „társakat” állítottak mellé a kóstolási sorban: a patinás cég a legfiatalabb, 2008-as és a most fellelt legrégebbi közé illesztett egy 1962-es, 1953-as, 1947-es és egy 1904-es tételt is.

– A színe szép volt, ízében és illatanyagában már kicsit szétesett, de a buborékokat a nyelvem hegyén még éreztem – így mesél a „pezsgőunikumról” Márkus György, aki élete egyik legnagyobb élményének nevezi, hogy részese lehetett ennek az eseménynek. Rajongása a pezsgők iránt voltaképp a borral kezdődött: bő évtizedig szerzője volt a Borbarát magazinnak, ahová előbb az egri borvidékről kezdett írni, később azonban Burgundia jobban érdekelte. – Tetszettek az itteni borok, de eleinte nem értettem őket. Mégis hajtott a vágy, hogy közelebbről is megismerjem, mi adja az egyediségüket – mondja. Szavai szerint nem volt könnyű dolga, mert a burgundi borászok meglehetősen zárkózottak, hosszú évekig tartott, míg megnyíltak előtte. Ezen a vidéken sokra értékelik a hagyományt, s nem szeretik a modernizációt: szentségtörésnek tartanák például, ha egy borkóstolón valaki laptopon jegyzetelne. – Beengedtek, kóstolhattam, és figyelhettem, s minden évben egyre többször jártam vissza. Jó időbe telt, míg az úgynevezett „belső körökbe” bekerülhettem. Olyan emberekkel ismerkedhettem meg, mint Clive Coates, minden idők legjobb burgundiszakértője, akivel két alkalommal is készíthettem interjút a magazin számára – mondja.

Champagne-ban először tíz éve járt, aztán hosszú ideig nem is tért vissza ide. A pezsgőkkel 2007-ben esett szerelembe, amikor a legrégebbi, 1729-ben alapított Ruinart Házban vett részt kóstolón. Háromszáz nagyobb cég, úgynevezett „Ház” (franciául Maison) és 2500 kisebb termelő alkotja e borvidéket, a Club Trésors de Champagne pedig minden esztendőben évjárat-keresztelőt s nagy pezsgőtesztet tart. Márkus György immár e borvidéknek is visszajáró vendége s elismert szakértője lett, olyannyira, hogy a 2005-ös évjáratnak ő a felkért „keresztapja”.

Időközben saját szaklapot is indított, mivel a Borbarát magazin 2010-benmegszűnt.A Burgundia& Champagne évente kétszer jelenik meg, s – miként azt az első számban Olivier Krug, az ismert pezsgődinasztia tagja bevezetőjében írta – e kiadványok küldetése, hogy az olvasókat összekösse azokkal a csodás élményekkel, amelyeket a bor és a champagne képes nyújtani. Az új számban Clive Coates a globális felmelegedés szőlőkre, borokra gyakorolt hatásait taglalja.

Márkus György. Értő orr