Shahin Najafi egy kis iráni faluban született. Tizennégy éves korában egy Korán-énekes hangja a könnyekig meghatotta, és elhatározta, ő is ezt szeretné csinálni. A fiú mindene volt a zene és a költészet. Egészen az egyetemig. Szociológiát hallgatott, de a dogmákon alapuló tananyaggal nem tudott azonosulni. Ki is rúgták.

Najafit behívták katonának, itt döbbent rá az iráni rendszer igazságtalanságára. Leszerelése után underground zenekarokban gitározott. Nyugati popslágereket dolgoztak át, szigorúan csak a zenét dolgozták át, a szöveghez nem nyúltak. Majd egy Gipsy Kings tribute-bandában zenélt, később elkezdte játszani saját dalait. Az iráni rezsimet ezzel haragította magára: három év börtönnel és száz korbácsütéssel büntették volna. Najafi úgy döntött, ezt nem várja meg, s Törökországon át Németországba szökött.

Németül persze egy szót sem tudott. Rövid idő alatt azonban sikerült magát felverekednie a perzsa nyelvű hiphop szcéna vezető előadójává. – Végül a rapnél kötöttem ki. Annyira nem szeretem amúgy a hiphopot. Nagyon klisészerű, a macsó gangszta rapperek stílusa egyáltalán nem nekem való. Viszont közvetlen és erős nyelvezete van – nyilatkozta a Der Spiegelnek. Najafi akkor került a média figyelmébe, amikor egy iráni nagyajatollah fatvát – vallási rendeletet, útmutatást – adott ki ellene, és a megölésére szólított fel. Ezt követte még három másik fatva, ráadásul egy iráni honlap százezer dolláros vérdíjat is kitűzött a fejére. Az első fatvában nem is szerepelt Najafi neve, az ellen bocsátották ki, aki meggyalázta Ali al-Naghit, a tizedik imámot. Azért ki lehetett következtetni, a zenész a célpont. Májusban jött ki ugyanis legújabb szerzeménye a Héj, Naghi! Ebben a rapper az imámhoz könyörög, hogy segítse meg az iráni embereket. Szó van még a nép szenvedéséről, az iráni rezsim kegyetlenkedéseiről, de a Viagráról, a szabad szerelemről és a szilikonmellekről is. Ráadásul az album borítóján egy női mell alakú mecset látható, a melegbüszkeség zászlójával a tetején.

Több vallási vezető azonnal hitehagyottnak kiáltotta ki, és megindult a virtuális háború. Az egyik Facebook-oldalhoz több százan csatlakoztak, ők vállalták, kivégzik Najafit. Egy olyan videojátékot is készítettek, ahol a cél a rapper halála. Najafinak bujdosnia kellett, rendőri védelmet kapott. – Tudtam, hogy provokáló a szöveg, de erre nem számítottam. A fundamentalisták nem értik a viccet. Az öreg ajatollahok elszakadtak a fiatalságtól, és persze félnek is tőlük. Én könnyű célpont vagyok. Ezzel próbálják elterelni a figyelmet, hogy mennyi értelmiségi van börtönben – mondta a Der Spiegelnek.

A német média Najafit a „zene Salman Rushdie”-jának kiáltotta ki. Az indiai származású író ellen az iráni iszlám forradalom vezéralakja, Khomeini ajatollah bocsátott ki fatvát 1989-ben, a Sátáni versek című könyve miatt. Najafi esete persze más, de mivel egyre több muzulmán vallási vezető hirdet fatvát, jókora kavarodás tapasztalható az iszlám világban. A fatva arra azért jó volt, hogy megugorjon Najafi internetre feltöltött videóinak nézettsége, s az eddig csak az underground körökben ismert név végiggördüljön a német és az angolszász sajtón.

Shahin Najafi