Csövet nyomnak le a liba torkán, és azon keresztül táplálják, hogy a mája akár a tízszeresére hízzon: az állatjólét amerikai hívei szerint ezért abszurd, hogy egyesek (nem kevés pénzért) a kínzással előállított finomsággal lakjanak jól.

Az Egyesült Államokban mindössze néhány farmon folyik csak libamájtermelés, foglalkozzanak inkább a nagyüzemi állattartás sokkal súlyosabb problémáival – vágnak vissza a kifinomult gasztronómia követői.

S persze máris beindultak a találgatások, miként lehet majd kijátszani a tiltást (amelyet a 2004-es jóváhagyáskor hét és fél éves türelmi időszakkal toldottak meg, ez jár le most).

A legelszántabbak kulináris polgári engedetlenségi mozgalmat vizionálnak, amelyben az éttermek továbbra is libamájból készült fogásokkal kényeztetik a vendégeket, dacolva az ezer dollárig terjedő pénzbírsággal. A leleményesebbek azzal vigasztalják magukat, hogy a jogszabály csak a termelést és az árusítást bünteti, a más államokból érkező máj átszállítását Kalifornián keresztül már nem...

Két csatatéren zajlanak valójában az ütközetek: a gasztronómiain és a politikain. A konyhaművészet felkent lovagjai azon búslakodnak, hogy a libamáj olyan egyedi ízű és állagú csemege, amelyet képtelenség lesz mással pótolni. Ezerféleképpen elkészíthető, hidegen és melegen fogyasztható, és még az édeskés ízekhez is kiválóan passzol.

Néhány kaliforniai vendéglő közkedvelt desszertje például a vaníliás-libamájas creme brulée, azaz lágy vaníliakrém, a tetején vékony karamellréteggel. A történet nem a séfek és a libamájrajongók siránkozásáról szól – figyelmeztetnek a mostani vitát a serpenyők-fakanalak felől elvi síkra terelők. Sokkal inkább arról, hogy a kormány (és egy-két befolyásos lobbicsoport) még abba is beleszól, mi kerüljön a polgárok tányérjára.

És máris jönnek az Amerikát a szabadság hazájaként emlegetők, akik ezúttal az evés szabadságát temetik... Úttörő szerepet játszik Kalifornia, amely az első állam az Egyesült Államokban, ahol a teljes tilalomról döntöttek. A nagyvárosok közül Chicagóban próbálkoztak már a libamáj „kiűzésével”, de a 2006-ban életbe lépő szabályt 2008-ban hatályon kívül helyezték. Maine államban pedig kidolgozták ugyan a kényszeretetéses termelést tiltólistára helyező tervezetet, ám ezt 2009-ben végleg likvidálták az ellenérdekeltek.

A libamájháború egyelőre szócsata formáját ölti. John Burton volt kaliforniai törvényhozó – aki a tilalmat annak idején megszövegezte – megelégelte a séfek panaszáradatát, és közölte: a libatömés évszázados hagyománya semmivel sem különb, mint a női nemi szervek csonkítása vagy a vízbe fojtásos vallatás (waterboarding). Egyéb érveket is bevetettek a tiltást ellenző konyhafőnökök, akik szerint a libákat-kacsákat a szabadban lehetne tartani, és humánusabban, kézzel lehetne etetni. Az állatvédőket azonban ez sem hatotta meg, és csupán annyit válaszoltak: az etetés már ma is kézzel történik, hiszen a csövet csak így lehet lenyomni a szárnyasok torkán.

Pótolhatatlan ínyencség vagy kínzással előállított luxusétel?