Legalábbis a budapesti Belvárosban, közvetlenül a legnagyobb amerikai gyorsétteremlánc egyik üzlete mellett éppen júniuselején, a tej világnapján megnyílt Cserpes Tejivó előtt kígyózó sor alapján. A Rokob Csaba grafikus által megálmodott enteriőr a klasszikus tejivók stílusjegyeit modern, színes minimál bútorokkal és ötletes dizájn elemekkel ötvözi: a falon a tejtermékek nevei egy betűkirakós megfejtéseiként jelennek meg, míg a kétszintes üzlet földszintjét a plafonról madzagon lelógatott, tejesüveget formázó lámpák világítják be.

Kakaókoktélok és rongyoskifli – mások itt az ízek FOTÓ: REVICZKY ZSOLT

A vendég pedig olyan, a gyermekkor, az utolsó értékelhető magyar labdarúgó-válogatott és a Kockásfülű nyúl emlékét egyszerre felidéző termékek között találja magát, mint a rongyoskifli, a molnárka vagy a habos kakaó. A hely tulajdonosa, a Budapesten már évek óta több apró tejbüfét üzemeltető Cserpes István igazi „tejes”. Gyermekkora óta valódi sajt- és joghurtrajongó, középiskolai tanulmányait a csermajori Tejipari Szakközépiskolában végezte.

– Már húsz évvel ezelőtt is érezhetőek voltak bizonyos tendenciák, amelyek azóta csak tovább erősödtek az élelmiszeriparban. Az árverseny miatt folyamatosan csökken a termékek minősége, ez a tejiparra különösen érvényes. Én mindig renitensnek számítottam, olyan elvetemült ötleteim voltak, hogy sajtot nem csak vegyi anyagokból lehet gyártani. Hanem például tejből is – meséli Cserpes.

Az biztos, hogy manapság egy 189 forintos virsli, esetleg egy 39 forintba kerülő joghurt finoman szólva is a gasztronómiai zsákbamacska kategóriájába tartozik. A termékek alapanyagait Győr-Moson-Sopron megyei kistermelőktől beszerző, azokat a cég kapuvári üzemében feldolgozó Cserpesék hitvallása így egyértelmű: náluk minden az, ami. A túrós batyu például kifejezetten megdöbbentő élmény annak, aki a bevásárlóközpontok és szupermarketek hő- és génkezelt péksütemény-szörnyein nőtt fel, akárcsak a közel tízféle kakaókoktél. Nem is beszélve az egyik kedveltebb magyar édesség, az étcsokival bevont túró eredeti változatáról, amelyet a tömegtermelés és az olcsóság miatt nem használt citromolaj bevetésével készítenek.

A Cserpes Tejivó legnagyobb fegyvere azonban mégsem a számos tej-, kávé- és túrógombóc-különlegesség, hanem a különböző termékek meglepően megfizethető kombinációja: a reggeliként funkcionáló házi lekvár-vaj-rongyoskifli kombó, a gyümölcssaláta-epres turmix páros, esetleg a habos kakaó-túrós batyu duó. Aki pedig komolyabb ételekre vágyik, számos mangalicás és körözöttes szendvics közül választhat, málna-, meggy- vagy szamócaszörppel leöblítve.

Talán éppen e „finomságokkal” magyarázható a kisebb őrület, amely a Cserpes Tejivót körülveszi: alig három héttel a nyitás után már több, mint hatezer rajongója volt a Facebookon. A városlakók nagyon vágynak a házias, otthonos ízekre és hangulatra, legyen az egy bérház udvarán elfogyasztott pálinka, vagy két postaicsekk-befizetés között felhajtott tej. A Cserpesben pedig semmi sem ipari, semmi sem mű. Nyugodtan lehet beülni a tejivó pestiesen laza díszletei közé, s molnárkázva, kakaózva bámulni a kánikulai forgatagot.