A helyes öntözés a házi növénynevelés és a gyepápolás egyik legnehezebben elsajátítható feladata. Az automatizált öntözőberendezések terjedése inkább csak ront a helyzeten, mert többségüket csak óra vezényli. Ahogy elérkezik a beállított idő, az ügyes készülék indítja a vizet. A drágább felszerelések figyelik a csapadékot, a talaj és a növények párologtatását, és a kapott értékek szerint módosítják, aktualizálják programjukat.

A nagyobb gyakorlattal rendelkező növénybarátok felismerik szomjas növényeik jelzéseit. Ilyenkor változhat a levelek színe, feszessége, a levélnyelek állása. Általánosságban elmondható, hogy a vízhiányos növény petyhüdt látszatot kelt. Van amelyik növény a hűvösebb éjszakai órákban magához tér, gyökérzete segítségével képes pótolni az elpárologtatott vizet. Az érzékenyebb növények – ha időben vizet kapnak – némi virág- vagy levélveszteség árán túlélik a száraz időszakot. Ez jellemző a pázsitfűfélék többségére. A jól beállt, mélyen gyökeresedett gyep számára 20 fokos átlaghőmérsékletű napokon kéthetente elegendő négyzetméterenként 20 liter vizet kijuttatni, ha viszont napközben a hőmérő hosszasan mutat 30 fok körüli értéket, akkor már 5-6 naponként ennek a duplájára van szüksége.

Homokos talajt több részletben érdemes öntözni, mivel gyenge a vízmegtartó képessége, de kötött talajon kifejezetten káros a mindennapi öntözés, mert ilyenkor a gyökerek nem hatolnak elég mélyre, és emiatt gyengébb lesz a növények, így a gyep általános kondíciója. A naponta öntözők figyelmébe ajánlható egy kockázat nélküli kísérlet. Egyetlen gyeptéglát kell csak kimozdítani, s meg lehet nézni, hogy a gyökerek csak a felső ötcentis talajréteget járják át, alatta már kőkemény záróréteggé sűrűsödött össze a talaj, s ezen már nehezen szivárog át a víz és a levegő. Hiába a rendszeres gyepszellőztetés, a gyep teljes életét a felső ötcentis rétegben éli. Az ilyen fűcsomók élettartama jó, ha harmada a normálisan élőknek. Mindezen legegyszerűbben az öntözés ritkításával lehet jobbítani. A gyeptégla alá vissza kell gyömöszölni a megbolygatott földet, és ha visszatapossák, nyom nélkül eltűnnek a kurkászás nyomai.

A kánikula előtti időben fel kell készíteni a gyepet a mostanában egyre gyakoribb özönvízszerű esőkre s az utána következő forróságra. Ilyenkor fontos apróság a nyírás ütemezése. Ügyelni kell arra, hogy a fűszálak ne növekedjenek meg túlságosan hosszúra, mert ilyenkor egymásra borulva kiváló párás terepet biztosítanak a különböző gyeprohasztó betegségeknek. A túlságosan kurtára vágott fűfélék gyengék maradnak, nekik is szükségük van ugyanis asszimilációs felületre és a tápanyagot raktározó bázisra.

Aki nem egész szezonra ható műtrágyát használ, jó, ha mostanában gondoskodik a második kiszórásról. A kertbarátok szerencséjére a korábban csak profi kertészek által használt műtrágyaszóró kiskocsikat egyre többen gyártják, s most már viszonylag olcsón is lehet vásárolni ilyeneket.

Vízigény

A növények meglepően sok vizet igényelnek. Egy-egy átlagos növényről elmondható, hogy egy kilogramm szárazanyag (levél, szár, virág, gyökér, termés) előállításához több száz, esetleg ezer liter vízre van szüksége. Például a dísztökféléknek 800 liter víz kell ahhoz, hogy egykilónyi tököt neveljenek. A szabadban elő növények esetében egyszerűbb a helyzet, mert a terjedelmes, hosszú gyökérzetükkel alaposan behálózzák a rendelkezésre álló területet.

Ha estig száradhat a gyepen a levágott fű, harmadára szikkad