„Szappanopera” politikus főszereplővel
Az 59 éves Edwards John Kerry alelnökjelöltje volt 2004-ben. Az elvesztett választás után azonnal szervezni kezdte következő előválasztási kampányát. A demokrata párt egyik kedvencének számított, sokáig azt hitte, a 2008-as választások előtt csak Hillary Clintonnal kell megküzdenie a jelöltségért. Barack Obama feltűnése és néhány csúnyán elvesztett előválasztás után azonban kiszállt a versenyből.
Az csak később derült ki, hogy kampánya során mindvégig rejtegette szeretőjét, Rielle Huntert, akitől egy kislánya is született. 2006-ban találkoztak először, és az év végén, a kampány kezdetén a nő már Edwards videósa volt, az internetes oldal számára készített (jó pénzért) filmeket. A munkatársak szerint ezek meglehetősen gyatra minőségűek voltak, és egy idő után sokaknak feltűnt, hogy az egykori észak-karolinai szenátor kivételez a hölggyel. (Még a bőröndjét is cipelte, és egészségbiztosítást is követelt neki, miközben a külsősöknek ilyen nem járt a csapatból.) Voltak, akik figyelmeztették Edwardsot, de hiába. Egyikük felmondott, a másikat maga a jelölt rúgta ki.
Nem sokkal később azonban lebukott. Rákbeteg felesége, a 2010-ben elhunyt Elizabeth Edwards azt követelte, hogy azonnal mondjon fel Hunternek. Ez meg is történt, ám a viszonynak nem vetett véget. A titkolózáshoz, valamint ahhoz, hogy a szerető Edwards után utazhasson a kampányban, rengeteg pénz kellett. Főleg amiatt, mert – mint azt a bíróságon a tanúk elmondták – Hunternek „jó ízlése” és „magas igényei” vannak. A stáb azt találta ki: két gazdag politikai támogatótól kérnek pénzt, akik lelkesen írták is a csekkeket, közel egymillió dollár értékben. Ezekből jutott új BMW-re, nyaralásokra, szállodai szobákra és drága ruhákra, no meg később a kórházi számlákra a szülés után. A pénzt pedig (természetesen) nem Edwardsnak, hanem az egyik alkalmazottjának küldték. Andrew Young, a legfontosabb tanú kezelte a pénzt és intézte Hunter ügyeit.
Az áprilisban kezdődött perben többek közt azzal vádolták Edwardsot, hogy jogtalanul fogadott el kampánypénzeket, s használta fel azokat viszonyának és abból született gyermekének eltitkolására. A vád szerint az ügy nyilvánosságra kerülése ártott volna Edwards kampányának, így az annak eltitkolására szánt pénzt tulajdonképpen kampánycélokra használták fel. Ennek viszont vannak határai, és transzparensnek is kell lennie – a jelölt által elfogadott pénz azonban jóval több volt, mint a megengedett limit, és így (persze) a választási bizottság felé sem számolt el vele. Edwards ügyvédei Youngot próbálták befeketíteni: érvelésük szerint a kampányalkalmazott a rajta keresztül folyósított pénz nagy részét magának tette el, és az új háza is ebből épült.
A per felemás véget ért: az esküdtek kilenc nap után a hat vádpontból csupán egyben tudtak azonos véleményre jutni. Ez egy 200 ezer dolláros csekkről szólt, amelyet mint kampánypénzt nem megfelelő módon használt fel. Ám ezt a csekket csak azután váltották be, hogy Edwards visszalépett, és befejezte kampányát, így ebben a vádpontban nem találták bűnösnek. A másik ötben a bíró kimondta, hogy eredmény nélkül ért véget a tárgyalás. Ez azt jelenti, az öt fennmaradó vádpontban újranyithatják az eljárást, ám ez nem biztos. Edwards a bíróság lépcsőjén nyilatkozott a sajtónak. Azt mondta, szerinte „Istennek van még terve vele”. Adódik a kérdés: vajon nem tett le arról, hogy visszatérjen a politikai pályára? Akármit is tervez, az amerikai sajtó szinte egyhangú ítélete szerint ez már lehetetlen.
