Isis ugyan még csak tizenkét éves, zenei karrierje majdnem egy évtizedre nyúlik vissza. – Már anya hasában zenét hallgattam. Amikor kicsi baba voltam, az ölében ültem, és ütögettem a zongorát. Aztán hároméves koromban kértem meg, hogy tanítson meg zongorázni. Utána ötéves koromban, a Macskarisztokratákban láttam, ahogy az anyamacska hárfázik a padláson. Akkor döntöttem el, hogy nekem ez a hangszer kell – mesélte.

Gáll Isis. Lámpaláz csak idegen kották esetén

Isis azonban nem elégedett meg a zenéléssel, hanem saját darabokat kezdett írni. – Belül hallok zenéket, és azokat adom át az embereknek. Kevés darabomat írtam le, de van egy saját kottaírási módszerem. Ez nagyon egyszerű, de csak én értem, és másoknak nem nagyon lehet elmagyarázni, hogyan működik – magyarázza Isis, aki két öccsével együtt magántanuló. Így több mindenre jut ideje, mint a többi gyereknek. Még mielőtt azonban valaki azt hinné, hogy a fiatal zeneszerző egy zárkózott csodagyerek, akinek nincsenek barátai, az nagyot téved.

A művészcsalád a csendes Herceghalmon él, úgy gondolták, jobb lesz itt a gyerekeknek, mint a fővárosban. Isis testvéreivel együtt egy egész kis állatkertet tart, és napokig tudna mesélni róluk vicces és olykor megható történeteket. Öccseivel színdarabokat és újságot írnak egymásnak, képzőművészeti, zenei foglalkozásokra járnak. A tévé és a mobiltelefon nem érdekli őket, ilyen ketyeréket nem is akarnak, s az iskolai kötöttségek sem hiányoznak nekik. – Az iskola nélkül is vannak barátnőim. Kettőjüket koncerteken ismertem meg, egy másik barátnőmet pedig egy zenei foglalkozásról, amit anya csinált – mondja.

A matematikáért és a nyelvtanért annyira nem rajong, az irodalom és a természetismeret nagyon érdekli Isist. A magyar iskola mellett – belga származású édesanyjának köszönhetően – levelezőn egy francia nyelvű iskolát is végez, így magyarul és franciául is anyanyelvi szinten beszél. –Mind a kettőt ugyanolyan jól beszélem. Amikor kicsi voltam, azt a mondókát találtam ki, hogy anyanyelvem francia, apanyelvem magyar, a saját nyelvem rózsaszín – tette hozzá nevetve.

A magyar és a francia mellett Isis harmadik anyanyelve a zene. Ugyan pár pillanat alatt is tud komponálni egy darabot, a rengeteg fellépés mögött igen kemény munka van. Így érte el, hogy megkapta a Mol tehetségtámogató programjának díját, a pénzből vehetett magának egy nagy versenyhárfát. Előfordul azonban, hogy neki sem sikerül minden elsőre. – Ha valamit elrontok, akkor elölről kezdem. Addig csinálom, amíg teljesen simán nem megy. Ha már elegem van, akkor ott szoktam hagyni egy kicsit a hárfát. Lehet, azon a napon már nem is hárfázok. A következő nap újra előveszem, akkor már nyugodtabb vagyok – jelenti ki határozottan. Gyakorolni általában egyedül szokott, elmondása szerint mégis szívesen zenél „egytonnányi” ember előtt is, akár minden percben. Isis gyakorlott fellépő, nem izgul, csak akkor van egy kis lámpaláza, ha a „rendes”, vagyis nem a saját módszerével leírt kottából kell játszania.

A fiatal művész általában saját darabjait adja elő. Van, hogy pár pillanat alatt kész egy mű, de van, hogy néha gondolkodnia kell a hangok helyén. Képzelete kifogyhatatlan, és bármilyen témára tud zenét szerezni. – Vannak koncertek, ahol kérek a közönségtől néhány címet, és akkor arról játszok. Lehet az bármi, akár az utcai kukák is. Bármire tudok helyből ott komponálni egy darabot – állítja.

S mi lesz Isisből, ha nagy lesz? Azonnal rávágja, zeneszerző és író. Amikor egészen kicsi volt, akkor még olyan kislányos dolgokra gondolt, hogy fodrász lesz. Vagy a világ királynője. Most már azonban tudja, hogy mit akar.