„A testiség reménytelen műfaj”
Az apai ágon pakisztáni, az anyain angol származású, 57 éves író filozófiát tanult az egyetemen, majd pornónovellákat jelentetett meg Antonia French és Karim álnéven. Aztán megírta első regényét, A kültelki Buddhát, és egy csapásra elismert szerző vált belőle. A The Times 2008-ban beválasztotta „Az 1945 utáni 50 legnagyobb brit író” közé.
A minap Budapesten járt Kureishi minden irodalmi műfajban alkot, és mindegyikben sikeres is. Az én szép kis mosodám című film forgatókönyvéért 1985-ben Oscar-díjra jelölték, az Intimitás című regényéből készült film pedig elnyerte a Berlini Filmfesztiválon a legjobb filmnek és a legjobb színésznőnek járó díját is. A kérdésre, hogy mit ír a legszívesebben, azt válaszolta: nem a műfaj számít, hanem a hosszúság. Jobban szereti a rövid történeteket, amelyekre nem kell éveket áldoznia az életéből.
S vajon huszonévesen mi vitte arra, hogy álneveken publikáljon pornográf novellákat? – Csak a vicc kedvéért választottam különféle álneveket. Mókásnak tűnt, hogy senki sem tudta, én rejtőzöm a vaskos sztorik mögött. A szexről nem szokás ilyen nyíltan írni, legalábbis szépirodalmi körökben. Pedig az élet nagyon fontos része, ráadásul szórakoztató is volt megírni ezeket a történeteket – mondta a Népszabadságnak adott interjújában. Végül abbahagyta, mert egyszerűen ráunt. A pornográfia nem az érzelmekről szól, hanem a testiségről, ami alapvetően reménytelen műfaj. Könnyű kiábrándulni belőle.
A kültelki Buddha 1990-ben jelent meg, ez volt az első regénye, és rögtön hihetetlen sikert aratott. Megkapta a legjobb első regényeknek járó Whitebread Díjat, a BBC pedig tévéfilmet forgatott belőle, a főcímzenét David Bowie szerezte. A szakmai elismeréshez azonban magánéleti problémák társultak; a Kentben született Kureishi családja úgy érezte, hogy kiárusították a legbenső magánügyeiket. Kureishi apja állítólag a regény megjelenése után egy évig nem beszélt a fiával, mert úgy érezte, hogy Hanif megsértette a méltóságában.
A „tékozló” Kureishi szerint nem az számít, hogy milyen konkrét élményeket ír meg. A lényeg, hogyan írja meg azokat. – Azzal, hogy íróként, művészi céllal nyúlok hozzájuk, máris metaforákká alakítom át a családi történeteket, így azokat nem lehet szó szerint értelmezni. Nem a családomat árulom el azzal, ha megírok valamit, ami velünk történt meg. Egyszerűen ihletet merítek az életemből, ahogyan azt minden művész teszi – fejtegette.
A könyvei általában érintik a nacionalizmust és a bevándorlók életét, külvárosi pakisztáni-angolként töltött gyermekkora sok regényében visszaköszön. A kültelki Buddhában nem kíméli sem az angolokat, sem a pakisztániakat, sem az indiaiakat. Nyers őszinteséggel vall a szigetországi helyzetről, az együttélés nehézségeiről. Ennek ellenére a könyv nem csak az irodalmárok és kritikusok tetszését nyerte el: a bestseller évek óta nem kerül le a könyvesboltok polcairól.
