A pásztorlány azonnal tudja, mit kell tennie. A rosszarcú férfiak akkor még nem sejtik, kivel kerültek szembe, és őt is könnyű prédának tartják. De meglepi őket karatetudásával, és a díszes afgán népviselet sem akadályozza abban, hogy pillanatok alatt elintézze a három támadót. Az „amazonról” kiderül, hogy álruhás rendőr, aki fedett nyomozóként jött a faluba, hogy lefülelje a gyermekrabló bandát.

Ez Saba Sahar (képünkön) egyik filmjének cselekménye, de akár életének egyik epizódja is lehetne. Afganisztán első filmrendezőnője színésznő, forgatókönyvíró és rendőr is egy személyben – már tizennégy éves kora óta dolgozik a kabuli belügyminisztériumnak.

Saharnak nemcsak a filmjei, hanem az élete is tele van akcióval. Gyermekkorát Afganisztánban töltötte. A tálibok uralma előtt virágzott a kulturális élet; Saba olyan Kabulban nőtt fel, ahol voltak színházak, mozik és videotékák. A színjátszás már a gyerekkorában magával ragadta, kilencévesen állt először színpadra, a szülei engedélye nélkül. Amikor az édesapja meglátta a színpadon, áldását adta a színészi karrierre.

Már a belügynek is dolgozott Saba néhány évvel később, a rend és a törvényes hatalom képviselete azóta is szívügye. A tálibok hatalomátvétele azonban mindennek véget vetett, Saba Iránba, majd Pakisztánba menekült. Ha ezt nem teszi meg, hasonló sorsra jutott volna, mint több barátja, akiket a tálibok agyonvertek, amikor rajtakapták őket, hogy otthon filmeket néznek.

Saba éppen megkapta volna Egyesült Államokba szóló vízumát, amikor 2001-ben megdőlt a tálibok uralma. Nem vívódott sokáig, hogy Amerikát vagy Kabult válassza-e. – Mindennél jobban szeretem ezt az országot, és itt akarok élni. Boldog vagyok itt – mondta egy interjúban. Saba eldöntötte, hogy nemcsak rendőrként, hanem filmrendezőként is harcolni fog a demokráciáért és a nők jogaikért. Ám teljesen lerombolt országot és filmipart talált, amelyben nőként szinte lehetetlen volt érvényesülni.

Neki mégis sikerült. Saba ambícióit és tehetségét senki sem nyomhatta el, 2004-ben leforgatta első filmjét. Nem volt nagy a költségvetés, az operatőr is akkor vett a kezébe először kamerát, sőt még Saba férje is játszott a családi produkcióban. Két évvel később jött az újabb film, majd nyolc év alatt négy egész estés és négy rövidfilm került ki Saba kezei közül. Ezekben ő játszotta a rendőrnő szerepét. Ennek több oka is van. A színészi pálya ellentétes az iszlámmal, és gyakran magával vonja a család megvetését, sőt az is előfordul, hogy bántalmazzák őket. Így a saját példájával akarta bizonyítani, hogy a nők is képesek mindarra, amire a férfiak – legyen szó a filmes karrierről vagy a rendőri pályáról.

Ez azonban csak úgy működik, ha az afgán nők is megnézhetik a filmjeit, ami nem szokványos Afganisztánban. Első filmjét csupán úgy tudta bemutatni, hogy kibérelt egy mozit. Eleinte az előadásokra csak férfiak mentek el, majd az egyik alkalommal hetven nő is megjelent a moziban. A hatóságok annyira megijedtek, hogy még rendőröket is küldtek a helyszínre, nehogy lázongások törjenek ki. Rendbontás azonban nem történt, ünnepelték Saba Sahar filmjét. Noha az amerikai produkciókhoz képest amatőrnek tűnik, kapósabb volt a feketepiacon, mint a hollywoodi alkotások.

Hősnőihez hasonlóan Saba élete sem veszélytelen. Sokszor fenyegetik, és a tálibok is bármikor rajtaüthetnek forgatás közben. Habár ekkor sem lenne védtelen: legújabb sorozatában az afganisztáni terrorizmus elleni egység katonáit irányítja.

– Nem félek, még akkor sem, ha fenyegetnek, vagy az életemmel kell fizetnem. Példakép szeretnék lenni az afgán nők számára – mondta a rendezőnő.

A tálibokat nem kedveli, de róluk is szeretne filmet forgatni. Olyan produkciót, amellyel besöpri a cannes-i Arany Pálmát és az Oscart is. De tudja, hogy a film halálos ítéletet is jelenthet számára. Saba nemcsak a filmjeiben bátor, bármikor kész felvenni a harcot a terroristákkal. Fegyver helyett kamerát fog rájuk.