Már az edények kiválasztása is fontos, mert a növények másként mutatnak egy vízköves, csempe cserépben vagy egy csinos kaspóban. Lehet kisebb cserepekbe is plántálni, de inkább nagyobb edényekben, tálakban és függőkosarakban érdemes próbálkozni különböző növények összeültetésével. Egy digitális fényképezőgép és egyszerű számítógépes rajzolóprogram segítségével előre megtervezhetjük, hogy milyen színeket és növényméreteket látnánk szívesen. Készítsünk fényképet az elrendezett üres edényekről, és kísérletezzünk. Ha megvan a kívánt összkép, akkor a kertészetben segítenek megtalálni a megfelelő növényeket.

Rokon fajták

A szín és a méret nekünk fontos, a növényeknek azonban megvannak a maguk szempontjai – nekik legfontosabb a megfelelő élőhely. Egynyári palántákból könnyen összeállíthatunk kedvünkre való kombinációkat, de csak úgy, hogy azonos talaj-, megvilágítás- és vízigényű növények kerüljenek egy helyre. A kevésbé vízigényes büdöske és a vízimádó begónia közül az egyik csak szenvedne a közös cserépben, és ezért igazából nem is hatnak természetesen együtt. A nagyobb árudákban is külön soron találjuk az árnyékkedvelőket – gyakran pergolával, hálóval védve – és a naptűrő sziklakerti növényeket. Ezen belül színek vagy fajok, fajták szerint előkészített növényanyagból lehet válogatni. Figyeljük a kis táblácskákon feltüntetett adatokat, melyek jelzik a méretet, a virágzási időt, és a vízigényt.

Cserebere

Ahogy melegszik az idő, a soványkás, visszahúzódó hagymásokat le lehet cserélni teltebb formákkal. Mutatós például a minirózsa, levendula, nebáncsvirág kombináció. Bátran kísérletezzünk! Ha figyelünk a talaj-, víz- és fényigényre, a legvadabb kombináció is jól sülhet el. A mellvédeken, balkonládákban untig bókoló és csüngő futópetúniák és muskátlik nyugodtan kicserélhetők másra, nincsenek bebetonozva.

Készítsünk vegyes ültetésű társaságot. Érdemes aranytallérvirággal, ausztrál százszorszéppel, balkon aranyával, bakopával, cserjés papucsvirággal, észak-afrikai szulákkal, fuksziával, gumós begóniával próbálkozni. Persze nehogy mindet egy edénybe ültessük! Párosításuknál vegyük figyelembe a színt, méretet és igényeket.

A csüngő növényeket kissé ferdén ültessük, segítsünk nekik megtalálni a helyes irányt. Ha felülről is rálátunk a ládára, akkor gondoskodni kell vízszintesen is terjedő növényekről is, hogy ne csak a csupasz földet nézzük a szárak között.

Törzsesek

Bármilyen nagyobb törzses növény ültethető edénybe, és dísze lehet a kertkapcsolatos terasznak is. A kertben szoliterként hívják fel magukra a figyelmet, a teraszon a bejárók előtt is csinosan mutatnak. Módjával bánjunk velük, mert túlságosan is hangsúlyosan uralhatják a teret. Az edény kiválasztásával is érdemes körültekintően eljárni: vegyük figyelembe, hogyan fogjuk mozgatni, télire védett helyre vinni. Nyugodtan próbálgassuk, költöztessük, amíg igazi helyét meg nem találja, csak a növény igényeit vegyük figyelembe. A bougenvillea talán jól mutat az árnyékos garázsbejárónál, csakhogy ez a növény a napfényt szereti.

A melegedő időjárásnak köszönhetően egyre több kertet, balkont díszítenek a Földközi-tenger környékéről származó növények. Sokféle leandert lehet vásárolni, de a fügefácskák is helyet követelnek maguknak a hazai kertekben. Nehéz ellenállni a leander szépségének. Vásárlásra csábít dekoratív lombozata, élénk virágzata. Nyáron jól is érzik magukat, a kínos percek ősszel következnek, amikor telelőhelyet kell nekik találni. A nagyobb virágszirmú nemesebb leandereket olyan helyre kell tenni, ahol eső nem éri, mert az esőcseppek (és spriccelő locsolás) összeragasztják a sziromleveleket, amelyek megbarnulnak, s megrothadnak. A hazai dézsás növényekhez képest a leander rengeteg vizet fogyaszt: egy ötvenkilós földlabdás, terebélyes növény a melegebb napokon akár húsz liter vizet is elpárologtat. Ha kevés vizet kap, akkor leveleit eldobálja. Szeptemberig hetente legalább egyszer kell tápoldatozni. Ha sok leanderünk és virágzó dézsás növényünk van, kiadósabb a nagyobb kiszerelésben kapható, úgynevezett foszfortúlsúlyos, vízben oldódó kombinált műtrágya.

Leanderterápia

Teleltetés után gyatrán tud kinézni a pincéből, előtérből kihozott leander. Leveleik egy részét természetes módon elveszíti, pajzstetvek is könnyen megtelepednek rajta. Ha a felkopaszodott ágakon májusra nem jelennek meg rügyduzzanatok, akkor ezeket tőből ki kell vágni. Tavasszal az egész növényt alaposan meg lehet metszeni az idősebb ágak eltávolításával. Ezzel a metszéssel a következő évi bőséges virágzást alapozzuk meg. A leander ugyanis az előző évi hajtásokon virágzik. Az egyenletesen bő virágzás elérése érdekében a harmadoló metszést kell alkalmazni: minden második oldalhajtást erőteljesebben – kétharmadát – kell levágni, a többi hajtást pedig a harmadával kurtítani. Az így metszett növény bokrosodik és virágzik is. A következő évben azokat a hajtásokat kell erőteljesebben metszeni, amelyek az idén virágoztak és hosszabbak maradtak.