– A cím persze visszautal a kezdetekre is, mikor még egyedül, egy szál gitáron zenéltem otthon a fürdőszobában – teszi hozzá Horváth, vagyis Hó Márton, a négytagú budapesti banda alapítója, dalszövegírója és énekese. Hó és társai szerint a jó zenéhez nincs szükség profi körülményekre. – Elég egy diktafon vagy egy mobiltelefon, amin rögzíted a dalt, majd felrakod az internetre, és tíz perc után már önálló életet él – magyarázza Kristóf. A Jégkorszak lo-fi (low fidelity) zenét készít. Ennek lényege, hogy a szerzemények akár nulla forintból, minimális eszközökkel is eljuthatnak a hallgatósághoz. Mint például Márton „Mostmizu pontosan” dala, melyben az énekes poénból összevegyítette Fluor Tomi tavalyi Mizu slágerét a Quimby Most múlik pontosan szerzeményével.

Négy jeges egy csárdában

Márton 2010-ben hozta össze a tagokat. Addig csak hébe-hóba találkoztak, de két-három hónap gyakorlás után hamar összeszokott a csapat, és elkészült egy tizennégy számból álló repertoár is. Akárcsak Márton és Kristóf, a gitáros Szőke Barna és a dobos, Gulyás Kristóf is már fiatalkora óta zenélt, a középiskolában pedig saját zenekart alapított. A Jégkorszak első fellépése a West-Balkánban volt, Péterfy Boriék előzenekaraként. Az ismeretlenségből léptek színpadra, furcsa érzés volt, amikor az első sorban álló tinilányok már velük együtt énekelték a dalokat. Márton a fülbemászó reklámszlogenekhez hasonlítja a Jégkorszak szerzeményeit. A szürreális képek (pattogó kertitörpék, mosolygó kamikazemókusok) keverednek popkulturális utalásokkal (Az aknamezőkön táncoltunk éjjel, én meg Pókember, Superman, Batman) meg ötletes szójátékokkal.

Bármilyen egyszerűnek és humorosnak is tűnnek Márton dalai, érzékletesen „tudósítanak” a mai huszonéves generáció lelkiállapotáról. A kapcsolatok törékenységéről, a felgyorsult világról vagy az állandóan utazó, de egymással nem törődő egyetemistákról. Az Anna már nem lakik Berlinben című dal Márton csalódásához kötődik. Szeretett volna találkozni egy barátnőjével, de a lány sosem ért rá, mivel Berlinből Londonba, Londonból Madridba, Madridból New Yorkba utazott. 

- Mindezt megelégeltem, és hirtelen felindulásból megírtam a számot. A dalszöveg persze nem konkrétan Annáról szól, hanem a mai huszonévesekről, akik egy jó állás reményében külföldre utaznak, pedig valójában nem tudják eldönteni, hogy mit akarnak az élettől.

A lo-fi zenéhez low-budget, alacsony költségvetésű videoklip dukál. Mártonék maguk rendezik és forgatják a szerzeményeikhez a kisfilmeket. A Balatonon játszódó Szandra című számukhoz azt a hatást kívánták elérni, mintha a klip a rendszerváltás előtt készült volna egy kopottas filmtekercsre. Mind a négyen a hatvanas-hetvenes évekre jellemző strandruhákba öltöztek, a korhű felvétel érdekében beszereztek egy régi, super 8-as kézi kamerát. A vágóképeket Papp Gábor Zsigmond Balaton retró című dokumentumfilmjéből kölcsönözték. A végeredmény autentikus időutazás lett, némi ironikus kikacsintással.

Dalaikkal számos kiadót megkerestek, de süket fülekre találtak. Így életbe lépett a B terv: az albumot feltöltötték a világhálóra. –Magyarországon az underground zenélés „extrém” sport marad – mondja Márton. A Dalok a fürdőszobából mégis meglepően jól teljesít. Az albumot az együttes honlapján több mint tizenötezren hallgatták meg, zenei magazinok és blogok is elismerő kritikát közöltek a „virtuális korongról”. A Jégkorszak nem adja fel. Csak ha fagy.