Nagy Közös Ugrálás Zuglóban
De ha létezne, kőkemény harc dúlna a főbérlői címért, mondjuk Sting és a The Prodigy között. Ezek annyit járnak ide, hogy ismerősként köszöntik őket a budapesti kisközértekben, bár utóbbi banda igényeinek kielégítése még a legkomolyabb üzemegységeknek is csak egészen ritkán sikerül.
Erzsikém, nézd már meg a raktárban, akad-e még valahol egy kis kokain.
Mivel azonban nem életvezetésitanácsadó-, illetve kritikarovat ez, hagyjuk is, ki mivel üti szét magát gyakorta. Az egészet csak azért hoztam szóba, mert olvasom a Keith Flinttel, a The Prodigy frontemberével készült interjút a Lángoló Gitárokon, amiből az derül ki, hogy ez a nem kicsit megborult figura egyáltalán semmire sem emlékszik Magyarországból. Ezen elsőre talán elkönnyezi magát a honfiszív, pláne annak fényében, hogy a zenekar tényleg szinte hazajár ide, ami nyilván annak köszönhető, hogy valami homályba vesző okból kifolyólag a magyarok (is) odavannak a brit elektronikus trióért. A hazai közönség egyébként is el tud alélni néhány, a színpadról odavetett magyar szótól, de már attól is, ha az előadó helyesen ejti gyönyörű Budapestünk nevét – és akkor itt ez a macskajancsi, aki…
Aki bandájával, Liam Howlett zeneszerző-billentyűssel és Maxim realityMC-vel többnyire úgy keveri a kártyát, hogy végül mindig ők nyerik a partit, még akkor is, ha a szakma, a kritika nem is nyalogatja okvetlenül körbe őket az új anyagaikat hallva. Tetszik vagy sem, a The Prodigy megkerülhetetlen fenoménje a nemzetközi fesztivál- és koncertvilágnak. Az ínyencebbek által ma már csak lakodalmas elektronikának becézett zsáner kiváló képviselői összesen már több mint két évtizede tartják lázban a gépzenei műfajok híveinek egy részét, tulajdonképpen nem is minden alap nélkül. Nem is csak az a több mint húszmillió lemez, amit eladtak, noha persze az is mint következmény. Az ok fontosabb: nem ragadtak le egyetlen modornál, imázsuk elemeit gyakran váltogatva gondoskodtak a közönség újbóli meghökkentéséről.
A The Prodigy Saga Essexben indult 1990-ben, mikor Liam Howlett összerakott egy tízszámos demót, a netes lexikon szerint egy Roland W 30-as szintetizátoron. 1991-ben aztán az XL kiadó „hivatalosan” is megjelentette a What Evil Lurks című EP-t. Az első nyilvános fellépés is eljött csakhamar, a londoni Labyrinth Club szabadította a világra a srácokat, néhány hónap múlva meg már a brit kislemezlista harmadik helyén tanyáztak a Charly opusszal (a cím a londoni szlengben különben a kokain szinonimája). Szépen megágyaztak ezzel az első, azóta a brit rave klasszikusaként számon tartott Experience című lemeznek. Második, Music for the Jilted Generation című 1994-es anyaguk azonnal a mindenféle listák élére ugrott. Techno, kis rockos hangzás, breakbeat meg minden. Olyan ez a lemez, mint egy bolhapiac. Vagy mint egy jól eltalált patchworktakaró. Ami alól egyébként nem nagyon bújtak ki a The Prodigy tagjai. Olvasom: jó ideig megpróbáltak a háttérben maradni, keveset szerepeltek a médiában, pláne zenés produkcióval.
A The Fat of the Land, a negyedik lemez ismét nagy dobás volt. Lényegében nem telhetett el úgy pár óra a tévé előtt, hogy ne ütköztünk volna a Smack My Bitch Up című dal, hogy is mondjuk finoman, merészen hedonista videoklipjébe, de a Breathe és a Firestarter is ott volt az összes „népdídzsé” lemeztáskájában, a wurlitzerekről nem is beszélve most. Az összes házibuliban a faldöngető The Prodigy adta a pulzusmetronómot akkortájt.
A következő hét évben nagylemez nem jött tőlük, jött viszont válogatás, illetve mixanyag. A 2004-es Always Outnumbered, Never Outgunned aztán nem kavart akkora vihart, mint a korábbi cuccok, s így volt ez a 2009-es Invaders Must Die-jal is. Tavaly egy koncert-DVD-vel örvendeztették meg jókora rajongótáborukat. Bár tavalyi brazil koncertjükön két új dalt is lenyomtak a 2012 végére ígért, immár hatodik stúdiólemezükről, mást nem tudni erről az albumról. Vagyis de: Liam Howlett annyit elárult, hogy friss lesz. Meg hogy nem dubstep. Egyelőre az is kétséges, az április 28-i Aréna-koncert tömege kap-e olyan dózist, mint a brazilok.
A Nagy Közös Ugrálás Zuglóban viszont garantált programpont.
