Az első album józanul
Az amerikai Van Halen a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legmenőbb rockbandája volt – a vasfüggönytől keletre is. Ahogy az elképesztő színvilágú csőnadrágjairól is elhíresült énekes, David Lee Roth találóan megfogalmazta: társaival a Bee Gees diszkókorszakos villogását keverték a Sex Pistols lázadó-polgárpukkasztó punkjával. A provokációért bizony nem is mentek a szomszédba: a címében az orwelli regényt idéző „1984” albumuk borítóján egy angyalszárnyú kisfiú látható, amint éppen cigarettára gyújt.
A rajongók a mai napig vitatkoznak azon, vajon Roth vagy az őt felváltó, a tequilafogyasztás koszorús bajnokának számító Sammy Hagar illett-e jobban az 1972-ben a kaliforniai Pasadenában alakult együtteshez. Igazságot nehéz tenni, mindenesetre az ezredfordulóhoz közelítve a frizuraviselet és a zenei stílus is kezdett erősen kikopni a divatból. A hajszíne után „vörös rockernek” hívott Hagar végleges távozása után a holland bevándorlócsaládból származó testvérpár, Eddie és Alex Van Halen által alapított formáció kezdett eltűnni a süllyesztőben. Roth ugyan visszatért, de abban nem volt sok köszönet. Hamis szólók, rosszul időzített váltások kísérték a koncertjeiket. Sokan nem is értették, hogyan mondhatta valaha a nagy Frank Zappa: „Eddie fiam, újra feltaláltad a gitározást.”
2012-ben a Van Halen ismét színre lépett, új albummal és telt házakat vonzó észak-amerikai koncertkörúttal. A frizurák jóval rövidebbek lettek, Roth cső- helyett már kertésznadrágot és – Brian Johnson, azAC/DC-frontemberénekfejfedőjét idéző – szövetsapkát hord, de a hangzás a legszebb éveket idézi. Valamit megint elkaptak, megéreztek a lassan a hatvanhoz közelítő Van Halen fivérek.
Talán ezért is lett a tizennégy év szünet után az év elején megjelent új stúdióalbum címe, hogy A Different Kind of Truth. Az „igazság másik fajtáját” egyfajta önvizsgálatnak is lehet tekinteni. Roth például a Bullethead (Önfejű) című számban nem kevés öniróniával arról elmélkedik, hogy „How many roads must a man walk down, before he admits he ’s lost?” (Hány utat kell megtenni ahhoz, hogy az ember beismerje, eltévedt?).
Az eltévedéssel való szembenézés igaz Eddie Van Halenre is. A remek gitáros túl van egy súlyos daganatos betegségen, szintén egészségügyi okokból elektromos cigarettát szív, de a legkeményebb próbatétel az itallal való szakítás volt. – A szomorú igaz ság, hogy ez az első album, amit józanul vettem fel. Korábban azt gondoltam, hogy a rám nehezedő nyomás, a lámpaláz meg sok más egyéb ok miatt a Jack Daniel’s vagy a Jim Beam (amerikai whiskey-fajták – A szerk.) „baráti segítségével” könynyebben jutok el oda, ahová zenészként szeretnék eljutni. Senkihez sem szeretném hasonlítani magamat, de sok híres művész, így például Mozart is alkoholista volt – nyilatkozta az 57 éves előadó az Esquire magazinnak. Azt sem hallgatta el, hogy a függőségeit apjának köszönheti, de nem vádolja őt ezért. Arra a kérdésre, hogy mivel győzze le a gátlásait, a válasz az volt: fiam, a pia és a dohány segít. Eddie szerint most már annyira megváltozott, annyira elővigyázatos lett, hogy néha fél kézbe venni a gitárját. A Van Halen 12. stúdióalbumát hallgatva meg az ismert videomegosztóra feltöltött koncertfelvételeket nézve ez igazán nehezen hihető.
