Szól a rock, csörög a karkötő
A Nemjuci zenekar második, cím nélküli albumának tokját jólesik megfogni, nyitogatni, összezárni. – Szerintem tökéletesen illik a lemezhez és a zenekarhoz, na meg a gondolkodásunkhoz – mondja Németh Juci, az Anima Sound System egykori énekesnője, a „Zagar dívája” és a „Budapest Bár végzet asszonya”, aki pár éve új oldaláról mutatkozott be.
Az Animából való 2004-es kiválása után jobbára televíziós műsorokban dolgozott, ám idővel megunta, hogy ő tartsa a mikrofont. Inkább a másik oldalon szeretett volna állni. Fel-feltűnt produkciókban, de titkon egy saját rockbandára vágyott.
Öt évvel ezelőtt Londonba utazott, hogy ihletet merítsen, és belélegezze imádott zenekarai brit levegőjét. Mint meséli, a papája rajongott a Rolling Stonesért, Mick Jaggerék még akkor is szóltak a házban, ha ők kint voltak a kertben. Magyar rockzenét nemigen hallgatott gyermekkorában, Queenen, Stoneson, Led Zeppelinen és más hasonló régi finomságokon nevelkedett. Részben ez is az oka annak, hogy angolul énekel. Szerinte a rockos számok jobban szólnak angolul, és a 35 éves énekesnő úgy véli, a magyar dalszövegíráshoz költői véna szükségeltetik. Ráadásul a formáció többi tagja is Londonban élt a Nemjuci előtti bandáival, így az angol dalszöveg lényegében adta magát.
Odakint szinte csak koncertekre járt, a sors pedig úgy hozta, hogy Londonban ismerkedett össze a dobos Vasaló Áronnal a Rémemberből, illetve a gitáros Faragó Tamással a Puzzle-ból, s hármasban határozták el, hogy zenekart alapítanak. Miután hazatértek, csatlakozott hozzájuk Fischer „Mátyiő” Máté, a basszusgitárost a közönség szintén a Rémemberből ismerheti. Így állt össze a zenei formáció, félig véletlenekből, félig tudatosan.
– A dalok spontán módon, együtt játszásokból születnek. Ami nem tetszik, azt kidobjuk. Ami tetszik, gördül tovább, és ezek a számok sokszor ugyanabban a formában kerülnek lemezre, mint amikor elsőként nekiugrottunk – mondja Németh Juci. Az énektémákra ez szinte kivétel nélkül igaz. – Amit elsőre ráénekelek valamire, az marad is. Ebben hiszek – állítja határozottan.
Új lemezükön van szerelmes, van társadalompolitikai témájú és akad csajos-hadakozós vagy épp férfias-zúzós szám is. A dalokból furcsa zajok szűrődnek ki. Hol az énekesnő karkötőinek csörrenése, hol a stúdió folyosójának zaja üti meg az ember fülét, egy helyen pedig mintha egy tűzhelyet ütnének-vernének. Így is van, erősíti meg az énekesnő. Bármi jöhet, ami megtetszik nekik, nincs görcsölés, okoskodás vagy túlagyalás. Igaz ez az öltözködésükre is. – Imádok turkálni, a zenekarnak, barátoknak, magamnak és most már mindenkinek! – lelkendezik Németh Juci, akinek szenvedélyét továbbgondolva a zenekar életre hívta a Nemjuci Turit. – Nincs egyenpólónk, a zenekar logóját arra tesszük rá, amit éppen valahol kiturkáltam. Sok-sok különböző Nemjuci-ruha futkos szerte az országban. Szerinte ez vicces, és nem utolsósorban valaminek az újrahasznosítása is.
Minden darab más, és mindegyiken máshol van a felirat is. Meggazdagodni ebből biztosan nem fognak, az árak 800–2000 forint körül alakulnak. Férfi- és női ruhák egyaránt akadnak, Juci mindent megvesz, ami elnyeri tetszését. Kínálnak melegítőfelsőket, kardigánokat, farmernadrágokat, trikókat, dzsekiket, férfiingeket, de még a neves angol alternatív rockegyüttest, a Coldplay-t népszerűsítő pólót is Nemjuci felirattal. A mókás darab sokak érdeklődését felkeltette, azonban már elkelt: – Megvette a Chris Martin! – viccel az énekesnő, utalva a Coldplay frontemberére.
