Az ár- és belvízvédelmi rendszer, illetve a vízügyi szervezet aktuális állapotának ismeretében szerencsének is tekinthető, hogy a február–márciusi időszakban aszály volt – ami miatt most nem a magas vízszint, hanem inkább a vízpótlás okoz gondot a szakembereknek –, a turisztikai ágazat és a mezőgazdaság azonban aligha örül a prognosztizálható vízhiánynak. Amint arról február végén beszámoltunk, a Duna és a Tisza vízgyűjtőjén felhalmozódott, az átlagosnál nagyobb hómennyiség gyors olvadás esetén akár komoly árvizet is okozhatott volna, az áradás azonban elmaradt.

Jelenleg az országban sehol sincs árvízveszély (sőt árvízvédelmi készültség sem), nagy tavaink vízszintje pedig kifejezetten alacsony. Olyannyira, hogy a Velencei-tavon a napokban megkezdődött a vízpótlás: a Pátkai- és a Zámolyi-tározókban a tél folyamán öszszegyűjtött vizet a Császár-víz nevű patakon keresztül beeresztik a tóba.

A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság tájékoztatója szerint az ebben a szezonban szokatlannak számító lépés oka, hogy tavaly folyamatosan csökkent a vízmennyiség a tómederben, ráadásul 2012 első hónapjai is a sokéves átlagtól lényegesen elmaradó csapadékmennyiséget hoztak, aminek következményeként a vízmagasság a minimális szabályozási szint alá süllyedt.

Április elején 134 centiméteres értéket mértek Agárdon, ami 6 centivel kevesebb a tavaszi beavatkozási szintnél. Ha a két tározóból a teljes mozdítható vízmennyiséget leeresztik, az nagyjából 16 centiméterrel tudja megnövelni a tó vízszintjét. Vagyis ebben az esetben is csak 10 centiméterrel leszünk a tavaszi szabályozási minimum fölött, ami – tekintve, hogy éves szinten általában ilyenkor van a legtöbb víz a tóban – nem túl biztató.

Nem sokkal jobb a helyzet a Balatonon sem, ahol 12 hónap átlagában számottevően magasabb volt a párolgás a lehullott csapadék mennyiségénél. Csonki István, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetője szerint a tó vízszintjére vonatkozó szabályozási sáv április eleji alsó értéke 85 centiméter, miközben március utolsó napjaiban 82 centiméteres vízállást mértek.

Az év első hónapjaiban mintegy 100 milliméternyi csapadékkal kevesebb hullott az ilyenkor szokásosnál a tó vízgyűjtő területén, amelynek pótlódására egyelőre nincs sok esély. A szezonban alacsony vízállásra kell számítani, ami nyár végére 50-60 centiméter körül is alakulhat.

Csonki szerint az 1970-es évek óta a csapadékhiány mértékét lényegesen meghaladó arányban csökkent a vízgyűjtő területről befolyó víz mennyisége, azaz a korábbiaknál jóval kevesebb víz érkezik a Balatonba. Példaként említette, hogy a Balaton legfőbb befolyójának számító Zala folyó vízhozamának korábban 70 százaléka, az utóbbi években már csak 50 százaléka kerül mérhetően a tóba. (Erre csak részben ad magyarázatot, hogy a Kis-Balaton jó tíz évvel ezelőtt megnövelt területe miatt megnőtt a párolgási veszteség is, mert nagyobb területen terül szét a Zala vize, mielőtt befut a Balatonba. Ez éves szinten 3-4 centiméternyi vízszintet vesz el a Balatontól.)

Az elmúlt 110 évben a siófoki vízmércénél mért vízszintek alapján rajzolt grafikon ugyanakkor nem mutat semmilyen egyértelmű tendenciát: a tó vízszintje ingadozik, és az aktuális vízmagasság elsősorban a vízleeresztés mértékétől, illetve a csapadéktól függ. Az elmúlt évszázad második legnagyobb balatoni „apálya” 2002–2003-ban ugyanúgy egy nagyobb vízleeresztési periódus következménye volt, mint a mostani (ami egyébként nem számít kiugróan alacsonynak): annak ellenére, hogy a tó vízgyűjtőjére kimondottan kevés csapadék hullott, 2010 szeptemberétől 2011 márciusáig nyitva volt a Sió zsilipje.

A felkiáltójel helyett most helytállóbb lenne a kérdőjelFOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS