Kritikus, trendfigyelő, őrkutya
Gyorsan rájöttem, addig valamiből el is kell tartani magamat, így kezdtem éttermekről, zenéről, divatról írni egy helyi magazinba – eleveníti fel indulását Fruzsina Eordogh. A Chicagóban élő, 26 éves, magyar származású amerikai lány továbbra is ír. Igaz, nem nyomtatott kiadványba, hanem online. A The Daily Dot nevű portál munkatársaként az internetkultúrával foglalkozik. Egyik fő területe a You Tube, mint mondja, azért fizetik, hogy a videomegosztón zajló eseményeket kövesse. Milyen új irányzatok jelennek meg, milyen alkotásokat töltenek fel a vi zuális művészeti ágak követői, de arról is publikál, ha rasszista vagy pornográf megnyilvánulásokra bukkan. Kritikus, trendfigyelő és watchdog, azaz „őrkutya” egy személyben.
Fruzsináról a minap fotósorozatot közölt a Reuters. Nem azért, mert a Budapesten született, de már Amerikában nevelkedett blogger valamiféle celeb lenne. A vezető brit hírügynökség vele illusztrálta azt az anyagát, amely arról szólt: az Egyesült Államokban egyre több olyan fiatal érvényesül, aki ugyan minden egyetemi kurzust elvégzett, ott áll a diploma kapujában, azt az utolsó lépést mégsem teszi meg. Inkább elhelyezkednek, s szakmai előmenetelükre összpontosítanak. – Ahhoz, hogy sikeres légy a munkádban, és valamit jól csinálj, ma már nem kell hivatalos papír. Tőlem sem kért senki sem újságíró-diplomát. Azt nézték, mit és hogyan írok – mondta Fruzsina. A szabadidejében a Team Fortress 2 internetes játékot űző, abban általában a szanitéc vagy a tűzszerész szerepébe bújó zsurnaliszta amellett, hogy rendszeresen publikál a chicagói utcai és graffitiművészetről, fenntart egy ingyenes, a lakóhelye és a kerület problémáival foglalkozó közösségi blogot is.
A magyarul jól értő és beszélő lány kalandos módon került az Egyesült Államokba. A Kádár rendszerrel ideológiai-lekiismereti okokból konfrontálódó édesanyja úgy döntött: a családnak nincs jövője Magyarországon, és 1987 júniusában „disszidáltak.” Egy bőrönd és egy sportáska volt náluk meg annyi ékszer, amit a mama el tudott rejteni. A szabad Nyugaton, Velencében az első éjszakát egy rendőrségi fogdában töltötték, majd Rómában egy menekülttáborban, végül egy kis hotelban laktak. Az ékszerből már az olasz fővárosban el kellett adniuk, hogy friss ételhez jussanak. Az amerikai követségi interjúkon a mama azt hajtogatta: szabadságot akar a családjának és a lányának.
Az álmok földjére érkezést némileg másként képzelték. Az azóta már megszűnt Pan Am légitársaság elveszítette minden csomagjukat, fél év után kaptak 250 dollár kártérítést. New Yorkból Connecticutba, Hartfordba mentek. A katolikus egyház két hónapra fizetett egy kis lakást és talált munkát az apának. A mama először egy raktárban vállalt éjszakai műszakot, később gyorsétteremben dolgozott. Amire megvetették a lábukat az Egyesült Államokban, leomlott a vasfüggöny és megtörtént a rendszerváltás Magyarországon is. A mama azonban bizalmatlan volt, s először 1994-ben, már amerikai állampolgárként utaztak látogatóba a budapesti rokonsághoz.
A The Daily Dot ugyan kétszer megjelent nyomtatott változatban is, Fruzsina mégis úgy látja, hogy ez nem igazán kifizetődő vállalkozás.
– A tömegkultúra is azt sugározza,nyomtatott lapot nem igazán trendi olvasni. A filmekben csak azt látni, hogy a szereplők az ultravékony hordozható számítógépeiken olvasnak – fejtegette. Tudja, a nyomtatott újság a kultúra része, de sok fiatal úgy gondolkodik: a papírfelhasználás visszaszorításával tesz valamit a környezet, az erdők védelméért.
– Nagyon magyar az arcom! – feleli nevetve arra a kérdésre, hogy mit tart magában magyarnak. Az édesanyjával használt „titkos nyelvből”, a magyarból kedvenc szavai a macska, a csillag és a Csilla. Szülőhazáját – ahova rendszeresen visszajár – második otthonának tartja. Temperamentuma is van. Frúzst, ahogy mostanság szólítják sokan, a gimnáziumban Ginának becézték. Az érettségihez közeledve azonban elunta, és kifakadt: – A ménkűjét, tanuljátok meg, hogy hívnak! – A ménkű helyett más kifejezést használt, de az is hatásos volt. Megtanulták.
