Zöld, lila, narancssárga, rózsaszín – bámulatos színekben pompázik a kirakat. Akad itt epres-rózsás, marakujás-csokoládés, fahéjas-pisztáciás, vagy sós-karamelles, de még ibolyás ízesítésű is. Az édeshabcsók-alapú finomság legtöbbször tojásfehérjéből, porcukorból, mandulaporból és őrölt mandulából készül, a két réteg közé pedig valamilyen krémet töltenek. A macaron ma már az exkluzív cukrászdák nélkülözhetetlen védjegye.

Története a XIV–XV. századra nyúlik vissza. Francois Rabelais említette meg először a Quart Livre hasábjain, 1552-ben, mint „kicsi, kerek mandulás süteményt”. A macaron eredete bizonytalan, sokan azonban úgy vélik: Andalúziából származik. 1492-ben a zsidóüldözések előtt, a nyolcnapos húsvét alatt az érintetteknek olyan ételt kellett készíteniük, amiben nincs liszt és kovász – a macaron tökéletes választás volt.

Az aprósütemény gyorsan ismertté vált Franciaországban is, a baszkföldi Saint-Jean de Luz pékjei már XIV. Lajos esküvői süteményei között felvonultatták az ekkor még töltetlen teasüteményt. Töltelékkel Louis-Ernest Ladurée látta el, aki 1862-ben, Párizsban nyitott cukrászdájában az ízesítések között már használta a kávét, csokoládét, vaníliát vagy alkalmanként a málnakrémet.

A különleges édességet 2008-ban Horváth Eszter, a Sugar! dizájncukrászat megálmodója vezette be süteménykínálatukba. – Akkoriban nagyon kevés, mondhatni talán 2-3 helyen lehetett macaront kapni. Annyira ismeretlen volt itthon, hogy kipróbálni sem sokan merték. Az első időkben szinte ajándékba adtuk nagyobb vásárlások mellé, vagy minimacaronok formájában kóstolással próbáltunk kedvet csinálni hozzájuk – emlékszik vissza a kezdetekre Lábady Gergő, a Sugar! társalapítója.

Horváth Eszter egyébként egészen Párizsig, Pierre Hermé üzletéig ment, hogy megtanulja a macaronkészítés csínját-bínját. A neves cukrászt a francia Vogue magazin a „Sütemények Picassójaként” emlegeti. A gasztroművész olyan ízeket álmodott a három centiméteres átmérőbe, amely minden képzeletet felülmúl: akad itt csokoládés-libamájas, rózsás-licsis, karamellás-kókuszos-mangós. vadrózsás-fügés-libamájas és fehér szarvasgombás-mogyorós is. Hermé teljesen újrafogalmazta magát a macaront, olyannyira, hogy azt Franciaországban nemzeti kinccsé kiáltották ki. Párizsban gyakran hosszú sorok kígyóznak cukrászda-butikjai előtt, vevőit láthatóan nem zavarják a meglehetősen borsos árak sem.

Magyarországon egyelőre elsőbbséget élveznek az édes macaronok. A március 20-i Nemzetközi Macaron Napon azonban a Sugar! sós változatokkal is készül. Ahogy az ételekben megvan a sós-édes egyensúly, ahogy a húsok harmonizálnak az édes mártásokkal, úgy működik ez az édességeknél is. Miért lenne elképzelhetetlen egy mozzarellás-paradicsomos, kacsamáj mousse-os vagy fekete erdei sonkás macaron? Csak hozzá kell szokni, mert elsőre talán túl „tömény” a magyar ízlelőbimbónak.