Nem volt sokkal fiatalabb, mint a Fülöp-szigetek egykori elnökének felesége, Imelda Marcosnak állítólag 1200 pár lábbelije volt. Az államfői palotában azonban 2700 pár cipőt találtak, miután Marcosék menekülni kényszerültek.

FOTÓ: AFP NEIL GUEGAN

Az Imelda-számot emlegető középkorú hölgy valószínűleg túlzott. Legfeljebb egy-két száz cipőt halmozhatott fel tágas otthonában és más megőrző helyeken. Egyébként is ő a minőség rabja volt, nem csak a menynyiségé. Adott rá, hogy a cipő és a táska, de az öv, a kesztyű, sőt az óraszíj is hasonló színű legyen. Még inkább arra, hogy azonos bőrből, vagy textíliából készüljön.

Ha megtetszett neki egy borvörös cipő, nem nyugodott, míg megszerezte az összes hozzávaló tartozékot. Szenvedélye nem csak jövedelmének szép részét emésztette fel, rengeteg energiát is követelt tőle. Egyáltalában, sokat gondolkodott a megjelenésén, és arra jutott: igazi eleganciát nem annyira a ruhákkal, mint ezekkel a holmikkal tud építeni magának. A hölgy – vele együtt a cipőszenvedélye is – egy korábbi kort és korábbi minőséget testesített meg.

A cipőmániások mai nemzedéke különbözik tőle. A női magazinok, a bulvár rendre beszámol arról, hogy a mai sztárok micsoda lábbelirengeteget halmoznak fel. Értesülhetünk a Marcos-mutatót elérő, sőt túlhaladó mennyiségekről. Arról, például hogy Beyoncé csak vásárol és nem is hordja. Arról, hogy egyesek magassági rekordokat döntenek, mert 10-12 centis saroknál alább soha nem adják. Catherine Zeta-Jones pedig rendszeresen konfliktusba keveredik férjével, Michael Douglasszel a felhalmozott cipőtömeg miatt.

A sztárok cipőőrülete természetesen nem csupán a lábbeligyártókat szolgáló reklámfogás. A szórakoztatóipar nemzetközi termékei – színészek, énekesek, esetleg politikusok – azért mutatkoznak a kreált nyilvánosságban cipőmániásnak, mert ebben a szenvedélyükben mindennapi nők milliói tudnak azonosulni velük.

Az általam megkérdezett harminc-negyven körüli nők általában nem tudták megmondani, hány pár cipőjük van, s családtagjaik adatai sem megbízhatóak. Feltehetően nem igaz, amikor több száz cipőt emlegetnek, de ha valaki az ágy alatt, vagy a lépcsőfordulón is talál néhány párat – kialakulhat benne ilyen benyomás. (Állítólag az átlagnőnek húsz pár cipője van.)

A mindennapi cipőrajongók egyike azt mondta, a cipővel jobban fel tudja dobni magát, a kinézetét, mint mással. – A cipőt gyakrabban lehet cserélni, ettől azonnal másként nézek ki. A többiek látják, hogy honnan van a cipő, mennyibe került – magyarázta. Hozzátette, a táskákhoz legalább annyira vonzódik, de a márkás táskák jóval drágábbak. Vagyis, a cipő talán inkább üzen a többi nőnek, mint a férfiaknak. A magas sarkokon való járástól a nő alakja megnyúlik, s enyhén előre dől. A keblek szinte provokálnak. A férfiak meg néznek.

Meghan Cleary amerikai cipőszakértő makacsul állítja, hogy a lapos talpú cipők látványa a férfiakat úgymond visszafogottá teszi. Ellenben a magas sarok és a magas cipőtalp azt a benyomást kelti bennük, hogy a „nő erős és öntudatos”. Cleary óvja azonban a nőket, hogy túl magas sarkú és túl színes cipőket viseljenek –ezek ugyanis az éjszakai bárok világára emlékeztetnek.

A függőségekkel foglalkozó hazai pszichológus szerint hozzá még senki sem fordult amiatt, hogy képtelen szabadulni a mániás cipőgyűjtéstől. A szakorvos ismeri viszont a vásárlási szenvedély jelenségét. Ez valódi függőség – mondja –, és általában egy másik függőségből szabadulnak vele. Egy cipő megvétele is okozhat izgalmat, feldobódottságérzést, a feszültségeket levezeti a vásárlás. A cipőmániásakat nem keverné össze a valódi gyűjtőkkel, az utóbbiak meggondolják, mit is szeretnének, a mániások viszont „vakon” vásárolnak.

A cipőmánia nemzetközi jelenség, több nyelven léteznek ilyen csoportok például a Facebookon is. A magyar oldalon az alábbi mondat olvasható „A pasik olyanok mint a magassarkú. Fájdalmat okoznak, de mégis szeretjük őket.”