„Némi szimpátia a gyilkossal”
Az a bizonyos véletlen jómásfél évtizeddel ezelőtt esett meg. Az addig kórházi ápolóként, kábítószerfüggők gondozójaként és egy ideig taxisofőrként is dolgozó Fossumból időközben a krimik „norvég királynője”, számos díjat beseprő ünnepelt bestsellerszerző lett. Elbeszéléseinek főhőse, a melankóliára erősen hajlamos Konrad Sejer felügyelő pedig kultikus figurává nőtte ki magát. Annak ellenére vált „sztárrá”, hogy megteremtője valójában még központi figurának sem szánja az immár az ötvenes éveiben járó oslói gyilkossági nyomozót.
A norvég fővárostól jó száz kilométerre délre, a bálnavadász-hagyományokat őrző Sandefjordban született és élő Fossumnak eddig négy Sejer-regénye jelent meg magyarul, az ötödik áprilisban, a Könyvfesztiválra várható. Irodalmi pályáját huszonévesen, érdekes módon két vékonyka verseskötettel indította. Azóta is ír költeményeket, igaz, egyelőre magának, a publikálással kivár. Túl volt már a negyvenen, amikor megjelent Sejer felügyelő első – magyarul eddig még nem olvasható – nyomozása.
A siker nagyon meglepte, ahogy Sejer gyarapodó rajongótáborával sem tud mit kezdeni. A felügyelő figuráját többször átgyúrta, amíg kialakult a végleges karakter. Az első nekifutásra még agresszív és dühös özvegyemberből a magánéletében visszahúzódó, a nőkkel szemben kifejezetten szégyenlős, a munkájában viszont annál állhatatosabb, a tettesek után buldog módjára nyomozó intelligens férfi lett. – Mindent összevetve, rendes fickó – írta le „hősét” a Népszabadságnak adott telefoninterjúban.
Sejer hiába állandó szereplő, a Kollberg nevű leonbergi kutyájával élő, szófukar rendőrtiszt mindig is másodlagos marad Fossum számára. – Sejer a regényekben a munkáját végzi. Amikor szükségem van rá, előhívom. Amikor végzett az üggyel, hagyom elmenni. Ilyen egyszerű – mondta a két lánygyermek édesanyja.
Az immár tízrészes Sejer-sorozat ellenére az 57 éves Fossum nem tekinti magát krimiszerzőnek. – Regényeket írok, thrilleres beütéssel –jellemezte magát. A bűnügyi irodalomért pedig már tinédzserként rajongott. Elsősorban angol és svéd szerzők regényeit olvasta. No, nem Agatha Christie-t falta, elmondása szerint mindig is (a Magyarországon viszonylag ismeretlen) Ruth Rendell volt és marad a kedvence.
A XX. századi krimiirodalomban „istenített” Rendellhez való vonzódása teljesen érthető. A Barbara Vine írói álnéven szintén publikáló, az idén 82 éves példaképéhez hasonlóan Fossumot is elsősorban a tragédia, a pszichológia, a tettes gondolkodásának, motivációjának feltárása érdekli. Sejer felügyelő „szülőanyja” vidéki környezetben játszódó regényeiben elsősorban arra keresi a választ, miért, milyen körülmények hatására lesz egy hétköznapi figurából gyilkos? Mi késztet valakit arra, hogy elvegye egy másik ember életét? Nála nincsenek született szörnyek, sorozatban daraboló mészárosok, az elkövetők és az áldozatok az átlagosnak mondott emberek közül kerülnek ki. Vad lövöldözéseket és akciófilmeket idéző jeleneteket is kár keresni. – Azt hiszem, az a legijesztőbb, amikor a jóból hirtelen rossz lesz – mondta. Az írásaiban felbukkanó erős karaktereket pedig –némi öniróniával – azzal magyarázta, hogy így próbálja palástolni gyenge pontját, nevezetesen a szerinte nehézkesen gördülő cselekményszövést.
Fossum azt sem tagadja, hogy a tettesek iránt mutat némi „szimpátiát”, és ehhez hátborzongató magyarázattal is tud szolgálni. Közvetlen környezetében jó néhány éve történt egy szörnyű gyermekgyilkosság. Az elkövetőt és az áldozatot egyaránt jól ismerte.
– A gyilkoshoz tizennyolc éves, igaz, nem túl közeli, de mégis barátinak mondható viszony fűzött. A tizennyolc év ellenére arról fogalmam sem volt, hogy egy beteg ember. Elítélték, börtön helyett azonban egy zárt elmegyógyintézetbe került. Azt hiszem, élete végéig ott is lesz. Az emléke viszont megmarad, a családjának együtt kell élnie ezzel a rémtettel – válaszolta arra a kérdésre, milyen érzéseket váltott ki belőle ez a közeli dráma.
Bár témái – így a most megjelenő és egy pedofil gyermekgyilkosságot kiindulópontként választó Aki mást szeret – nagyon is aktuálisnak tűnnek, csak egy regénye (e sorok írójának kedvence), Az indiai feleség alapul megtörtént esetre. – Amikor a tévében láttam, hogy a külföldről érkező asszonnyal milyen brutálisan végeztek, nem jutottam szóhoz – mesélte Fossum. Hevesen tiltakozott az ellen, hogy az idegengyűlölettel is szembenéző művével úgymond lerántotta volna a leplet a toleránsnak hitt norvég társadalomról, vagy „megjósolta” volna a terrorista Anders Behring Breivik tavaly júliusi, több tucat halálos áldozatot követelő ámokfutását. Az indiai feleség a szerző szerint nem is krimi, hanem szerelmi regény. A be nem teljesült szerelemé.
