Hogy jobban csússzon
Tudják ezt a kőszegi asszonyok, és nem is véletlenül. Hogy a környékbeli dombok régóta jó borszőlőt teremnek, arról már egy 1279-es dokumentumban is olvashatunk. A világon egyedülálló Szőlőjövések könyve pedig1742 óta mesél az évjárati sajátosságokról, van hát hagyománya borászkodásnak e vidéken.
Bor készül most is, s még ha nem is olyan híres a helyi kékfrankos, mint soproni párja, a kőszegi gazdák az utóbbi években nagy lendülettel igyekeznek ledolgozni a hátrányt. Nem csoda, ha a helyi asszonyok egy szép napon megelégelték, hogy mindig csak a férjek járnak össze egy-két pohár bor mellett megbeszélni a teendőket. Ők is vágytak egy aktív közösségre, megalakították a Kőszegi Borbarát Hölgyek Egyesületét, és akcióba léptek. – Nagyon büszke vagyok az asszonyainkra. Többet tesznek a kőszegi borért, mint bármelyikünk – mondja Jagodics Tamás, az egyik nagy tekintélyű helyi borász.
A nemes célnak a hölgyek ma már évi négy komoly rendezvényt szentelnek. Az első borkorcsolyaversenyt tizenegy éve hirdették meg, a program népszerűsége azóta töretlen. Az idei vetélkedőre harminchárom „pályamű” érkezett a városból és a szomszédos falvakból. Kis kosarakban, díszes tálcákon illatoztak a pogácsák, a tekercsek és rudacskák, a hajtogatott, csavart, töltött tészták. Sajttal vagy magvakkal megszórva. Túróval, hússal, káposztával, gombával dúsítva, apró kockára vágva vagy díszes formában kisütve, de csupa sós sütemény – hiszen az illik a viszonylag alacsony alkoholtartalmú, ám savakban gazdag kőszegi bor mellé.
A főtéri Írottkő Szálloda megtelik érdeklődőkkel, s amint a zsűri elfoglalja helyét, kezdődik az össznépi kóstolgatás. – Nagyon széles az idei kínálat. Hoztak hagyományos pogácsákat, sós stanglikat meg rengeteg különleges fantázianevű süteményt is – meséli büszkén Orbán-Tóth Adrienn, a rendezvény egyik szervezője, maga is többszörös győztes. Pár éve megjelent egy könyvecske, ebben összegyűjtötték az addigi recepteket. Mindegyik mellé került persze borajánlat is.
Az összekóstolás nélkül a verseny sem sokat érne. A helyi rozé, a rizlingszilváni, a kékfrankos, a zweigelt és a syrah üvegkancsókban sorakozik. –Remek a kapcsolatunk a borászokkal – teszi hozzá 2012 borkirálynője, Holdosi Szabina, aki két éve nyerte meg a borkorcsolyaversenyt sajtos-sonkás krémmel töltött fánkocskáival. A tavalyi győztes, Tóth Árpádné a hagyományokhoz híven most a zsűriben ül.
– Elsősorban a magyaros ízeket keressük –magyarázza. Szerinte a nyers hagyma a bor ellensége, süteménybe sütve viszont megszelídül, s pompás kiegészítője a kőszegi vörösöknek.
Az idei versengés győztese a kőszegszerdahelyi Bognár Györgyné lett – méghozzá leveles tésztás süteményével. Pócza Zoltán, a zsűri elnöke, a kőszegi Jurisics-vár igazgatója szerint az ízek és az izgalmak ellenére van még hová fejlődni. – A kísérletezést hiányoltam, szerettem volna többféle alapanyagot, többféle stílust látni – von mérleget. Tavasszal mindenesetre gasztronómiai szakembert hív a városba, tartson mesterkurzust az asszonyoknak, hogy még izgalmasabb alapanyagokból még fantáziadúsabb, még könnyebb „korcsolyákat” süssenek.
A továbbképzésre valószínűleg a szakértő módon kóstolgató Wächter Gyuláné is benevez. Tíz év után most először nem indult a versenyen, de eljött megnézni, mivel nevezett a többi asszony. Úgy tartja, a jó borkorcsolya ízei visszafogottak, hogy a bor érvényesülhessen. Az elfoglalt háziasszonynak néha fontos szempont, hogy gyorsan elkészüljön. Kedvenc süteményének alapja a boltban kapható leveles tészta. – Őrölt diós, sós tölteléket főzök szerecsendióval, egy kis tejjel, azt kenem a tésztára. Behajtom, kockákra vágom, forró sütőben gyorsan kisütöm. A vendégeim imádják, próbálja ki, nem bánja meg – mondja sugárzó arccal. Higgyünk neki!
