Tűsarok és marcipán
– A hagyományos torták mellett formatortákkal foglalkozom – a kihívást az jelenti, hogy a legmerészebb ötletet is megvalósítsuk. Készítettem már el tortaként az ünnepelt fejét fényképről. Volt, aki az édesanyjának kért tűsarkút és parfümösüveget formázó női tortát. Más csak valami humorosat szeretett volna, és napokig főtt a fejem, hogy eltaláljam, mit talál az illető viccesnek – meséli a szalon 31 éves tulajdonosnője.
Pandórára, a Szépművészeti Múzeumban rendezett díjátadó gálára készített életnagyságú fekvő nőalakra a legbüszkébb: egy hétnél is tovább dolgozott a decens fekete miniruhát és harisnyát viselő figurán. Több nagyobb darabból illesztette össze, az alkotói folyamat során vádlikat és combokat formázó tortadarabok keringtek a hűtőben a kollégák legnagyobb derültségére. A ruha gombjait és a szempillákat is egyenként formázta meg, de megérte: a végeredmény nőként is megállta a helyét.
Az elkészült óriásművet végül az ablakon keresztül kellett kiszállítani a műhelyből, mert az ajtón nem fért ki. Ennél sokkal nagyobb próbatételnek bizonyult, hogy az ünnepély végén magának, Ráchelnek kellett felszeletelnie a dédelgetett műremeket. – Kellenek az ilyen kihívások, de bennem igazán a vendéglátás ősi ösztöne dolgozik. Ha nem is szó szerint, de ezt hoztam otthonról: példaértékű, ahogy édesapám, Raj Tamás főrabbi az emberekkel bánt, édesanyám pedig mindenkit elbűvölt a süteményeivel – mondja.
Kezdetben Ráchelt még a divat világa nyűgözte le. Elvégzett egy divatiskolát, s a divattervezésben látta a jövőjét.Mikor édesanyja több mint egy évtizede megnyitotta cukrászdáját, naphosszat ott téblábolt, s minden fogást ellesett. Szép lassan átvette édesanyjától az üzlet vezetését,mert rájött, a tortákkal jobban kifejezheti magát, mint a ruhák tervezésével. Ma már férjével közösen vezetik a szalont ésmásik belvárosi üzletüket, a Noé cukrászdát is, ahol a hagyományos, házias sütemények viszik a prímet: zserbó, almásdiós macesztorta, bejgli és a zsidóság nagykövete, Ráchel flódnija.
– Nem a torta és a sütemény a főszereplő, hanem ami hozzájuk tartozik: a vevők édes ízekkel való kényeztetése, s hogy a rohanó világban találni egy helyet, ahol békebeli hangulat várja a betérőket. Itt meg lehet pihenni és erőt gyűjteni: nem véletlen, hogy a szalonban még óra sincsen –avat be a cégfilozófiába.
Nála a dizájn szó is új értelmet nyer: hitvallása a modernitás és a hagyomány kettősségéből áll. Ragaszkodik a már bevált, minőségi ízekhez, tortáihoz főzött krémet használ és igazi marcipánt.
A látvány terén azonban – akárcsak a szerelemben és a háborúban – mindent szabad.
A kétgyermekes családanya a bizonyíték rá, hogy van átjárhatóság a divatszakma és a cukrászat között. A tortatervezés első lépéseként feltérképezi a megrendelő alkatát: mit szeretne, mi illik hozzá? Utána divatrajzot készít a tortáról: ennek része a statikai vázlat és a látványterv is. Tortamakettet épít, összeállítja a színkompozíciót, majd csapata kisüti a tortaalapot. Ráchel pedig a szalonban elkülönített látványpulton végső formába önti a megrendelő sütiálmát. Leginkább festőecsettel vagy szobrászkéssel faragja a vágyott formára a marcipánt, hogy végül pillangó, madarak vagy akár egy század eleji, art deco hatású torta szülessen meg kezei között: mindez az érdeklődők pillantásaitól kísérve.
– A tortatervező-szakma itthon még gyerekcipőben jár. Nem a trend érdekel, hanem hogy meddig lehet elmenni egy ötlet megvalósításánál. Akárcsak a divatban, fontosak a részletek. A dizájntorta olyan, mint egy jól megkomponált zenemű: akkor lenyűgöző, ha minden hangjegy a helyén van – magyarázza.
Raj Ráchel tanít főzőiskolában, s vezetett tévéműsort is. Újabban tortadizájn-tanfolyamot szervez sütirajongóknak meg cégeknek csapatépítő jelleggel. Úgy gondolja, mindenkit közelebb hozhat egymáshoz a tortakészítés. Hiszen ő szintén ezért váltott át a divatról: meggyőződése, hogy a tortáknak lelkük van.
