A Pápai Asztalos Kft. az elmúlt negyedszázad alatt a világ egyik legismertebb székgyártó és -tervező cégévé vált. Részben egyedi tervezésű belsőépítészeti munkákat vállalnak, másrészt sportcsarnokokban, rendezvénytermekben, színházakban, közintézményekben szerelnek fel saját gyártású székeket, asztalokat, padsorokat, akusztikai burkolatokat. Németországban az elmúlt években hat színházfelújításban vettek részt, de Ausztriában, Dániában, Japánban, Oroszországban és az Egyesült Államokban is nyertek már komoly tendereket. Jelenleg egy újabb nagy siker kapujában állnak: másik két céggel együtt még versenyben vannak azért, hogy ők szerelhessék fel New Yorkban a 2001. szeptember 11-i terrortámadás helyszínén idén átadásra kerülő 9/11 Memorial Museum vetítőtermének székeit.

Az alig ötven főt foglalkoztató vállalkozást negyedszázada a többségi tulajdonos, Kovács József ügyvezető irányítja. Ma már inkább csak menedzserkedik, de azért nem rémül meg, ha váratlanul szerszámot kell ragadnia.

– Beleszülettem a fűrészporba, az apám kiváló bognármester volt – meséli. – Eleinte nem vonzott a mestersége, gyerekként arról álmodoztam, hogy szakács vagy cukrász leszek. Aztán a szüleim meggyőztek, hogy bognárként könnyebben boldogulhatok. Odahaza a műhelyben ma is őrzöm édesapám régi szerszámait, bármikor meg tudnék javítani egy hordót vagy egy kereket.

Mire 17 évesen megszerezte a szakmunkás-bizonyítványt, rá kellett jönnie, hogy a bognármesterségnek még sincs komoly jövője. Így aztán asztalosként helyezkedett el. Hamar kiderült, hogy ebben a műfajban is tehetséges, még harminc sem volt, amikor felkérték a pápai építőipari szövetkezet asztalosipari részlegének vezetésére. Jókor volt jó helyen: ő vezényelhette le a szövetkezet átalakulását, így létrehozása óta ő irányítja a Pápai Asztalos Kft.-t.

Kovács József szerint a siker kulcsa – a kiváló minőségű terméken kívül – a gondosan ápolt nemzetközi kapcsolatrendszer és a megbízható alvállalkozói háttér. A müncheni stadionhoz például egy régi német partnercégükön keresztül vezetett az út, a 66 500 darab vandálbiztos nézőtéri szék legyártásához pedig három minőségi magyar alvállalkozó segítségére volt szükségük.

– Szomorúan tapasztalom, hogy a válság kirobbanása óta sorra tűnnek el a piacról a magyar partnereink. A közelmúltban elnyert nagyobb megrendelésekhez például már csak Törökországban találtam minőségi alvállalkozót. A hosszú távú sikereknek egyébként elengedhetetlen feltétele a folyamatos megújulás, a székiparban nagyjából 7-10 évente teljes átalakulás megy végbe: változik a dizájn, új alapanyagok jönnek – mondja.

Ha valaki tudja, hogy milyen tulajdonságokkal kell bírnia manapság egy világszínvonalú széknek, hát Kovács József az.

– Hogy milyen a jó szék? Az attól függ. Ha a használó felől nézem, akkor a dizájn számít a legfőbb tulajdonságnak. És persze egy széknek kényelmesnek kell lennie. De ha egy tenderen pályázunk, a megrendelő általában más szempontokra figyel. Néhány éve nagy harcban álltak egy kínai vállalattal: a pápai és a távol-keleti cég a Zágráb Aréna nézőtéri székeinek felszerelésére pályáztak. Az árban nem volt sok eltérés a két ajánlat között, ám a tárgyalások végén a horvátok rákérdeztek, teljesítik-e a felkínált székek a „nehezen éghetőségi szabvány” kritériumait. A kínaiak erre elkezdtek csapkodni, kiabálni, végül kivonultak a tárgyalóteremből. Kovács József meg előhúzta az előtte heverő paksamétából a legszigorúbb előírásoknak is megfelelő tanúsítványt. Akkor például ezen az apróságon múlt az üzlet.

Más tendereken viszont szóba sem kerül az éghetőség kérdése. Pontosabban az erről szóló igazolás megléte. – Az amerikaiak meg az angolok az úgynevezett cigarettatesztet alkalmazzák – mondja Kovács József. – Nem kérnek ők semmilyen hivatalos papírt, csak rágyújtanak egy cigire, aztán lerakják a székre. Ha foltot hagy, vagy ha megolvasztja a felületét, netán égni kezd a szék, a pályázó elbukott.

Akadnak olyan megrendelők, akiknek a székek élettartama a legfontosabb. Mások a biztonságra helyezik a hangsúlyt, és azt várják el a gyártótól, hogy a székek mozgó alkatrészei ne csíphessék be a kezeket, az ujjakat. A megbízók között persze olyanok is vannak, akiknek kizárólag a dizájn számít, ezért a cég a legkeresettebb formatervezőkkel, iparművészekkel működik együtt.

A pápaiak évről évre több munkát nyernek el külföldön, Magyarországon viszont egyre kevesebb tenderen vesznek részt. Ahogy Kovács József fogalmaz: idehaza általában annak alapján választják ki a nyertes céget, hogy a döntéshozónak ki a teniszpartnere, külföldön viszont tiszta versenyben kell a konkurencia fölé kerekedni.

– Jó eséllyel pályázunk például a müncheni operaház kétezer darab új zsöllyeszékének legyártására és felszerelésére – mondja. – Ennél a munkánál nem kellett tervezgetni: a megbízó egy 57 oldalas műszaki leírásban fogalmazta meg, hogy pontosan milyen székre gondolt. Három hét alatt készültünk el a mintadarabbal. Amikor a németek meglátták, leesett az álluk. Épp ilyen széket álmodtak meg.

A pápai műhely biztos megélhetést nyújt az alkalmazottaknak. A cég a fennállása során még egyetlen évben sem zárt veszteséggel, miközben helyi viszonylatban versenyképes bért kínál az embereknek. Az utánpótlással nincs gond: minősített szakképzőhelyként működnek, a felszabaduló asztalostanulók közül igyekeznek megtartani a legügyesebbeket.

– Ahhoz, hogy talpon maradhassunk, az is kellett, hogy soha nem buktunk nagyot. Igaz, egyszer sem vállaltunk túlzott kockázatot. A szavahihetőség hosszú távon sokat számít, velünk még nem fordult elő, hogy a vállalásainkat ne teljesítettük volna határidőre.

Kovács József szerint az elmúlt öt-hat évben jelentősen átalakult a munkája: manapság sokkal többet kell hajtania egy-egy újabb üzletért, és rengeteget kell kilincselnie, hogy bekasszírozhassa az elvégzett munkákért járó pénzt.

Mivel a „székkirály” igazi munkamániás, nehéz nyugdíjaskor elé néz. Többet jár majd vadászni és kutyát sétáltatni, az biztos. És újra hódolhat a kamaszkori szenvedélyének: szeretne minél többször főzni. Nem ügyetlen ezen a terepen sem. Legutóbb például a megyei vadászkamara főzőversenyén első helyezést ért el. Kedvenc ételével, a tárkonyos őzragulevessel.

Névjegy

KOVÁCS JÓZSEF

1953-ban született a Pápa melletti Takácsiban. Bognárnak tanult, később technikus lett. Tíz évig egy veszprémi szövetkezetben dolgozott, majd a pápai építőipari szövetkezet asztalosipari részlegét irányította. 1986-ban alakult meg az a szakcsoport, amelyből létrejött a Pápai Asztalos K . Felesége pedagógus, akivel közösen két gyermeket neveltek fel. Tervei szerint néhány éven belül a fiának adja majd át – stílszerűen – a cég ügyvezetői székét.